Egy iskola, két stílus

Két kiváló szakember, akik hasonló környezetbõl nõttek ki, hasonló alapokat kaptak szakmai fejlõdésük során, most mégis merõben különbözõ úton járnak, s teljesen másban hisznek a sikerek érdekében. Látványos támadófutball, avagy jó védekezésre épülõ stabil játék? Kérdés melyik a hatékonyabb, de most a statisztikák segítségével kicsit talán közelebb lehet jutni a válaszhoz.

Fabio Capello az olasz stílus tökéletes megtestesítõje, Arrigo Sacchi méltó utóda. A nyolcvanas évek végén kialakult fantasztikus Milant Sacchi rakta össze, majd az általa elkezdett, sikerekben gazdag munkát folytatta Capello, ugyanabban a szellemben. Rijkaard is Sacchi munkájából nõtt ki, a Milanban volt világklasszis játékos, de még játszott Capello irányítása alatt is a piros-feketéknél. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a holland ne kapott volna elég adalékot az itáliai – egyébként sikeres – normákból, õ mégis merõben más futballt valósított meg a holland válogatottnál, s aztán a Barcelonánál: Visszatért a gyökereihez, azaz a holland modellhez, a totális futballhoz… Ha a világbajnokság tapasztalatait nézem, aligha kérdéses a defenzív játék diadala, ami ugyanakkor szomorú is, mert a németországi viadal a futballtörténelem leggyengébb világbajnokságai közé sorolható, azaz közel sem volt olyan látványos, mint a korábbi tornák. De mit mutat a spanyol példa, azaz a Real és a Barca mutatói a Primera Division új idényében?

Fabio Capello bõ két héttel korábban a ‘Canal+’ televízió csatornának nyilatkozva a Barcelona által játszott sokpasszos, finomkodó focit elavultnak, az ex-futballnak nevezte. Az a foci, mely arról szól, hogy passz-passz-passz-passz, már a múlté” – bizonygatta az olasz tréner, de érdemes megnézni, mit mutatnak a számok.

A legalapvetõbb, a legfontosabb természetesen a bajnokság állása, a több megszerzett pont, melyben a Barcelona egyelõre elõrébb jár, tizenhat egysége van a Madrid tizenegyéhez képest. Itt tehát nem látszik igazolódni Capello formulája, hogy a hatékony, eredményes futball ma már nem a látványra, s a játék cicomázására épül, hanem a védekezésre.

De meg lehet nézni, hogyan mûködik a csapatok védelme, ha Capello ezt helyezi elõre, s melyik szisztéma óvja jobban a gárdát a bekapott góloktól. A vezetõ statisztikai adatban, a kapott gólokat tekintve a bajnokságban valóban jobb a Real Madrid, amíg a fõvárosiak három gólt kaptak, addig a Barcelona ötöt, de van különbség a többi számadatban. A Real eddig a hat meccs alatt 65 kapura lövést engedett az ellenfeleinek (10.8/mérkõzés), a Barcelona 39-et, ami 6.5 lövés találkozónként. Érdekes adat, hiszen a Capello által elõbbre helyezett védelem, két védekezõ középpályással, kevésbé tûnik hatékonynak.

A védekezés mûködésének minõségét jelzi az elkövetett szabálytalanságok száma: A Madrid 119-nél tart most, azaz két tized híján 20 szabálytalanságot követ el mérkõzésenként. Puyolék ennek a felénél járnak ugyanúgy hat bajnoki után, 58 falt, 9.7 találkozónként. Ezt a számadatot csak alátámasztja a sárga és piros lapok száma, ahol a blancók 18-8-ra, illetve 2-0-ra vezetnek.

Capello igazát erõsíti viszont a labdaszerzések száma, mert itt a fõvárosiak vezetnek 315-262-re, más kérdés, hogy a Barcelonának nehéz úgy labdát szereznie, ha általában nála van a játékszer. Ezt az adatot a játékstílusbeli felfogáson túl, még kicsit értékteleníti az elvesztett labdák száma, ahol 444-nél tartanak Raúlék, s 319-nél Xaviék.

A Barcelonára vonatkozó adatok összességében azt mutatják, hogy a katalánok erénye a labdabiztosság, pontosabban az, hogy már a labda tartásával elhárítják az ellenfél akcióinak többségét. Ez pedig jobbnak tûnik bármely védekezõ játékrendszernél, legalábbis az adatok, s eleddig az eredmények ezt mutatják – a látványról nem is beszélve.

A támadójátékot elemzõ statisztikák közül csak kettõt emelek ki, azok viszont sokat mondók. A Barcelona eddig tizenhat gólt szerzett a Ligában, kétszer annyit, mint a Real Madrid, elõbbi 2.7-es, utóbbi 1.3-as gólátlag. Ezen kívül még érdekes lehet a kapura lövések száma, ahol szintén Barcelona fölény mutatkozik. A Barca 89-szer kísérelte meg a gólszerzést, s ebbõl 34-szer találta el a kaput, Raúlék 79-szer próbálkoztak, viszont csak 22 alkalommal ment jó irányba a labda.

Mindebbõl a statisztikai levezetésbõl persze nem lehet levonni azt a következtetést, hogy a Barcelona fogja nyerni a vasárnapi rangadót, s még csak azt sem, hogy a védekezõ futball ne lenne eredményes, hiszen a világbajnokság éppen azt igazolta, védekezéssel lehet gyõzni. Sõt még azt sem mondom, hogy a Real Madrid rossz úton jár, hiszen Fabio Capellónak kétségkívül idõ kell, míg a legjobb eredményt, s a legjobb játékot hozza ki a játékoskeretébõl.

Azt viszont nyíltan kimondom, hogy Rijkaard futballja biztosan nem elavult, hiszen a számok és az eredmények nem ezt igazolják, s akkor még nem is esett szó egy igenis fontos tényezõrõl, a látványosságról. Vasárnap persze kiderül, melyik stílus a nyerõ… „