Interjú az elnökjelölttel
A futball mindenhol szívesen látott utazó nagykövete, Michel Platini, a korábbi francia világklasszis, kedden a Barcelona meghívására megtekintette a Chelsea elleni BL rangadót, mely elõtt viszont egy interjút készített vele az El Mundo Deportivo újságírója. Platini kitért a korábban majdnem Katalóniába költözött Thierry Henryra, a jelenlegi futballra, beszélt a Barcáról, s más európai csapatokról is.
Hogy sikerült a vacsorája Joan Laportával?
Feledhetetlen élmény volt, a futball mellett szolgáló emberekkel, akik szeretik ezt a sportot. Sokat beszéltünk Laportával a kandidálásomról az Uefa elnöki tisztéért, a terveinkrõl, a Barcelona helyzetérõl az Uefán és a Fifán belül, a jelenleg folyó tárgyalásokkal a G-14-el, s persze elsõsorban a fociról.
Beszéltek Ronaldinhóról?
Természetesen. Róla és még számos nagy jelenlegi játékosról, és jövõbeliekrõl is (nevet), akiket nem fogok megemlíteni. Meséltem neki a tapasztalataimról, s elmondtam, hogy közel kell lennie a csapat sztárjaihoz, a barátaiknak kell lenni, mellettük lélegezni. Ez a legjobb módszer arra, hogy megtartsuk õket. Nem számítanak a záradékok, sem a pénz, sem a hosszú szerzõdések. Én nem mentem el a Juventustól az Agnellivel fönntartott személyes jó kapcsolatom miatt. Voltak zsíros ajánlataim, és nemet mondtam. Laportának úgy kell viselkednie, mint Agnellinek, s tudom, hogy õ már így tesz.
Thierry Henry?
Õszintén úgy gondolom, hogy hibázott, mert nem szerzõdött a Barcába. Így ezt megmondtam neki, és Laporta elnöknek is. Henry sokat lépett volna elõre ebben a Barcában. Thierry Henry már egy óriási játékos, a közelében van, hogy felülmúljon engem a válogatottban szerzett gólokat tekintve, ugyanakkor nem ért el a többi nagy klasszis kategóriájáig. Hogy miért? Hiányzik neki az, hogy egy igazán nagy csapatban játsszon, ahol trófeákat nyerhet, mint tette Franciaországgal, ahol Európa-bajnok és Világbajnok lett. Mélységében viszont tisztelem a döntését, számára fontosabb volt a kapcsolata Arséne Wengerrel, az Arsenal vezetõivel, a közönséggel, s fontos volt a családjának véleménye.
Ön elképzelte Henryt a Camp Nouban?
Igen, természetesen. Összehasonlíthatatlan páros, összehasonlíthatatlan élmény lett volna együtt látni Thierryt Ronaldinhóval, Eto’óval, Messivel. Henry csodásan érezte volna magát, a Barca pedig még jobb csapattá vált volna, megállíthatatlan lenne.
Milyennek találja ezt a Barcát?
Nagy csodálója vagyok az FC Barcelonának Johan Cruyff edzõi korszaka óta. Számomra mindig egy különleges csapat volt, mert amikor a Saint Etienne-ben játszottam, többször is megpróbáltak leigazolni, ezt pedig nem felejtem el. A játékról alkotott filozófiánk egyezik, a szeretet a futball iránt.
Frank Rijkaard miatt mondhatja
Becsülni kell az értékét, a magabiztosságát az elveiben, a játékosaiban, hogy képes Xavit, Decót és Iniestát egyszerre játszatni a Santiago Bernabéuban. Rosszul sikerült, de közel volt ahhoz, hogy jól süljön el. Számomra szenzációs volt ez a választás. A minõség végül gyõzelmet arat, nagyon nagy bizalommal vagyok a Barca felé.
Újból a Bajnokok Ligája gyõztest látja bennük?
Ez egy nagyon nehéz sorozat, úgy gondolom, hogy a tudása, a játéka miatt az esélyesek között van, viszont jelen pillanatban úgy tûnik, eltávolodtak a tavalyi szintjüktõl. Úgy fest, mintha még nem érték volna el a legjobb formájukat. Majd megjön. A riválisaik fejlõdtek, erõsödtek, mint például a Chelsea, a Manchester United, az Inter vagy Lyon.
És a Real Madrid?
Egy új elképzelés elején járnak, még idõre van szükségük. Most inkább eredményekre van szükségük, mint szép játékra. Capello tudja mit tart a kezei között, s nincsenek olyan rossz játékosai, mint egyesek mondják.
És az Olympique Lyon?
Franciaországban mindenkinek le kéne másolnia a játékukat, a klubnál végzett munkájukat. Ez hiányzik, s ha véletlenül így lenne, nagyobb rivalizálás lenne otthon. Relatív könnyedén nyernek, ez pedig nem jó, amikor szembekerülnek a nehéz ellenfelekkel, melyek Európában már ott vannak. Mindenesetre ebben az évben jobban felkészültek, nagyobb tapasztalatuk, agresszivitásuk van.
Önnek tetszik a jelenlegi futball?
Az utóbbi öt évben sokat javult a tíz évvel ezelõttihez képest. Már nem annyira domináns az erõ, a futás a futásért, visszatért a finomság, a technika, s a támadó futball választása.
Melyik focit szereti jobban?
Mint szurkoló, Spanyolországban azt mondhatom, hogy Spanyolországban van a legjobb Liga, Angliában a legszórakoztatóbb, Olaszországban pedig a legkiélezettebb. Mindegyiknek megvannak a saját jellemzõi, amik különlegessé teszik õket.
Vannak ugyanolyan nagy sztárok, mint az ön korszakában?
Ugyanolyanok, vagy jobbak. Egy nagy játékos mindig lesz minden korszakban. Õk különlegesek. Meglátjuk Ronaldinhóban, Zidaneban korábban, vagy Henryban most. Gondolják, hogy néhány évvel ezelõtt nem voltak olyan kimagasló alakok, mint most? És fordítva. Mennyibe kerülne ma egy Rijkaard vagy egy Cruyff?
Továbbra is szeretné megváltoztatni a Bajnokok Ligáját, ha megválasztják az Uefa elnökének?
Nem a jelenlegi formáját tekintve, hanem a csapatok maximális számában. Azoknak az országoknak, melyeknek most négy gárdájuk van (Spanyolország, Anglia, Olaszország), maximum három együttesük maradhatna. Több lehetõséget kell adni a szerényebb lehetõséggel bíró szövetségeknek, kluboknak, hogy beléphessenek a sorozat döntõ szakaszaiba.
