Exkluzív interjú JohanCruyffal

Johan Cruyff néhány héttel ezelõtt a Barça TV-nek adott nyilatkozatában olyan dolgokról beszélt, amirõl az emberek, a Barçát szeretõ, a Barçáért dolgozó emberek csak ritkán szoktak. Ezúttal nem az igazolások vagy napi hírek voltak napirenden, Cruyff inkább a Klub alapjait, hátterét érintette mélyebben, valamint a szurkolók és a csapat – nem mindennapi – kapcsolatáról beszélt bõvebben.

A Barçának van egy saját stílusjegye a játékát tekintve?

Persze. Ez különbözteti meg a nagy csapatokat egymástól. A Barcelona esetében ez a stílusjegy elválaszthatatlan a technikás játék szeretetétõl, a támadó felfogású játék választásától. Ahhoz, hogy ezt elérd, szükséged van meghatározott típusú játékosokra, mert vigyázat, nem mindenkivel érheted el a célod. A játékosok azok, akik elérik, hogy az emberek szeressék nézni a meccseket, vágyjanak utánuk.

Ha valaki igazán nagy magasságokba emelkedett, annak az a jele, ha külsõ szemlélõk is könnyen azonosítják a játékát, melyet gyakorol?

Ez a fajta azonosítás nem a semmibõl jön. Nem egy olyan fajta dolog, mely egyik napról a másikra máris a tiéd lehet. A stílusjegy akkor mûködik, ha az egész világon elismerik, ha mindenki összekapcsolja a neveddel. Minden akkor van rendben, ha folyamatosan kapod a válaszokat a futballszeretõ közönségtõl. Itt már tulajdonképpen márkáról lehet beszélni. Olyan, mint mikor lemész a boltba, s azt a márkát választod, amit jobban szeretsz, amit kevésbé, azt a polcon hagyod.

Mi alakította ki ezt a jellegzetességét a Barça játékának?

A szenvedély, hogy megtalálják a hatékony és a szép játékot egyben. Minden innen indult.

Lehetséges megtalálni az egyensúlyt a szép foci és az eredményesség között?

Két elképzelést próbálsz megvalósítani. Az eredményesség mindig az év végén mérendõ. A játék és az öröm augusztustól egészen júniusig számít. De a két dolog külön-külön nem értelmezhetõ, ha a kettõségre törekszel. Nem tudsz egy évben csak úgy három-négy trófeát nyerni, vagy amennyit akarsz, ha nem figyelsz a másik tényezõre. Nem, mert nem lehetséges.

Ha van jó foci, de éppen nincsenek eredmények, akkor mit kell tenni?

Ebben a helyzetben például föl kell mérni a csodálatot, melyet a játék hívott életre a fiatalok között, s tudni, hogy ez egy jó befektetés. Ez egy motor, mely rajongást, elkötelezettséget generál. A focinak meg kell gyõznie a szurkolók egészét, s a trófeáknak idõvel jönnie kell, mert ellenkezõ esetben nem leszel egy korszak elismert csapata. Fontos így megfogalmazni, mert különben azt mondják majd: „Cruyff szerint az eredmények nem fontosak.” Nyilvánvaló, hogy azok. Nem játszhatsz mindig egy álomvilágban, s közben nyerjenek a többiek. De az sem jó, ha az egyetlen célod a cím megszerzése. A Camp Nou közönsége soha nem fogadna el egy egész idényre szóló rossz játékot, s utána azt mondanák neki: „Jól van, csak nyertünk egy kupát.” Ezért nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, s közben vigyázni a saját márkádra, hogy az se sérüljön meg. Az is igaz, hogy ez a nehézség hozza meg a csodálatot. Dolgozni kell azért, hogy csodáljanak.

Mely más kluboknak van még meg ez a saját márkajele?

Az Ajaxnak, a Bayern Münchennek, a Manchesternek, az Arsenalnak, a Liverpoolnak…, mindegyiküknek megvan a saját játékformája. Ezek szakmai a célkitûzések mindig találkoznak a klub, a hely karakterével, mentalitásával.

A foci összekapcsolódik a kulturális elemekkel?

