Február közepén felkértük egy exkluzív interjúra David Babunskit, a Mezőkövesd-Zsóry FC játékosát, aki az FC Barcelona utánpótlásában, a La Masia növendékei között kezdte a pályafutását, ahol tíz évet töltött, és bár a felnőtt csapatban végül nem mutatkozott be, a Barcelona B csapatában összesen 48 meccset játszott. Az északmacedón válogatott játékos játszott többek között Adama Traoréval, Sergi Samperrel és Alejandro Grimaldóval is, így első kézből tudott mesélni a barcelonai évekről és az egykori társakról egy exkluzív interjú keretében, aminek az elkészítésébe a klubja is beleegyezett. Az interjút három részben publikáltunk magyar és angol nyelven.
A második részben a La Masián töltött időszakáról mesél részletesen, elmondja távozásának a körülményeit, és a jelenéről is beszél. A harmadik és egyben utolsó rész a cikk végén található linken érhető el.
Bruno: Részt vehettél az első csapat edzésein. Kinek az edzését látogattad?
David: Pep Guardiola, Tito Vilanova, Tata Martino és Luis Enrique voltak akkor az edzők.
Bruno: Hogyan képzeljük el Pep Guardiola edzését?
David: Számomra egy kiváltság volt Pep Guardiolával edzeni, magamba szívni és megtanulni, amit csak tudtam a magyarázataiból. Ezekben az években a Barça sikert sikerre halmozott, 4-5 éven keresztül dominálták a világ futballját. Nagy kiváltság volt ezektől a játékosoktól tanulni, és játszani velük, látni, mit hogyan csinálnak a pályán, és beilleszteni a saját játékomba.
Bruno: Mi volt a legnagyobb különbség – a sztárjátékosokat leszámítva – az utánpótlás edzések és ezek között?
David: Ez a legérdekesebb, hogy nem volt nagy különbség. Minden kategóriában nagyon hasonlítanak az edzések, hasonlóak a gyakorlatok, mert a Barçában kiskorodtól kezdve arra készítenek fel, hogy egy nap az első csapat tagja legyél. Ez a Barça-filozófia, az -identitás és az itteni rendszer. Ezért nem volt nehéz az első csapat edzéseihez alkalmazkodni, mert a feladatok hasonlóak voltak. Cicázás, labdabirtoklás, kispályás játékok, kontroll és passzolás. Talán ez írja le legjobban a La Masía sikerét.
Bruno: Olyan osztálytársaid voltak, akik ma a top ligákban játszanak, mint Adama Traoré, Denis Suraez, és olyan játékosok, mint Samper vagy Grimaldo. Kit tartasz közülük a barátodnak?
David: Mindannyian nagyon jó kapcsolatban voltunk. A legtöbb kapcsolatom talán Sergi Samperrel van, rengeteg éven át voltunk együtt a Barçában, és végül ő is Japánba jött, ez közelebb hozott minket. Nagyon jó kapcsolatom van még Patrickkal, ő a Lazióban játszik.
Bruno: Gyakran beszélsz az említett játékosokkal vagy a korábbi csapattársakkal?
David: Időről időre megnézzük, hogy kivel mi történt, vagy gratulálunk egymásnak, a sikerekhez.
Bruno: Ha jól sejtem, sok anekdotád és sztorid van…
David: Persze, de azokat nem oszthatom meg… (nevet)
Bruno: Ha valaki megkapta a lehetőséget, hogy bemutatkozzon az első csapatnál… Mit éreztetek? Irigykedtetek, vagy őszintén tudtatok örülni a sikerének?
David: Természetesen nagyon boldogok voltunk, mindannyian ezt az álmot éltük, az FC Barcelonában voltunk, tudtuk, hogy milyen nehéz volt eljutni idáig, és bekerülni az első csapatba. Különösen azokban az években, ott volt Xavi, Iniesta, Busquets, Messi, és az ő helyükre nehéz volt betörni. Szóval ha valaki megkapta a lehetőséget az első csapatnál, az olyan dolog volt, ami miatt mindannyian boldogok lehettünk és ünnepelhettünk, mert nem volt egyszerű.
