Február közepén felkértük egy exkluzív interjúra David Babunskit, a Mezőkövesd-Zsóry FC játékosát, aki az FC Barcelona utánpótlásában, a La Masia növendékei között kezdte a pályafutását, ahol tíz évet töltött, és bár a felnőtt csapatban végül nem mutatkozott be, a Barcelona B csapatában összesen 48 meccset játszott. Az északmacedón válogatott játékos játszott többek között Adama Traoréval, Sergi Samperrel és Alejandro Grimaldóval is, így első kézből tudott mesélni a barcelonai évekről és az egykori társakról egy exkluzív interjú keretében, aminek az elkészítésébe a klubja is beleegyezett. Az interjút három részben publikáltunk magyar és angol nyelven.
Ebben az első részben a labdarúgó karrierje kezdeteiről, valamint a közte és a Barcelona között lévő kapcsolatról beszél. A további részek a cikk végén található linkeken érhetők el.
Kóródi Brúnó Zoltán (eurobarca.hu) Köszönjük, hogy velünk töltöd a délutánod. Bemelegítő kérdés, mivel ezt az interjút angolul készítjük, szeretném megkérdezni, hogy milyen nyelveken tudnánk még beszélgetni veled? Ha jól sejtem, beszélsz pár nyelven. Tudnál erről beszélni nekünk?
David Babunski (Mezőkövesd-Zsóry FC) Nagyon szívesen. Nagyon köszönöm, hogy azért lejöttetek Mezőkövesdre, hogy találkozzatok velem. Valóban, tudnék interjút adni nektek angolul, spanyolul, ami az első idegen nyelvem, macedónul, ami az anyanyelvem, akár szerbül, amit azért beszélek, mert a feleségem Szerbiába való. Illetve katalánul is, ezt a 4-5 nyelvet beszélem folyékonyan.
Bruno: Folyékonyan… És mi a helyzet a többivel?
David: Amikor Japánban játszottam elkezdtem megtanulni a nyelvet, ami nem volt egyszerű, ugyanakkor nagyon szerettem csinálni. Románul is tanultam, amikor ott játszottam, meg is értem teljesen, hisz egy latin nyelv, és hasonlít a spanyolra. Bolgárul is megértek szinte mindent, mert nagyon hasonlít a szerbre és a macedónra. És ott a magyar nyelv… Nagyon bonyolult, őszinte leszek, ez a legnehezebb, amit eddig láttam, de talán némi erőfeszítéssel legalább alapszinten elsajátíthatom.
Bruno: Gratulálunk az új szerződésedhez a Mezőkövesddel! Amikor felvettem veled a kapcsolatot, épp csapat nélkül voltál, most pedig ugyanannál a csapatnál vagy, mint az ősszel. Mi volt a fő motivációd, hogy itt folytasd?
David: Köszönöm. Már itt voltam másfél hónapja Mezőkövesden, amikor jött a világbajnokság miatti szünet. Ezalatt a szintén másfél hónap alatt elgondolkodtam, hogy mi legyen a következő lépés a karrieremben, esetleg másik csapatba igazoljak-e. Több lehetőségem volt, de végül úgy döntöttem, hogy visszatérek Mezőkövesdre, hogy meghosszabbítsam a szerződésemet, mert azt éreztem, hogy itt tudnék a legtöbbet fejlődni. Éreztem a szeretetet és a bizalmat a klub részéről, és ez rengeteget számít nekem.
Kóródi Brúnó Zoltán (balra) és David Babunski a Mezőkövesd stadionjában / Fotó: Balogh Efraim
Bruno: Nem ez az első csapatod Magyarországon, hisz korábban Debrecenben is játszottál. Mi a benyomásod Magyarországról így másfél év után?
David: Őszintén szólva én is, és a családom is nagyon boldogok vagyunk itt, tetszik nekünk az ország. Amíg Debrecenben játszottam, nagyon jól éreztük ott magunkat. Budapestet is nagyon szeretjük, amikor megvan a lehetőségünk, van egy-két szabadnapom, mindig felmegyünk megnézni ezt a gyönyörű várost. Szóval eddig nagyon meg vagyunk elégedve Magyarországgal, miután beutaztuk a világot, megtapasztaltunk különböző helyeket és kultúrákat, boldogok vagyunk itt.
Bruno: Mielőtt rátérnénk a történetedre. Még mindig culénak tartod magad?
David: Teljes mértékben (nevet).
Bruno: Mikor és miért lettél culé?
David: Húha, ez egy nagyon régi történet. Amikor körülbelül hat éves lehettem, édesanyám úgy döntött, hogy Barcelonában fogunk élni. Az édesapám a spanyol másodosztályban játszott, a Logroñesben, egy észak-spanyol csapatban, és nyáron Barcelona környékén nyaraltunk. Az édesapám Németországba szerződött egy másik klubhoz, de édesanyám úgy döntött, hogy ott telepszünk le, nagyon tetszett neki a város és az ország, úgyhogy végül Barcelonában maradtunk.
