Vége a gyõzelmi sorozatnak

Szeptember 18. után ismét vereséget szenvedett a Barcelona, s nem csak számszerûleg, játékban is alulmaradt ellenfelével szemben a veretlenségi sorozatát eddig építõ gárda. Legutóbb az Atlético Madrid tudta legyõzni a Barcát, most a Zaragoza verte meg alaposan a katalánokat, akik viszont elsõsorban maguknak köszönhették a kupakudarcot.

A verségbõl önmagában semmiféle gondja nem lesz a Barcának, hogyha egy hét múlva kétgólos különbséggel gyõz a Nou Campban, viszont rengeteget lehet majd tanulni a nem kevés hibából. A gránátvörös-kékek ugyanis elsõsorban magukat verték meg, bár az korábban is nyilvánvaló volt, hogy spanyolországi szinten jelenleg a Barcelonának elsõsorban saját maga az ellenfele. Tegnap pedig annyit hibáztak a játékosok, s olyan sok volt a gyenge teljesítmény, hogy nem sok esély volt helyrehozni a problémákat.

A csapatnak csak halványan szól a mentségére, hogy a csapat gerincét alkotó Puyol, Deco, Xavi, Eto’o négyes nem volt jelen, mert az elkövetett hibák nem voltak törvényszerûek. Az elsõ húsz percben egyébiránt semmi nem utalt arra, hogy különösebb baj érheti a Barcelonát a La Romaredában, mert a vendégek uralták a meccset, s nem sokan vártak gólzáport Jorquera kapujába. A katalán védelem sorozatos baklövéseivel viszont öt percen belül három gólt szerzett a Zaragoza, ezzel hatalmas csapást mérve a hosszú ideje sebezhetetlen Barcelonára. Elõször Cani indította a leshatáron Diego Militót, aki könnyedén lõtte el a labdát laposan Jorquera mellett. Majd két perccel késõbb Ewerthon indult meg szintén leshatáron, majd egy csellel földre ültette Oleguert, s bár a lövése a tizenhatosról nem volt védhetetlen, Jorquera szerencsétlenül ért a labdába, s maga mögé, a hálóba tenyerelte Ewerthon próbálkozását. 2-0!

Megzavarodott Barcelona, s ezekben a percekben elkövette azokat a hibákat, melyeket az elõzõ évben a Chelsea ellen is megtett Londonban. Mindenki azonnali választ szeretett volna adni a kapott gólokra, így viszont könnyû kontragólt talált magának a Zaragoza. Ismét Ewerthon lépett ki nagyon jó ütemben, s egészen közelrõl Jorquerához már nem hibázott. 3-0-ról kellett tehát megpróbálkoznia a föltámadással a Barcának, de a csapat játékára rányomta a bélyegét a rémálomba illõ öt perc. Ez a rövidzárlat könnyen az idei kupamenetelésbe kerülhet, még ha tudott is javítani a helyzetén a csapat.

A vendégek innentõl fokozatosan átvették a játék irányítását, viszont a kék-fehér hazaiak többször is megpróbáltak még hasonló indításokkal operálni, mint a góljaik elõtt, s néha csak a partjelzõ állította meg ezeket a támadásokat. A Barca csak egy hazai védelmi hibának köszönhetõen tudott szépíteni az elsõ félidõben, mikor az egyébként gyengén játszó Larsson fejesgólt szerzett. Egy már ígéretes támadás után Gio adott középre, s négy védõ között a svéd csatár pár méterrõl, nagyon szépen bólintott a jobb sarokba. 1-3, s ezzel az eredménnyel is fordultak a csapatok.

A szünet után egyre jobban támadott a Barca, de a sok gyenge teljesítmény miatt nem csak a saját kapuja forgott veszélyben a vendégeknek, hanem a támadójátékban is szervezetlenség uralkodott. Rengeteget hibázott Oleguer és Márquez is, utóbbit a játékvezetõnek ki kellett volna állítania második sárga lappal, de a mexikói jókora segítséggel a pályán maradhatott. A támadójátékban alaposan érzõdött a középpályások hiánya, s mivel sem Xavi, sem Deco nem volt, hogy mozgassa a csapatot, Ronaldinho és Messi gyömöszölte a támadásokat a pálya közepén. Mivel a csapat eszét adó két játékos nem játszhatott, a Barca nem tudta megnyitni a széleket, s így elõnyt szerezni az ott általában megtalálható Ronaldinhóból és Messibõl. A szélsõvédõk pedig nem mertek eléggé föllépni a támadásokkal miután már több kontragólt kapott a csapat.