Bruno: Volt valami különleges ünneplés ilyenkor? Prank?
David: Igen, persze. Ha valaki visszajött, miután debütált az első csapattal, nyilván viccelődtünk vele, de tényleg nagyon örültünk a sikerének.
Bruno: Amikor aláírtad az új szerződésed a Mezőkövesddel, Sergi Roberto kedvelte az Instagramon. Az első csapat játékosai, barcelonai újságírók követnek téged. Kapcsolatban vagy bármelyikükkel?
David: Sergi Robertóval, Martín Montoyával és Marc Muniesával együtt taxiztam haza az edzések után. Fiatalabbak voltak, mint a többi játékos, közelebb az én korosztályomhoz, akárcsak Rafinha vagy Marc Bartra – aki most a Trabzonsporban játszik – ,közelebbi kapcsolatunk volt a korosztály miatt. Ez nem azt jelenti, hogy gyakran beszélgetnénk, de sok közös barátunk van, így ha Barcelonában járunk gyakran látjuk egymást.
Bruno: Amikor megkaptad a Barça B-nél az első szerződésed… Nagy mérföldkő volt, vagy hasonló, mint egy újabb szerződés a Juvenilnél?
David: Hatalmas mérföldkő, úgy emlékszem, 4 vagy 5 játékos kapott akkor szerződést az utánpótlásból. A Juvenilben eltöltött 3 év után tudsz ugrani egyet a Barça B-hez, ez egy profi szerződés, profi ligában, ami akkor a másodosztály volt, egy nagyon erős bajnokság. Szóval egy nagy előrelépés volt, én így éreztem, mert nem sokunknak adatott ez meg. Ez a Juvenil végét jelentette, a többieknek így más csapat után kellett nézniük.
Bruno: 50 meccsen léptél pályára, és egy gólt szereztél, de azt egy őrült meccsen az Alcorcón ellen. Gyakran visszagondolsz erre a gólra? Sokat jelent neked?
David: Igen, mert az a gól… azt jelentette, hogy felléptünk a harmadik helyre a tabellán, ami ha jól tudom, a Barça B történetének legjobb eredménye. Ez volt az első szezonom a Barça B-nél, és jó szezonunk volt. Nem jutottam túl sok játékidőhoz, mert még csak akkor kerültem fel a Juvenilből, több idősebb játékos is ott volt, szóval nehéz volt fiatalként betörni a Barça B-be.
A videót a LaLiga fent leírtak miatt letiltotta, de a ,,Megkekintés a YouTube-on”-ra kattintva elérhető 5:33-nál a gól
Bruno: Sajnos 2016-ban távoznod kellett a csapattól. Míg sok játékos Instagram-posztokban köszön el manapság, te egy érzelmekkel fűtött búcsúlevélben köszöntél el. Megkérdezhetem, hogy milyen körülmények miatt távoztál?
David: Ez volt a harmadik, egyben utolsó évem a második csapatnál, az első csapat kapuihoz érkeztem, de nem volt hely a számomra. Ezért kellett elhagynom a Barça B-t, mert 21-22 éves korod után nem játszhatsz ott. Szóval a távozás mellett döntöttem, és elkezdtem felépíteni a karrierem a Barçán kívül.
Babunski búcsúlevele a linkre kattintva olvasható.
Bruno: A leveled – ami nagyon érzelmesre sikeredett, ugyanakkor professzionális is volt – a fiatalok és a női játékosok számára is nagyon jó motivációt adhat. Akkoriban volt ennek bármi visszhangja vagy következménye a Barçánál?
David: Nagy hatást váltott ki a klubnál, a spanyol és katalán médiánál is, mindenki megosztotta és publikálta. Ez valami olyasmi volt, amit meg szerettem volna osztani egy, az FC Barcelonában eltöltött évtized után. Egy nagyon jó tapasztalat volt, amire mély gondolatokkal szerettem volna reagálni, azért írtam azokat a szavakat, hogy nyilvánosan megoszthassam. Reméltem, hogy inspirálni fogja a fiatalokat, akik utánam jönnek.
