Interjú a Zamora díjas VV-vel
A rendkívül sikeres bajnoki évad után végre hátradõlhetünk, s elmondhatjuk, hogy végre nincs kapuskérdés a csapatnál. Az elõzõ 10 év során 11 portást kellett megvásárolni, majd elküldeni, mire a hátországból” elõkerült Víctor Valdés, „aki megváltotta a világot”. Elõször Louis van Gaal tette be a csapatba, miután az edzõpályán nagyon jól teljesített, majd Radomir Anticsnál már elsõszámú kapus volt. Frank Rijkaard pedig megadta neki a szükséges lökést, s napjainkra immár az egyik legjobb spanyol kapusnak tekintheti magát, hiszen megkapta a Zamora díjat.
Milyen érzés, hogy megnyerted a Zamora díjat?
Büszkeséggel tölt el. Ez egy újabb lépés pályámon, de még közel se vagyok a végén. Az én koromban még nem érezhetem magam elégedettnek, nem kényelmesedhetek el. Nagyon ambiciózus vagyok, hogy ilyen fiatalon ilyen messzire jutottam, de még közel sem vagyok elégedett.
Mi a titka sikerednek?
A jó védelem.
És egy megfelelõ kapus…
Nekem az a feladatom, hogy minden edzésen fejlõdjek, ne eresszem el magam. Ha ezt megteszem, a mérkõzéseken is látszik az eredménye.
Az ellazulást említetted, ennek a veszélye mindenkinél fennáll.
Igen, nagyon jól tudom, s ez nem történhet meg velem. Nagyon sokat dolgozok, saját magam számára is magasra teszem a mércét, ezért nem lazulhatok. Én vagyok saját magam legrosszabb kritikusa. Soha sem engedtem le a kezeimet, mivel ezt nem engedhetem meg magamnak. Az a feladatom, hogy minél jobban megértsem a futballt, s ezt nem lehet másképp csinálni.
Honnan tudod?
Mert nem érzem jól magam, ha nem dolgozok százszázalékos intenzitással.
Ebben a szezonban nagyon jó teljesítményt nyújtottál, de természetesen voltak kritikusaid is. Hogyan kezeled õket?
Nem igazán olvasom az újságokat, de a kritikák segítenek abban, hogy még nagyobb elszántsággal készüljek.
És amikor elérkezik egy-egy ilyen trófea megnyerésének a pillanata, kikre emlékezel?
Sok minden eszembe jut, ami korábban megtörtént velem, fontos pillanatok, szeretteim, s barátaim, mint például Iniesta, akik nagyon fontosak az életemben.
És a családod hogy ünnepelt?
Kijöttek a Levante elleni mérkõzésre, s amikor vége lett a játéknak, egybõl a sarokhoz rohantam, hogy velük ünnepeljek. Nem sokkal késõbb, miután átöltöztem, felhívtam a bátyámat is.
És ki ordított jobban?
Természetesen én. Nagyon izgatott voltam. Eszembe jutott a nagyapám is, aki nagyon szerette volna átélni velem ezt az örömöt. Vele nõttem fel, hiszen a szüleim legtöbbször dolgoztak, s nagyon sokat köszönhetek neki.
Mi a legfontosabb a bajnoki cím eléréséhez?
A légkör, ami a csapaton belül uralkodik. Olyan erõs, mint egy repeszgránát. A következõ évben ugyanígy kell folytatni.
A legjobb kapusok olyan csapatokban vannak, amelyek címeket gyûjtenek. Magadat a világ 10 legjobbja között tartod számon?
Nekem teljesen mindegy, hogy a legjobb vagyok, vagy a legrosszabb. Ez a rangsorolás nem igazán érdekel engem. Csak a Barca érdekel, s a munka, hogy még több címet gyûjthessünk.
És mit vársz a következõ szezontól?
Ez az idei nagyon fontos volt, hisz megszereztük elsõ címünket. Az elsõt a sok közül. A következõ évben megpróbáljuk megvédeni, s a BL serleget is elhódítani, de ez nagyon nehéz, hiszen minden évben más nyeri meg. A legfontosabb, hogy mindig a következõ feladatra koncentráljunk. A Milan is már majdnem révbe ért a szezon végén, aztán mégis…
Hogyan élted meg a nehéz pillanatokat, mint például a Chelsea elleni BL mérkõzést?
Ez egy olyan hiba volt, amibõl tanulnunk kell. A csapatot ez azonban nem zavarta meg, jobban koncentráltunk a bajnokságra. S ez a végén meghozta gyümölcsét, hiszen bajnokok lettünk, azért, mert bíztunk magunkban. Sok nehéz pillanat volt a bajnokságban, de túltettük magunkat a problémákon, s a lényeg, hogy a végén minden jóra fordult. „
