Rijkaardot látja a vétkesnek

Radomir Antics 2003 tavaszán volt a Barcelona edzõje, egy átmeneti megoldásként a korszakváltás elõtt, mely nyáron érkezett Joan Laportával, Rijkaarddal, Ronaldinhóval. Sokan vélekedtek akkoriban úgy, Anticsnak maradnia kellene a kispadon, hiszen a kiesõ helyek közelébõl az Uefa-Kupát érõ hatodik helyig hozta föl a csapatot. Végül mennie kellett, de emelt fõvel tehette. Most megszólalt a Barcelona helyzetérõl, melyet a következõ interjúban elemez.

Antics elsõsorban a csapatszellem szétesését véli a legnagyobb hibának, ami miatt nem mûködik úgy a gépezet, mint tavaly, de más tényezõket is említett. A hibás személyek keresésénél pedig egyértelmûen Frank Rijkaardra célzott, bár mindezt meglehetõsen árnyalt formában tette.  Azonban arra a kérdésre õ sem válaszolt egyértelmûen, mit tenne másként a hátralévõ négy forduló elõtt.

Antics az interjún kívül elmondta még, hogy az edzõsködése idején Patrick Kluivert hasonló helyzetet próbált teremteni, mint most Ronaldinho, aki a szezon során majd annyi idõt töltött az edzõteremben, mint az edzõpályán. Ezt azonban Antics nem engedte meg akkoriban Kluivertnek, míg Rijkaard nem gördített akadályokat Ronaldinho döntése elé, mely viszont nyilvánvalóan a holland edzõ gyengekezûségére utal.

A vasárnapi bajnoki elõtt még megkérdezték Anticsot, hogy mit vár a két korábbi együttesének meccsétõl, s bár latolgatásba nem kezdett, az elõjelek szerinte nem a Barcelonának kedveznek: „A vasárnapi meccs nagyon rossz pillanatban jön a Barca számára, hiszen az Atleticónál nincs rosszabb ellenfél a szemszögébõl. Az Atlético olyan csapat, mely szeret a labda nélkül játszani, és kényelmesen érzi magát olyan gárdák ellen, mint a Barca vagy a Getafe, melyek szeretnek dominálni a játékban. A Barca jó ellenfél Aguirréék védelmének és a kontráinak.”  

Hogyan értelmezné a helyzetet, ami kialakult a Ligában?

A Barcelona nem vett tudomást az intõ jelekrõl, melyeket kapott, s amik ezt vetítették elõre, ami történt. A csapat játéka, ahogy idegenben, úgy otthon is számos gyengeséget mutatott, de ezeket a jeleket nem vették komolyan, mert otthon jó eredményeket értek el. De ebbõl a csapatból pillanatnyilag hiányzik az adrenalin.

És ez rossz dolog doktor úr?

Az ilyen kiélezett helyzetekbõl nehéz jól kikerülni, ha hiányzik az adrenalin.

Az ön diagnózisa, röviden összefoglalva tehát az, hogy ebbõl a szituációból nincs visszaút?

A realitást kell nézni, és most elég nehéz a pillanatnyi helyzet. Az edzõ nem mutogathat egyenként rá a játékosokra, mert ezzel csak rosszat érne el.

Mondjon egy tünetet, melyben a Barca szenved?

Egy éve ott voltam Párizsban, amikor például Eto’o képes volt visszajönni a saját térfelére a szélsõvel, megszakadva, hogy segítsen a társainak. Most nincs senki, aki átvállalna egy ilyen szerepet, csak „az egók” harcát látni.

A probléma fizikális vagy mentális?

Összetett. A gyõztes csapat megreformálása nem sikerült, az igazolások nem segítették elõ, hogy még többet kihozzon magából a keret. Inkább csak esett a szint. Thuram például mélyen hátul védekezik, ezzel nem javítja Puyolt, de még más tényezõk is vannak.

Ennyit a diagnózisról. Most hogyan rendezné le a hátralévõ négy meccset?

Jó néhány oka lehet annak, hogy a játékosok most becsülettel elvégezzék a saját dolgukat. Ez javíthat a csapat büszkeségén. Az biztos nem segít, ha csak ülnek a kispadon, az égre tekintenek, és várják, mi fog történni. Észre lehet venni, hogy az edzõnek is elege van már a helyzetbõl. A viselkedése közönyös, bár ezt nehéz kimondani.

Túlságosan is engedékeny volt a tréner?

Egy csapatot nem lehet két különbözõ szisztémában edzeni. Egyrészt az egyénekre koncentrálva, másrészt a csapatra. Néhányan már szerelemesek az edzõterembe. Közben elvetették a gondolatot, hogy elmenjen néhány sztárjátékos, mikor az edzõ feladata lenne, hogy motiválja egyenként a játékosait. Tûzbe kell jönni a csapatért! S nézze, mikor látom a meccsek elõtt ezeket az ölelkezéseket és puszikat, azt gondolom, van egy csapat, mely pontosan tudja, hogy létezik egy vád is, mely szerint nincs közös áldozatvállalás.

Ilyen nehéz lenne feldolgozni a sikert?

Kétségtelenül. Ez az a kellemetlen helyzet, mikor a közös sikert egyéni érdekeken keresztül kívánják elérni.

Ön mindig azt mondta, mindenki úgy játszik, ahogy megéli…

És erre egy nyilvánvaló példa a Barca, mert a futball egy lelki állapot. Számos dolog történt, ami egy lehetõségeket nélkülözõ játékba torkollott.

Ez azzal párhuzamosan történik, hogy túl sok sztár van a csapatban?

Egyenként elrendezni a játékosokat egy szisztémába, az edzõn múlik egy nagy csapatnál, mint ahogy az is a feladata, hogy megmondja az elnöknek: õ a fõnök az öltözõben. Ez tesz különbséget egy nagy csapat edzõje és egy másik edzõ között, aki nincs erre fölkészülve.

Gondolja, hogy a Barca sztárjai közül egyeseknek el kellene mennie?

Errõl beszélni most, csak a riválisokat juttatja elõnyhöz. Ha az edzõ a jövõrõl beszél, nem fogja megoldani a pillanatnyi gondokat.