Johan Cruyff így látta

A MESTER ÉRTÉKELÉSE EGYENKÉNT

A bajnokság ugyan még nem ért véget, de a szezon legfontosabb kérdése eldõlt, a Barcelona megnyerte a 2004-2005-ös idényt. Így most a klub élõ legendája – volt játékosa és edzõje – a csapat trénerének, és 15 játékosának a szereplését értékelte, azokét, akiket valóban meg is lehet ítélni. Ezért például a sérültek, vagy a télen érkezettek nem részesülhettek Cruyff kritikáiban, melyek a szokásokkal valamelyest ellentétben fõleg pozitívak voltak:

A Barcelona elsõsorban Frank Rijkaard miatt lett bajnok. Õ az egyetlen ember, akirõl mélyebben is tudnék beszélni, hiszen dolgoztam vele pályán és pályán kívül egyaránt. Franknak döntõ érdemei vannak a trófeában, mert az egyéneket csapattá tudta formálni. Azokban a gárdákban, ahol nagyon sok domináns játékos van, rendkívül fontos, hogy elnyerd a tiszteletüket, s minden pillanatban tudtukra add a dolgok fontosságát. Rijkaard tudott nyomás alatt dolgozni, de a legfontosabb mégis az, hogy munkája révén a Barca jövõképe jóval távolabbi ennél a bajnoki címnél.”

„Nagyon fontos, hogy Víctor Valdéssel véget értek a Barcelona kapusgondjai. Még sok területen fejlõdnie kell, de nagy elõny, hogy fiatal, s tudjuk a kapusoknál milyen fontos a tapasztalat. A szezon egészét nézve pontokat mentett, s alapvetõ tagja volt az együttesnek. Belletti teljesítette a várakozásokat. Azt kell mondjam semmivel nem játszott rosszabbul, s nem is játszott jobban, mint a Villarrealban. Tudtuk, hogy õ inkább támadó szélsõ, mint védekezõ, s ezt igazolta is. De ezen rendkívül támadó Barcelona esetében tudni kell, hogy az esetleges pozícióvesztést nagyon drágán megfizeti a csapat. Ez a pont fejlõdésre szorul.”

Damiá egy nagyon kellemes meglepetés. Nagyon nehéz pillanatban kapott lehetõséget, komoly felelõsséggel a vállán. Beilleszkedett, és megérdemelte, hogy a csapattal maradhasson. Megvannak a képességei ahhoz, hogy bármikor kisegítse a csapatot, ha a kezdõkkel gond van. Oleguernek voltak nehéz pillanatai, és sok támadó tette komplikálttá az életét, de ahogy az egész társaság, õ is pozitív képet mutat. Én szeretem, mert nagyon jól fogja meg a pozíciókat hátul, és ez életbevágó egy annyira elõretoltan játszó csapatnál, mint a Barca. Amit tudunk, hogy van egy jó középsõ védõnk, de én gyakrabban szeretném õt látni szélsõként, mely egy elgondolkodtató variáció. Puyol mindent megoldott, ahogy mindig is szokta. A gyorsasága nagyon fontos a gránátvörös-kék védelemnek, nyugalmat ad a gárdának, mely így jobban játszik. Számára az lehet a cél, hogy még jobban tudjon visszazárni, s leszûkíteni a területeket. Ebben még sokat segíthet a csapattársainak.”

Márquez a csapattársak sérülései révén került egy pozícióba, ahová csodálatosan beilleszkedett. Az biztos, hogy néhány mérkõzésen a kreativitása nem volt az igazi, de maximálisan teljesítette azt, amiben az edzõ bízott. A bajnoki címben jelentõs szerepe volt. Gio nem egy született védõ, de betöltötte a szerepkörét. Igazság szerint ez a Barca egyik legbizonytalanabb pontja, amit a legnehezebb játszani is. Elhelyezkedését tekintve Gio jó volt. Egy olyan oldalon, ahol az improvizáció az elsõ Ronaldinho révén, szükséges, hogy a játékos legyen nagyon elõzékeny, jobban, mint a többi poszt esetében. Sylvinho szerepvállalása rendszertelenebb lett a vártnál, részben a sérüléseinek is köszönhetõen. Folytatva Gio kommentálását, a baloldalnak szüksége van egy megbízható cserére, mert ez a terület nagyon erõsen használatban van. Ezért fontos, hogy Sylvinho többet tudjon játszani. E pozíció esetében van a legtöbb kérdés.”

Xavi az idény elején csodálatos volt, ragyogott. Az elsõ hónapokban senki nem tudott olyan ihletettséggel játszani, mint õ, és úgy segíteni a csapatjátékot, mint õ. Ahogyan azt várni is lehetett, késõbb kicsit visszaesett a teljesítménye, de továbbra is nagyon fontos játékosa maradt a gárdának. Viszont úgy gondolom, hogy a csapatnak még jobban ki kéne használnia az õ képességeit, s így õ is igazi nyerõ középpályássá válna. Xavit mindenképpen a legnagyobb sztárok között kell említeni, s nagyon meg kell becsülni. Deco az egész csapat jelképe: Munka, fantázia, gólok, technika. Amikor érkezett, nagyon jól be tudott illeszkedni egy teljesen új csapatba és nem vette el Xavi kenyerét. Deco felülmúlta a várakozásokat. Kétségtelenül Eto’oval együtt õk jelentették a legtöbbet a csapatnak ebben a szezonban.”

Iniesta technikailag tökéletes. Õ volt az ideális csere a szó minden értelmében. Egy olyan játékos, aki fél óra vagy húsz perc alatt képes megváltoztatni a mérkõzés dinamikáját, ezért egy elképesztõ értéket jelent az edzõnek. A következõ idényben a kapu környékén kell fejlõdnie, mert ez az egyetlen pontja, amit ehhez az évhez képest javítania kell. Giuly volt a legfontosabb a kezdetekben és a hajrában. Az idényét jónak kell értékelni, mivel a sérülései és a felépülései nagyon sokáig korlátozták õt. Végül szerzett 10 gólt, mely nagy segítség volt az együttesnek, és õ nagyon jól tud operálni a gyorsaságával. Gerardot én kedvelem, de megint nem tudott játszani az idény legnagyobb részében. Nem tudod pozitívan értékelni, mert jó néhány kisebb problémája volt. Ezzel a hátránnyal lehetetlenné vált, hogy Gerard igazán visszatérjen.”

Eto’o a legkellemesebb meglepetés. Technikai és fizikai adottságai megkérdõjelezhetetlenek, és nagyon gyorsan beilleszkedett a csapatba. Góljai életet adók voltak, robbanékonysága és gyorsasága mind fontos dolgok, de a legjobb, hogy Eto’o még tud, és kell is, hogy fejlõdjön. Egy nagyon jó játékos elõtt állunk, aki képes lehet a legnagyobbak közé emelkedni. Ebben az évben sokat tanult, elõször a pályája során úgy futballozott, hogy nem volt területe. Amikor majd ezen a téren is dominálni fog, õ lesz az ellenfelek réme. Ronaldinho az elõzõ évben fantasztikus volt, és egyértelmûen lehetetlen volt fönntartani azt a szintet. Én mindenkinél jobban tudom, hogy nem lehet mindig jól játszani, és a második év mindig a legnehezebb. A legfontosabb Ronaldinhonak, hogy amikor nem megy neki, nem sikerülnek a dolgai, akkor is erõltetnie kell a játékot, el kell vállalnia mindent, a különleges megmozdulásokat is. És amikor senki sem várná, a géniusz visszatér.” „