Igen, úgy vélem nem is meglepõ. Nagyon könnyû dolog megtalálni a különbségeket az angol és az olasz futball között, s ez ugyanúgy igaz a német, a spanyol és a holland futballra. Minden elképzelés találkozik az ott élõ emberek karakterével. Általános esetben a közönség szava dönt, kierõszakolja azt a játékot, amit nyújtanod kell. Egy országon belül is nagy különbségek lehetnek két csapat között. Hollandiában, ha veszed mondjuk Amszterdamot és Rotterdamot. A különbség igen jelentõs, mert a két város kedélye, hangulata, életvitele is nagyon különbözõ. Másképp is játszanak, mert a közönségük is más.

Milyen vagyunk mi? Milyen a Barça közönsége?

Nagyon igényes. Az emberek mindig azt akarják, hogy csapatnak jól menjen. Ez radikálisan különbözik például attól, ami a Liverpoolnál történik. Ott a közönség uralkodik a játékosok fölött. Ez Barcelonában nem így van, az Ajaxnál sem. A Camp Nouban a csapatnak kell fellelkesítenie a közönséget, s ez az ellentétje annak, ami máshol történik.

A Barça játékosai ezt észreveszik, megszenvedik?

A Barça számára nagyon-nagyon nehéz felülkerekedni ezen a tényezõn. Azokon a meccseken, mikor rosszul játszol – ami mindig megesik -, a közönségnek be kellene lépnie a játékba, aktív szerepet kellene vállalnia. S általában ez nem történik meg.

Ezt a létformát meg lehet változtatni?

Nem, általában kulturális tényezõkrõl beszélünk. Figyeld meg a közönségen, a sociókon, akik megtöltik a Camp Nout. Figyeld meg, hogyan öltözködnek az emberek. Barcelonában az átlag jól fölöltözik, mikor meccsre megy. Liverpoolban ellenben mindenki viseli a vörös mezét, s mindenki a csapat mellett áll. Ez nem csak egy apróság. Ezek kultúrák, így kell elfogadni, sõt, szükséges ehhez alkalmazkodni.

Nem mindenki eléggé alkalmazkodó.

Egyetértek, de nem lehet kicserélni az egész közönséget. Olyan lenne, mintha kicserélnéd az egész klubot. Amikor én itt voltam, akik igazoltak, már észrevették, hogy olyat kell igazolni, akit a közönség szeretne. Nem egy névrõl beszélek, hanem egy játékstílusról. Szeretik ezt a stílust, vagy sem. Ebben a tekintetben a közönség játszik.

A stadion hamarosan elér az ötvenedik évi jubileumához. Milyen a Camp Nou?

Egy kívülálló ember számára megdöbbentõ. Mi nagyon sokszor kihasználtuk ez hangulati tényezõt a javunkra. Gondolj bele! Kijössz a föld alól a pályára, igazi fényözön fogad, óriási hatással van az emberre. Ez az egyik nagy elõnye annak, ha itt játszhatsz. De ugyanakkor el is kényelmesedhetsz, és ha nem használod ki kellõképpen a hangulati tényezõket, mindez ellened is fordulhat, mert az ellenfelet is föltüzelheti a helyzet. Egy ilyen színház rengeteg erõt adhat, s ez nagy elõnye is neki.

S a Barça játékosai számára?

A stadion nyomasztóvá is válhat. Elsõsorban azoknak, akik helybeliek, mert tudják, hogy képviselik Barcelonát és Katalóniát is. Ez nyomással jár, s ezt elviselni nem könnyû dolog. Nagyon sok embertípus van, akik nem tudták ezt elfogadni, nem tudták elviselni.

Beszélek Önnek a 73-as évrõl. Az Ön debütálása egy nagyon harcos Granada ellen volt, 4-0 lett kezdésnek. A nyomás nem hatott Cruyffra?

Az Ajax volt BEK gyõztes, s a világ legjobb fociját játszotta. Onnan érkeztem ide, ezzel a stílusjeggyel, az ezzel járó csodálattal. Már tudtam mi az: teljesíteni nagy stadionokban, sok nézõ elõtt. Engem motivált.

És a kispadon Rinus Michels ült.

Szerencsés volt számomra. Akkor már két éve volt, hogy Michels itt dolgozott, s jól kijárta a maga útját. Már csak el kellett helyezzék az adott elemeket. Abban a csapatban voltak játékosok, akik együtt élni a közönséggel, s ahogy korábban mondtam, be tudták biztosítani az eredményt.

Annak a csapatnak a kapusa, Sadurní még ma is úgy emlékezik, hogy úgy ismerték õket, mint a filharmonikus zenekart.

