Vereség az El Clásicón
Gyõzött a védekezés, vesztett a kreativitás, de mindenképpen a pillanatnyilag jobb együttes nyert a Santiago Bernabéuban, vasárnap este a bajnokság szuperrangadóján. A Barcelona játékából hiányzott az erõ, de leginkább a jó helyzetkihasználás, mely Samuel Eto’o távollétével hozható összefüggésbe. A csapattal nagyon régen esett meg olyan, hogy egymás után két tétmeccsen nem lõ gólt, ez viszont most így történt, mely aggodalomra adhat okot. A Real Madrid kiválóan védekezett végig a mérkõzésen, s mivel jó pillanatokban nem hibázta el a helyzeteit, megérdemelten gyõzött is. A címvédõnek ez volt az elsõ veresége a bajnokság új idényében…
A Barca persze nem csak Eto’o sérülése miatt kapott ki ma a blancóktól, hanem azért is, mert kiemelkedõ egyéni teljesítménybõl csak kevés volt, s persze mert a Real Madrid összességében jól játszott. Fabio Capello védekezõ játékrendszere ugyan az elsõ félidõben nem tûnt megingathatatlannak, de a folytatásban már szinte tökéletesen mûködött, s mivel a Barcelonából hiányzott a megfelelõ szervezettség, ideje korán eldõlt a rangadó.
Capello tökéletesen megbízott a hét közben Bukarestben játszott együttesében, és semmin nem változtatott, ugyanazt a tizenegyet küldte pályára. A Barcánál Rijkaard Thuramnak szavazott bizalmat a védelemben, Iniestának és Xavinak pedig egyszerre adott lehetõséget a középpályán. Így egy támadóbb Barca futott ki a Bernabéu gyepére, melyre szükség is lett volna, miután a Real már a 2. percben megszerezte a vezetést.
A jobboldalon elõretörõ Sergio Ramos csodásan adott középre, s az elmélázó Thuram mellett Raúl nagy gólt fejelt a bal fölsõ sarokba. 1-0! A kiváló Real kezdés nem csak ebbõl a jelenetbõl állt, hiszen a hazaiak ekkor irányították a játékot, s helyzeteik is voltak. Nem sokkal késõbb Robinho cselezgetett a baloldalon, a középre lõtt labdáját Raúl tette kapura, mely azonban megpattant Thuramon, s így a felsõ lécre, majd onnan a mezõnybe került. A huszadik perchez közeledve Robinho kiváló lövését fogta még Valdés a hosszú sarok elõl, ezt követõen viszont a Barcelona vette át az irányítást, Leo Messi jutalomjátékával megspékelve.
A katalánok legjobbja egyértelmûen a kistermetû támadó volt, aki a 25. percben megdöbbentõen jutott túl Cannavarón és Roberto Carloson, beadása után Gudjohnsen viszont abszolút ziccerben csúnyán mellé lõtt. Nem sokkal késõbb már Iniesta passzolt Messinek, az argentin azonban a jobb fölsõ sarkot tévesztette egy kicsivel 13 méterrõl. A 31. percben is Messi volt a fõszereplõ, Ronaldinhóval kényszerítõzött, a brazil fejjel ugratta ki, s talán csak azért nem lõtt Casillas hálójába, mert a védõk még idõben megbillentették, így ez a helyzet is kimaradt.
Nagyot fordulhatott volna a meccs a félidõ hajárában, mikor a már sárga lapos Emerson Messit rúgta föl igen durván, a Pérez Burull viszont inkább azzal törõdött, hogy a lábát fájlaló madridival mi lesz…
A szünetben nem változtattak az edzõk, s erre okuk sem nagyon volt. A Barcelona ugyanúgy folytatta a meccset, ahol az elsõ negyvenöt percben abbahagyta, azaz támadott az egyenlítés reményében. Messi kiváló kiugratásával Gudjohnsen került gólhelyzetbe, azonban érthetetlenül kifelé cselezett, így Cannavaro le tudta zárni az útját, s szögletre mentett. Alig egy perccel késõbb megbosszulta magát az újabb elmulasztott lehetõség, mert egy madridi kontra eredményre vezetett. Robinho tört elõre a szabadon hagyott területeken, s jól tálalt a középen érkezõ Van Nistelrooy elé, aki a hálóba lõhetett, mert Valdés késõn ért ki a beadásra, s azért is, mert a teljes vendég védelem lemaradt.
