RIJKAARD NINCS TÚLFIZETVE

A Barcánál mostanában gyakran fordul elõ, hogy a klub alkalmazottai lényegesen kevesebb pénzt keresnek, mint azt egyébként talán teljesítményük alapján követelhetnék. Jó példa erre Samuel Eto’o, akit a télen már jelenlegi fizetésének sokszorosával hívott volna vissza a Real Madrid, vagy Ronaldinho, aki már akkor is több pénzt kaphatott volna Manchesterben, mikor a Barcát választotta 2003-ban.

Ide tartozik még Puyol is, akit múlt nyáron próbált meg elcsábítani a Real, de a legszembetûnõbb példa mégis az edzõ, Frank Rijkaard. A holland mester 2003 nyarán érkezett a Barcához, s olyan szerzõdést írt alá, melyet valószínûleg a világ összes sztáredzõje kinevetett volna. Rijkaard ugyanis az elsõ szezonjában még 1 millió euró alatt keresett, s csak a múlt õsszel történt fizetésemelése után kap 1.2 millió eurót egy évre. Persze egy átlagembernek ez is horribilis összeg, de egy neves edzõnek ez nagyon kevés fizetés. Ezt az állítást jól igazolja, ha áttekintjük, hogy a világ sztáredzõi mennyivel kapnak többet, mint Rijkaard.

A Chelsea trénere, José Mourinho körülbelül hatszor-hétszer annyit keres, mint Rijkaard, s hasonlóan jó helyzetben van a Liverpoolt gardírozó Rafael Benítez is. A manchesteri Sir Alex Ferguson ötször annyit, az Arsenalnál dolgozó Arséne Wenger háromszor annyit tehet zsebre, mint a holland. De lényeges különbség a többi kiváló szakemberhez képest is, így Rijkaard maximum a felét keresi például Fabio Capello, Roberto Mancini, Vanderlei Luxemburgo, vagy Carlo Ancelotti bérének. Ennek fényében pedig mindenképpen figyelemre méltó, hogy Rijkaard soha nem kívánt magának nagyobb fizetést, mert tudja, hogy a Barcelona most nem költhet sokat a jelentõs tartozásai miatt.

Szerencsére azonban a sikeresség és az elhivatottság közel sem azon múlik, hogy az edzõ mennyit keres. Ettõl függetlenül talán nem lenne meglepõ, ha a vezetés az újabb két éves szerzõdés aláírásakor ismét megemelné valamivel Rijkaard jövedelmét.