Bruno: Nem az egyetlen profi futballista vagy a családodban, édesapád is játszott, a testvéred pedig még mindig aktív. Már a kezdetektől el volt döntve, hogy labdarúgó leszel?
David: Biztos, hogy számított az, hogy gyerekkorom óta láttam édesapámat futballozni, családként beutaztuk a világot támogatva az ő karrierjét, de már nagyon kicsi koromban is megvolt bennem a szenvedély a futball iránt, természetes volt, hogy pár évesen már rugdostam a labdát. Édesanyám mondja, hogy amikor megszülettem is már labda volt a lábamon. Szóval mi egy focista család vagyunk az édesapám, a testvérem és az én karrierem miatt, úgy esett hogy focisták lettünk, egy sportoló család.
Bruno: Édesapád védő volt, a testvéred csatár, te középpályás lettél. Mindig a középpályán játszottál? Miért ez a poszt?
David: Többnyire igen, talán az adottságaim miatt, a kezdetektől fogva ezen a poszton játszottam. Az edzőim azt érezték, hogy itt tudom a legtöbbet hozzátenni, itt érzem magam a legjobban. Eleinte inkább támadó középpályás voltam, de később bármelyik poszton tudtam játszani.
Bruno: Gyerekként Katalóniában, a Gramenetnél kezdtetek játszani. Hogy kerültetek oda? Kinek a segítségével?
David: Édesanyám azt gondolta, hogy mindketten belezúgtunk a labdarúgásba, úgyhogy körbenézett a környéken, hogy hol tudnék játszani iskola után. Először egy kisebb klubban kezdtünk, majd végül az általad is említett Gramanetbe mentem, 10 és 12 éves korom között, két évet játszottam itt. Innen szúrt ki magának a Barça. A Barcelonának van egy megfigyelő rendszere, amivel közelről figyelik a Katalóniában játszó tehetségeket a Barçán kívül, és akiről úgy érzik, hogy beleillik a klub játékába, tesznek neki egy ajánlatot. Velem is így volt, 12 évesen, egy torna után, ahol a katalóniából válogatott csapattal játszottam, felhívtak és megkérdeztek, hogy szeretnék-e a Barçában játszani.
Bruno: Mielőtt belevágunk a következő részbe, lenne egy kérdésem a testvéredről. A Gramanet és a Cornellá után ő a Real Madridhoz került. Ő választotta a Madridot, vagy nem volt ajánlata a Barçától?
David: Volt egy torna, amelyen a Cornellával vett részt, ott volt a Barça, a Real Madrid, az Atlético Madrid, az Espanyol, és az öcsém kiválóan játszott. Ez ha jól emlékszem, egy Nike kupa volt, és a Real Madrid scoutjainak nagyon megtetszett, és tettek egy ajánlatot neki Madridba.
Bruno: Még mindig culé?
David: Szerintem régen az volt, de nem volt választása, és Real Madrid szurkolóvá kellett válnia (nevet). A gyerekkori barátaink java része Barça-szurkoló, de sok Madrid-szurkoló barátja van, és most már ő is az.
Bruno: Beszéljünk rólad. Hallottam egy városi legendát, miszerint a Barça és az Espanyol is le akart igazolni, de te azért választottad a Barcelonát, mert culé voltál. Ez igaz, vagy hogy volt a történet?
David: Igen, ez teljes mértékben igaz. A tornát követően mindkét klub hívott, hogy csatlakozzak az akadémiájukhoz, és én döntöttem. Nem volt nehéz döntés, úgy értem, lehetetlen nemet mondani a világ és a történelem legjobb klubjának. Mivel alapból culéként nőttem fel, egy álom vált valóra. De minden tiszteletem az Espanyolnak, mert szintén kiváló akadémiájuk van, és a korosztályos csapatoknál hatalmas a rivalizálás a Barça és az Espanyol között. Olyan mint egy derbi, mint az első csapatok között.
Bruno: Amikor elfogadtad az ajánlatot, mi volt az érzésed? Mint amikor egy álom válik valósággá, igaz?
David: Pontosan. Ez olyan volt, mintha egy álom vált volna valóra, és úgy döntöttem, hogy 10 évig élem ezt az álmot. Egy évtizeden keresztül voltam ott, ami nem volt egyszerű, mert minden év végén volt, mondjuk, hogy egy vizsga, amin át kellett menni, hogy a következő szintre juss. Ez a vizsga nagyon nehéz volt, mert Katalónia legjobb játékosai voltak ott, nagy öröm és kiváltság volt, hogy én is ott lehettem.