Bruno: Miután elhagytad Barcelonát, a Crvena Zvezdához szerződtél. Mi volt a legnagyobb különbség számodra a futballkultúrában, a csapattársaidban és a szurkolói kultúrában?
David: Minden teljesen más volt, Bruno, minden. Ennyi év után kilépni Barcelonából beléptem egy teljesen új futball világba, amely nem állt hozzám közel. Professzionális volt, de annyi olyan dolog jött közbe, aminek semmi köze a futballhoz, és az egész, eljönni Barcelonából, belépni a futballnak ebbe a vad és küzdelmekkel teli világába, ahova nagyon gyorsan be kellett illeszkednem, sokat kellett tanulnom… Szóval nagy volt a különbség. A liga, az edzési lehetőségek, a versenyhelyzet, minden új volt nekem.
Bruno: Mi a helyzet a Crvena szurkolóival?
David: Nagyon fanatikusak, talán a legjobbak a világon. A klub lelkei, a Crvena az egyik legnagyobb ex-jugoszláv klubok egyike, régen meghódították Európát Darko Pancevvel, aki egy jó barátom… Nagyon jó tapasztalat volt, de a futball szempontjából nem volt az, korán el kellett jönnöm, nem egész egy évvel azután, hogy ideigazoltam. Olyan problémák jelentkeztek, amelyekhez nem voltam hozzászokva, mint a fizetések elmaradása vagy a rendkívül nehéz munkakörülmények…
Bruno: Ezután a rövid kitérő után Japánba mentél. Miért Japán? Hogyan kerültél oda és hogyan tudtál alkalmazkodni hozzá?
David: Számomra is nagyon furcsa volt, mert soha nem gondoltam volna, hogy ennyi idősen Japánban fogok játszani, de a körülmények így hozták, és éltem a lehetőséggel. Édesapám 25 évvel korábban a Gamba Oszakában játszott, csodálatos dolgokat mesélt erről. Egyébként én is éltem Japánban még két éves koromban, habár nincs sok emlékem róla. A szüleim mindig csodálatos dolgokat meséltek a kultúráról, az emberekről, ezért úgy döntöttem, hogy belevágok, és elmondhatom, hogy életem egyik legszebb tapasztalata volt az a három év.
Bruno: Mi volt a legkülönlegesebb a számodra?
David: Minden nagyon más, egyediek a saját módjukon, teljesen máshogy gondolkodnak a kultúráról, de ha nyitott vagy és szeretnél tanulni, a japánok között élni, akkor sokféleképpen meg tud érinteni. Velem is ez történt, a családommal is, nagyon jó élmény volt Japánban élni, biztos vagyok benne, hogy egy nap visszatérek.
Bruno: Miért távoztál onnan?
David: Lejárt a szerződésem az Omiya Ardijában. Másfél évet játszottam a Yokohama Marinosban és még másfelet az Omiyában, de vissza szerettem volna térni Európába, hogy itt érjek el sikereket, és megpróbáltam leszerződni egy európai első osztályban szereplő csapathoz. Nem volt egyszerű új csapatot találni itt néhány ázsiában töltött év után, és a pandémia is elkezdődött, szóval mindenkinek nehéz volt. Romániában találtam csapatot, itt egy évet játszottam, hat hónapra egy másikhoz mentem, ezután csatlakoztam a Debrecenhez.
Bruno: Többféle különböző kultúrában éltél, különböző bajnokságokban játszottál, melyik állt a legközelebb hozzád?
David: Sokszor költöztem és nem csak a karrieremben, hanem édesapám karrierje miatt is, kiskorom óta folyamatosan költöznünk kellett, beutaztuk az egész világot az édesanyámmal, és úgy gondolom, hogy ez segített nekünk abban, hogy nyitottak legyünk és gyorsan alkalmazkodjunk bármilyen változáshoz. Szóval könnyen alkalmazkodtam minden kultúrához, minden körülményhez, amivel szembe kellett néznünk, nincs egy preferenciám se, minden kultúrának megtaláltam a pozitív oldalát.