Ez a jelenet végül döntõnek bizonyult, mert hiába uralta a meccset ezt megelõzõen folyamatosan a Barcelona, a gól megtörte a gárdát, a Real pedig még határozottabb védekezésre váltott. Ez ráadásul már olyan jól ment Emersonéknak, hogy jöttek a gólhelyzetek is. Az 55. percben Van Nistelrooy kiváló emelése pattant ki a felsõ lécrõl, ahol nagy szerencséje volt a Barcelonának, de a késõbbiekben is többször alakítottak ki veszélyes szituációkat Raúlék.
Ez persze azért is volt így, mert Rijkaard kockáztatott, s gyengítette a középpályát, gyengén játszó Deco helyett Giuly érkezett. A gránátvörös-kékek ekkor viszont már nem tudtak visszatérni korábbi játékukhoz, egyrészt a hidegzuhanyként érkezõ kontragól, másrészt a hazai védekezés miatt. Frank Rijkaard a 65. percben szánta rá magát, hogy helyzeteit elherdáló Gudjohnsen helyett Saviolát állította be, de már ez sem segített. Saviola ugyan hozott néha lendületet a játékba, s egyszer nagyon jól ugratta ki Messit is, de gólt õ sem tudott lõni már.
A Madrid uralta a meccset, s Fabio Capello számításai végül beváltak, mert ha szerencsével is, a nehéz idõszakot túlélte a gárda, amikor pedig már biztosan vezettek, a gyeplõt is nagyon keményen tartották, s nem engedték kibontakozni a Barcelonát.
Katalán szempontból aggodalomra adhat okot, hogy a Chelsea után a Madrid is legyûrte a csapatot, ráadásul a támadójátékkal határozottan gondok vannak Samuel Eto’o nélkül. Bár Ronaldinho akaratával nincs gond, azt el kell ismerni, hogy a brazil közel sincs csúcsformában. Az egyetlen üde színfoltnak Leo Messi számít – már mérkõzések óta -, a legtöbb rajta múlhat, hogy a továbbiakban magához tér-e bajnokcsapat.
Real Madrid-FC Barcelona: 2-0 (1-0)
Madrid, Santiago Bernabéu
78.000 nézõ
Vezette: Perez Burull
Real Madrid: Iker Casillas; Sergio Ramos, Cannavaro, Helguera, Roberto Carlos; Emerson, Diarra; Guti (Beckham, 81′), Robinho, Raúl; és Van Nistelrooy (Reyes, 79′).
FC Barcelona: Víctor Valdés; Zambrotta, Puyol, Thuram, Sylvinho; Xavi, Iniesta, Deco (Giuly, 55′), Ronaldinho; Messi és Gudjohnsen (Saviola, 66′).
Sárga lapok: Emerson (20′), Van Nistelrooy (55′), Guti (69′), Beckham (85′), illetve Zambrotta (53′), Ronaldinho (81′).
Gólok: Raúl (2′), Van Nistelrooy (51′).
A mérkõzés legjobbja (az Eurobarca értékelése szerint): Sergio Ramos
A Madrid csapatként gyõzött, elsõsorban a jó defenzív játékának köszönhetõen, onnan pedig kiemelendõ a végig hiba nélkül játszó Ramos. A jó hátsó megoldásai mellett gólpasszt adott Raúlnak is, mely a meccs alakulása szempontjából sorsdöntõ volt.