Így viszont a Barca belekényszerítette magát egy olyan játékba, ami nem a saját fegyvere, egyébként sem mûködõképes, de Eto’o hiányában meg végképp eredménytelen volt. Ronaldinho és különösen Messi ugyan próbált játszani kis területen, de mivel Larsson nagyon keveset mozgott, csak egy egészen hibátlan labdával lehetett volna gólhelyzetbe hozni a középcsatárt, ami eleve reménytelennek tûnt a zaragozai védõtengerben. Eto’óval annyiból lett volna elõnyösebb helyzetben a Barca, hogy a kameruni is belépett volna az összjátékba, Larsson erre viszont képtelen volt. A késõbb beálló Gabri, Ezquerro és Maxi sem jelentett viszont megoldást, egyikük sem tudta jelentõsen segíteni a támadásokat.

Mivel magától nem tudott gólt lõni, a játékvezetõ segítette meg kicsit a Barcelonát a további szépítés felé, mert egy ártalmatlannak tûnõ Messi esés után büntetõt kapott a vendégcsapat, amit Ronaldinho magabiztosan a hálóba lõtt. Az egyenlítés esélye így nem volt már olyan messze a csapattól, de mivel gólhelyzet ezek után is csak ritkán adódott, igazán nem érdemelt volna 3-3-at a Barca. Inkább reális eredmény volt a 4-2, ami a hajrában alakult ki, egy szintén igazságtalan büntetõvel. A 91. percben egy baloldal beadás közel szállt el Edmílson kezétõl, a bíró viszont úgy értékelte, hogy a brazil hozzáért a labdához: büntetõ, és Diego Milito lövésével 4-2.

Megérdemelten kapott ki a bután, és rengeteg hibával játszó Barca. A vereségben viszont nem csak a Márquez Oleguer tengelynek volt nagy szerepe, hanem legalább annyira a középpályásoknak is, akik sok labdát eladtak, ezzel megadva a kontra lehetõségét a Zaragozának. A kudarc azonban nem tragikus, hiszen a párharc nem ért véget, egy hét múlva lehet javítani a Nou Campban. Másrészrõl rengeteg tanulsága is van a vereségnek, mert pontosan olyan hibákat követett el a csapat, amiket alig egy évvel ezelõtt Londonban, a Chelsea elleni kiesés alkalmával. A leckét most még egyszer megkapta a Barca, jókor, még az idei Barcelona-Chelsea elõtt, mert a hibákból most még lehet tanulni. Végezetül azonban annyit meg kell jegyezni, egy ilyen vereség mindig benne lehet egy menetelésben, s mivel szeptember óta nem volt Barca vereség, ez megbocsátható. Véget ért a 18 mérkõzést számláló összesített gyõzelmi sorozat, de a bajnokságban még lehet küzdeni további rekordokért, melyek azért másodlagosak maradnak az eredményesség után…

Real Zaragoza- FC Barcelona: 4-2 (3-1)
Zaragoza, La Romareda
33.000 nézõ
Vezette: Medina Cantalejo

Real Zaragoza: César; Ponzio, Alvaro, Gabriel Milito, Toledo (Cuartero, 81′); Oscar, Celades (Generelo, 75′), Zapater, Cani (Sergio García, 75′); Diego Milito és Ewerthon.

FC Barcelona: Jorquera; Belletti (Gabri, 57′), Oleguer, Márquez, Gio; Van Bommel (Ezquerro, 57′), Edmílson, Iniesta; Messi, Larsson (Maxi López, 75′), Ronaldinho.

Sárga lapok: Alvaro (5′); Márquez (32); Belletti (49′); Edmílson (49′); Ponzio (51′); Gabi Milito (62′); Cani (66′).
Kiállítva: Henk ten Cate (a Zaragoza harmadik gólja után reklamálásért.)

Gólok: 1-0, Diego Milito (22′), 2-0, Ewerthon (24′), 3-0, Ewerthon (26′), 3-1, Larsson (35′), 3-2, Ronaldinho (60′) (p), 4-2, Diego Milito (90+2′) (p)

A mérkõzés legjobbja (az Eurobarca értékelése szerint): Ewerthon H. de Souza

A Zaragoza csatára nagyon jól kihasználta a néhány lehetõségét, gyakran bolondot csinált a Barca védõkbõl, és ha továbbjutna a Zaragoza, nagy szerepe lenne a sikerben.