Interjú a kívülálló Eto’óval

Lassan telnek most a hetek Samuel Eto’o számára, aki még rehabilitációja elején tart, de az új szituációban mindenképpen megváltozott egy kicsit. Felettébb nyugodt, s tisztában van vele: nem érdemes siettetni a visszatérését, ellenkezõ esetben nem lenne tökéletes a térde. Ez persze nem jelenti azt, hogy Samuel tétlenül töltené a napjait, hiszen igyekszik erõsíteni a térdét, s minden nap kap fizioterápiás kezelést.

A Mundo Deportivo látogatásakor a játékos az íróasztalán ült, abban a szobában, ahol a trófeáit tartja, s egy mosollyal fogadta az érkezõket. Elmondása szerint múlt hétfõ óta ezen a helyen edz, s most már majdnem teljesen föl tudja emelni a sérült lábát. Már csak tíz fok hiányzik” – meséli. Ezen kívül minden nap másfél órás tornája van Emili Ricart fizioterapeutával, aki egyébként tavaly Xavival dolgozott, s csodás gyorsasággal vissza is tért a középpályás.

Eto’o állandó látogatói között van Alejandro Echevarría, korábbi elnökségi tag, Joan Laporta sógora, akit csak a testvérének szólít a játékos, s akit bármire megkérheti, õ úgyis teljesíteni fogja. Az újságírók látogatásakor éppen így szólt Eto’o: „Nem tudod hol vehetnék Churrost? Rengeteget megennék” – kérdezett rá Eto’o Echevarríánál a valóban csak kevés helyen kapható, általában csokoládé szószba mártandó, hosszúkás desszertfélére. Szóval Samuel semmiben nem szenved hiányt, felesége is gondosan ápolja, viszont elmondása szerint csak most értette meg a szurkolók reakcióit, s a meccsek alkalmával egészen hisztérikus állapotba kerül.

S, hogy mit mondott még? A most következõ két részes interjúból kiderül.

Nagyon nehéz feldolgozni a sérülést?

A legnehezebb benne, hogy tudod: hónapokig nem csinálhatod azt, amit a legjobban szeretsz, de ez a foci rizikói között van. Türelmesnek kell lenned és várnod.

Tudja már, hogy mikor futhat ismét és érhet labdához?

Fogalmam sincs. Ez attól függ, hogyan erõsödik a térdem. Most jól reagál a munkára, de…

Ez pályafutása legnehezebb periódusa?

Nem lehet megválasztani egy pillanatot a sérülésre. Csak elfogadni, mást nem lehet tenni.

A szurkolóknak nagyon-nagyon hiányzik. Mit mondana nekik?

Hogy egy játékos nem tud megnyerni egy mérkõzést. Nekem szükségem van a csapattársaimra, hogy nyerjünk, nekik pedig rám. Most én nem vagyok, õk azok, akiknek játszaniuk kell. Engem meglepnek azok az emberek, akik most kételkednek a csapatban. Nem lehet elbizonytalanodni, az veszélyes csapattárs. Jelenleg vezetjük a bajnokságot, s nem estünk ki sem a Kupából, sem a BL-bõl.

Nem lát fizikális visszaesést a játékosokon?

Én nem hiszem, hogy lenne ilyen, mert ha megvizsgálod a két vesztett meccset, a Madrid ellen sok lehetõségünk volt, hogy gólt szerezzünk, s ugyanez igaz a Chelsea ellen is, az elsõ félidõben. Nem gondolom, hogy a szint esett volna, mert mi lõttük a legtöbb gólt Európában, s azért mert elvesztettünk két meccset, még nem lehet ilyet mondani.

Egyetért Decóval abban, hogy a Barca meg fogja nyerni a bajnokságot?

Én soha nem lépek ennyire elõre, nem teszek ilyen jóslatokat. Amit tudok, hogy háborút fogunk vívni vasárnapról vasárnapra, s minden lehetõségünkkel azon leszünk, hogy megnyerjük.

A Madridot olyan esélyesnek tartja, mint sok más ember a múlt vasárnapi meccs után?

Ha az emberek a Madridot akarják esélyesnek kikiáltani, engem különösebben nem zavar. A mi idényünk nem a Real Madrid ellen van, sok más csapat van még a Ligában, ugyanúgy, ahogy a BL-ben is. Ha megvered kétszer a Madridot, még nem fogod megnyerni a bajnokságot.

Hogyan látja a nyomást, ami most a helyettesére, Gudjohnsenre helyezkedik?

Reményeim szerint nem érez semmiféle nyomást, mert nincs ilyen. Õ egy fontos játékosa a csapatunknak, s általában akik itt vannak, jó játékosok, azért futballoznak a Barcában. Azon nem kell gondolkozni, hogy valaki elsõ, vagy második megoldás, mindannyian elsõrangúak vagyunk.

Gondolja, hogy a csapat megroggyanhatott azért, mert ön nélkül más játékstílusban kell futballoznia?

Ez normális. Az utóbbi három évben hozzászoktunk ahhoz, hogy így játszunk, de szerintem a csapat gyorsan elkapja a fonalat, s én már múlt vasárnap is jól láttam a dolgot. A csapat már kereste Gudjohnsent, s jól fog ez mûködni.

Frank Rijkaard elejtette, hogy a jövõben esetleg elhagyja a rotációt. Ezt milyen ötletnek találja.

Nem hiszem, hogy azért, mert elvesztettünk két meccset, most ne lenne jó a rendszer. Korábban ezt csináltuk, és senki nem mondta, hogy nem mûködne. Mindenesetre a Barcánál mindenki készen áll a játékra, s én vakon megbízom bennük.

Hogyan látja Ronaldinhót?

Jól. Egyszerûen az történt, hogy az egész világ azt várja: lõjön tíz gólt minden meccsen, s védekezzen úgy, mint még soha. Talán rossz szokásaink vannak, mert Ronnie mindig jól csinálja, s amikor egyszer kétszer éppen nem, az emberek azonnal nekirontanak. Azt mindenképpen el lehet mondani, hogy õ egyedül nem tudja megnyerni meccseket, viszont tudjuk, hogy sok esetben eldönti õket. Nem igaz, amit mondanak, hogy Ronnie nagyon rossz lenne.

Ön végig tudta csinálni az alapozást Dániában a túra elõtt, de Ronaldinho nem. Nem ez okozhatott neki törést?

Fogalmam sincs, nem vagyok erõnléti edzõ.

Ön is panaszkodott a túrára.

Én azért panaszkodtam, mert nem aludtam jól, nem az ottani munka miatt. Ronnie-t kell megkérdezni az elõszezonról, hogy tetszett-e neki, vagy sem.

Folytatjuk… „