Bruno: Te is bent laktál a La Masíán?
David: A La Masía azoknak a játékosoknak volt fenntartva, akik messze laktak, akiknek a családjai messze laktak, ezért laktak bent. Mivel a szüleim akkor már Barcelonában, Castelldefelsben laktak, otthon éltem velük.
Bruno: Ha jól tudom, elég szigorú szabályok voltak a La Masíán… Hogyan kell kinézned, hogyan kell viselkedned?
David: Igen… Több, mint szigorú szabályok, emberi értékeket tanítottak nekünk a kezdetektől fogva: legyél alázatos, tisztelettudó, ne szállj el magadtól amiért az FC Barcelonában játszol, maradj két lábbal a földön. Összességében megtanították, hogy játsszuk a létező legjobb futballt, de meg akarták nekünk tanítani azokat az emberi értékeket is, amelyek segítenek abban, hogy jó emberré válhassunk.
Bruno: És mi volt a hajaddal?
David: Na igen… (Nevet) Ott volt egy koordinátor, Albert Benaiges, aki azt mondta nekünk, hogy a Barça nem akarja, hogy kitűnj, szem előtt legyél bármi miatt, ami nem a futball tudásoddal kapcsolatos. Szóval, bármi ilyen szőkített haj, piercing, fülbevaló, hosszú haj… Azt gondolták, hogy ezek csak felkeltik a figyelmet, ők pedig mindent egyszerűnek és alázatosnak akartak, hogy csak futballozz. Ez volt a legfiatalabbaknak. Ahogy idősödtünk, több mozgásterünk volt arra, hogy kifejezzük magunkat. De elsőre nehéz volt elfogadni. Egész életemben hosszú hajam volt… Amíg nem csatlakoztam a Barçához, a Gramenetnél is hosszú hajam volt, mint amilyen anno Ronaldinhónak. Most már örülök ennek a döntésnek, és a szüleim is… (nevet)
David Babunski (középen) hosszú hajjal
Bruno: Egy évtizedet töltöttél a La Masíán. El tudod mondani, hogy számodra mit jelent az, hogy „Més que un club” (Több, mint egy klub)?
David: ,,Més que un club” – azt jelenti, ahogy már említettem neked, hogy az FC Barcelona nem csak a futballról szól, hanem az emberi értékekről is. Példát akarunk mutatni, fejleszteni akarjuk magunkat, amíg a klubnál vagyunk. A klubon kívül is terjesztjük ezeket az értékeket, hogy példával szolgálhassunk a fiatalabb generáció számára világszerte, jó személyiség, nemes viselkedés a pályán és azon kívül is. Ezért is tekinthető többnek a Barça, mint egy egyszerű futballklub, mert mi… Bocsáss meg, de azt mondom hogy „mi” (nevet), mert továbbra is a klub részének érzem magam. Igen, ezért is több, mint egy klub, mert például demokratikus úton választanak elnököt, az összes tagnak megvan a lehetősége arra, hogy kifejezze az álláspontját, hogy ki képviselje őt. Ezek azok a dolgok, amiért a Barça több, mint egy klub.
Bruno: Ezeket az elveket azóta is terjeszted, például itt a Mezőkövesdben?
David: Igen, bárhova is megyek, megpróbálom magammal vinni, amit a Barçánál tanultam, és minden csapatnál, ahol valaha játszottam, igyekszem megosztani a csapattársaimmal, és természetesen a gyermekeimmel is… Tudom, ezt másoknak kellene megítélnie rólam, de mindig megpróbálok azokkal az értékekkel élni, amelyeket az FC Barcelonánál tanultam.
Bruno: Ha belegondolok, a magyar futballban neked olyan csapattársaid vannak, mint a személyes kedvencem, Molnár Gábor is, aki más típusú játékos, mint te. Könnyű megosztani az elveket velük?
David: Persze, és ő nagyon nyitott mindenre. Amíg valaki nyitott arra, hogy tanuljon és átadja az értékeit… Sok dolgot tanultam én is a magyar kultúrából, a csapattársaimtól, ahogy sok mindent tanultam Japánban, Romániában, magamba szívtam a pozitív dolgokat a világ minden pontjáról és sokat tanultam a többi kultúrából is.
Bruno: Tudnál mesélni nekünk a közismert Barça DNS-ről?
David: A Barçánál a kezdetektől fogva ugyanazt a futballstílust tanuljuk és azt, hogy hogyan értsük meg a futballt. Így vagyunk edzve a kezdetektől fogva, ez a Barça DNS, minden jellemzőjével, a játékstílusunkkal, hogy hogyan olvassuk a játékot, amit mindenki tud, hogy a labdabirtokláson, a pozíciós játék maximalizálásán alapszik, és a labdatartáson, valamint a támadó mentalitáson.
Az interjú következő része alább olvasható
