Azok az emlékezetes Clásicók
Egy nap sincs már hátra az idei szezon elsõ Barça – Real összecsapásáig, melynek ez alkalommal a Bernabeu stadion fog helyet adni, a két csapat szurkolói azonban már alig bírnak magukkal, hiszen szinte itt is van A Meccs. Ez alkalommal azonban nem a jelen történéseivel szolgálnánk hírül, sokkal inkább a múlttal foglalkoznánk, s idéznénk fel néhány emlékezetes meccset…
El Clásico. Ezt a szót meghallva biztosak lehetünk benne, hogy a világ legkülönbözõbb pontjain élõ emberek egyikébõl sem közömbös érzelmek fognak felszínre törni. E mágikus szókapcsolat hallatán mindenki lázba jön, hetekkel a mérkõzés elõtt az újságok már tele vannak érdekesebbnél-érdekesebb sztorikkal, statisztikákkal az elkövetkezendõ mérkõzéssel kapcsolatban, tovább fokozva az amúgy is óriási várakozást. Ezúttal pedig mi tennénk ugyanígy, s invitálnánk mindenkit egy kis múltidézésre…
1973-1974: Real Madrid – Barcelona 0-5
Azon ritka meccsek egyike volt a ’73-74-es összecsapás, melyen a Barça idegenben mosta le a pályáról a fõvárosi gárdát. Az aranylabdás Johan Cruyff vezette katalán gárda esélyt sem hagyott ellenfelének, a holland játékmester ráadásul csapata egyik legjobbja volt aznap este, s a mérkõzés legszebb momentuma is az õ nevéhez fûzõdik, mikor is egy remek egyéni szólót követõen szerezte meg csapata második gólját. Ez a verség volt egyébként minden idõk egyik legsúlyosabb Real veresége hazai pályán.
1984-85: Real Madrid – Barcelona 0-3
A majd’ húsz évvel ezelõtti mérkõzésen egy valóságos brit különítményt láthatott a közönség a Barçában, hiszen az újonnan kinevezett vezetõedzõ, Terry Venables magával hozta több ‘honfitársát’ is – s csak, hogy a legismertebbeket említsük: ekkor szerepelt a Barçában a skót Steve Archibald, az angol Gary Linker, aki mellesleg ’86-ban második lett az Aranylabda-szavazáson, és a walesi Mark Hughes is. Közülük a skót játékos volt a meccs embere, hiszen góljával, és két gólpasszával nagyban hozzájárult a Barça fölényes gyõzelméhez. S maradva a briteknél: 2 évvel késõbb pedig Lineker döntötte el az aktuális El Clásicot, a Nou Campban ugyanis az õ góljával nyert a Barcelona 3-2-re.
1993-1994: Barcelona-Real Madrid: 5-0A Johan Cruyff vezette ‘Dream Team’ sokadik fénykorát éli. A Barça ekkortájt Európa legszebben játszó, s tán legjobb csapata is volt, bár a BL döntõben csúnyán leszerepelt a Milan ellenében. A klasszikus derbi barcelonai kiadásán pedig a gárda egyik legnagyobb sztárja, Romario vezette csodás sikerre a Barcelonát egy mesterhármassal, bár Ronald Koeman szabadrúgásgóljára is bizonyára sokan emlékeznek… Az idény végén egyébiránt a Barça zsinórban negyedik bajnoki címét ünnepelhette.
1994-95: Real Madrid – Barcelona 5-0
Madridban bizonyára jól emlékeztek még az egy évvel korábbi, ’93-94-es Nou Camp-beli összecsapásra, mikor a Barça lépett át alaposan a ‘blancókon’, s ez az eredmény ismétlõdött meg egy évvel késõbb, igaz – fordított állásban. A Real Madrid Iván Zamorano mesterhármasával, valamint – az akkor még lila-fehérben szereplõ – Luis Enrique és Amavisca egy-egy találatával nem sok esélyt hagyott riválisának, s méltóképpen visszavágott az elõzõ szezonbeli barcelonai túrájáért.
2003-2004 õsz: Barcelona-Real Madrid: 1-2
Nehéz idõket élt a Barcelona, csúcsformában volt a Real. A nagy nyári barcelonai bevásárlásnak semmi eredménye nem látszódott, a gárda csak bukdácsolt a bajnokságban, a Madridnál viszont úgy tûnt, minden rendben van. Ezzel együtt nem volt könnyû dolga a vendégeknek, mert ezt megelõzõen 19 évig nem tudtak nyerni a Nou Campban, s a sorozat megtörésére egyszeri és megismételhetetlen alkalmuk volt. A Madrid nem is szalasztotta el a lehetõséget, s biztosan nyert az akkor még szétesett Barca ellen.
2003-2004 tavasz: Real Madrid – Barcelona 1-2
Az õszt végigszenvedõ gránátvörös-kékek a szezon derekán magukra találtak, és parádés tavaszi formát mutatva érkeztek Madridba, s értek el egy igazán váratlan eredményt. Igaz, ez azért, mert akkor a 2 csapat igen messze helyezkedett el egymástól a tabellán, és még a katalánok jó formája miatt sem lehetett vendéggyõzelmet várni. Azonban az óriási gyõzni akarás, és hatalmas küzdés meghozta gyümölcsét: Santiago Solari második félidõ elején szerzett gólja után a Barça drámai csatában képes volt megfordítani a mérkõzés állását Kluivert és Xavi révén, s az itt megszerzett lendület és önbizalom késõbb egészen a második helyig repítette a katalánokat a bajnokságban.