Bruno: Már beszélgettünk az országunkról, de a futballunkról még nem. Elégedett vagy a mezőkövesdi, vagy az egész bajnokságban található körülményekkel?
David: Igen, a magyar bajnokság nagyon sok szempontból jó, az egyik legjobb dolog az infrastruktúra, a stadionok, az edzési lehetőségek, professzionális játékosnak érezheted magad. Tetszik, hogy az ország ilyen sokat fektet a sportba és a futballba is. Kényelmesen érezheted magad, minden szükséges dolog adott arra, hogy a teljesítményedre koncentrálhass, fejleszthesd magad játékosként. A pénzügyi helyzet sokkal jobb, mint amit más országokban láthatsz, mint például Szerbiában vagy Romániában. A liga minőségén még lenne mit fejleszteni, de szezonról szezonra egyre jobbnak látom. Mostanában a magyar válogatott is sikereket ér el, ami jó motiváció a futball további fejlesztésére.
Bruno: Még egy kérdés az öcsédről. Amikor Debrecenben játszottál, akkor ő is csatlakozott a csapathoz. Volt ebben bármilyen szereped?
David: Nem, ő nagyon jó szezont futott Bulgáriában, és a klub épp csatárt keresett. Nem erősködtünk és nem erőltettük, csak így alakult, hogy megvalósulhatott ez a helyzet. Nagyon különleges volt számunkra, hogy ez létrejöhetett és együtt játszhattunk.
Bruno: Egymás ellen is játszottatok. Nehéz elképzelni, a saját öcséd ellen játszani, leütközni…
David: Sokszor előfordult, hogy közel voltunk egymáshoz. Japánban is játszottunk egymás ellen az egyik meccsen az utolsó 15 percben, nagyon különleges pillanat volt, és játszottunk egymás ellen a Mezőkövesd – Debrecen-meccsen is pár hónapja. Ha le kell ütközöm, akkor leütközöm, mert a saját csapatomért játszok, profi vagyok, ő pedig a Debrecenért játszik, és a pályán nincs köszönet. Úgy értem, kis korunk óta versengünk egymással minden játékban, a PlayStationön, kinti sportokban is, de nagyon közeli és jó a kapcsolatom a testvéremmel.
Bruno: Itt Mezőkövesden, de a világ többi részén is számos külföldi játékossal játszottál már együtt. Itt van csapattársad a Comore-szigetekről, de Martinique-ről is. Sok időt töltötök együtt az edzéseken és a meccseken kívül is?
David: Igen, persze. Azt gondolom, hogy ez az egyik legszebb része a futballnak, megadja a lehetőséget, hogy megismerj más helyekről és kultúrákból érkező embereket, barátságokat köss, és csökkenti a különbségeket egymás között. Ez a futball egyik erőssége, hogy hidakat épít emberek között. Ez az egyik dolog, ami miatt nagyon szeretem ezt a sportot.
Bruno: Jelenleg a Mezőkövesd helyzete nem a legfényesebb, ha a tabellára tekintünk (az interjú a 19. fordulót megelőzően készült – a szerk.), 3 pontra vagytok a kieséstől, azonban 6 pontra a negyedik helytől, ami már európai kupaszereplést érhet. Mi a csapat elsődleges célja most? A negyedik, vagy a tizedik hely jár a fejetekben?
David: Azt gondolom, hogy most, a csapat megerősítését követően – 7 játékos érkezett a tél folyamán (a szerk.) – az ambícióink nagyobbak, szóval meg szeretnénk célozni az első négy hely valamelyikét. Ez a liga ilyen, nagy a verseny, ugyanannyi pontunk van, mint a Fehérvárnak, 5-6 csapat van 3 ponton belül, egy győzelem vagy vereség pedig közel vihet a dobogóhoz, vagy akár a kieséshez is.
Az interjú utolsó része az alábbi linkre kattintva olvasható.
EuroBarça-exkluzív David Babunskival – 3. rész: “A Barcelona megnyerte a lottót Gavival és Pedrivel”