Igen-igen. Kívülrõl így tekintettek ránk. A közönség nézte a játékot, s úgy érezte magát, mintha koncerten ülne. Ez a nagy különbség a többi csapathoz képest, mi elértük ezt a plusz tiszteletet.

Cruyff visszatért a Barcához 1988-ban, hogy leüljön a kispadon.

Edzõként jöttem vissza. Tudtam, hogy a dolgok jól alakulhatnak, ha kihasználom a korábban szerzett tapasztalataimat.

A Barça leigazolta Koemant, Sztojcskovot. A bolgár esetében mit látott? A gólerõsség garanciáját, vagy a merészségét egy bátor embernek?

Egyes egyedül azt, hogy bárki nélkül az oldalán képes volt szembenézni a nyomással. A közönség ezért azonosult vele. Amikor sprintelt egyet, vagy harcolt a labdáért, a közönség is lázba jött. Ez egy olyan azonosulás a közönséggel, amit mindig keresni kell, hiszen ekkor az ellenfél is erõsebbnek lát téged. Késõbb aztán jött Laudrup is, aki finomabb jellem volt, mûveltebb volt. A kulcs az volt, hogy mindenkinek megvolt a maga funkciója, de a minõséget tekintve mindannyian megfeleltek a szükségesnek, s a közönség igényeinek.

Megérkezel, s megtanulod az életformát, ami itt szokás, a kultúrát, a bökkenõket. Azonosítod magad velük, vagy sem. Logikusnak tûnik.

Az is. És ezek az elemek, ez a történet, ezek az adottságok még inkább hatnak rád, ha már edzõ vagy. S most csak a fociról beszélek, mindennek az alapjáról. Van egy pillanat, mikor hatalmat érzel magad mellett, s döntened kell, hogy melyik játékost vásárold meg, ki játsszon itt a jövõben. Ebben a pillanatban mondod meg, döntöd el, hogy milyennek ismernek meg téged. Eldöntöd, milyen legyen a „Barça kiállítás” a világ számára. A futballkirakat sokatmondó, s visszatekintve mondhatjuk, hogy a mi esetünkben nem sikerült rosszul összerakni.

Lehet sikert aratni a Barçával anélkül, hogy mindezt megértenénk?

Nos, ez nagyon nehéz. Egy-két év még hagyján. Ez nem olyan sok idõ, s ahhoz, hogy játsszál, nem szükséges tudnod mindent. De ha hosszú idõn keresztül szeretnél maradni, esetleg késõbb edzõsködni akarsz, akkor már igen. Amikor edzõ vagy, az egész klubot képviseled a világon, s tudnod kell, mit képviselsz. Ha nem tudod, óriási hibákat követhetsz el.

Cruyffal nyerte a klub az elsõ BEK serlegét. Anélkül is megnyerte volna, hogy tudta volna, mi az a Barca?

Van valami közös minden sportban: lehetsz nagyon jó, de ez nem elég, ha nem jön el egy olyan nap, ahol bizonyíthatod is ezt. Éppen ezért volt szükséges megnyerni az elsõt, ezzel teljesen tisztában voltam. Késõbb mindig jöhet a többi elsõség, de az elsõt megnyerni mindig egy nagyon magas fal. Át kell tudnod ugrani. Amikor már egyszer megtetted, már annyiszor próbálhatsz meg átugrani falakat, ahányszor akarsz. Amikor megnyered az elsõt, elszáll az-az szellemi alacsonyabb rendûség, ami fönnállt. Vannak, akiknek több van? Nem történik semmi. Amikor tudod nyerni a következõket, megnyered.

Párizsnak már egy éve. Amikor megnyerte a Ligát 1974-ben, Önt megállították az utcán, hogy gratuláljanak, hogy köszönetet mondjanak? Hiányzik ma a türelem?

A foci nagyon megváltozott. A játékminõség, ami ma fönnáll, csak még tovább erõsíti az elvárásokat, s mikor már tudod, hogy mit jelent nyerni, még többet akarsz nyerni. Ez a sajtó hibája is. A társaságokban mindenki beszél az ügyekrõl, s általában azok beszélnek a leginkább, akik csak keveset tudnak a dolgokról valójában, vagy éppen semmit. Ezeken a  beszélgetéseken eltúlozzák a problémákat, s többségében az emberek elhiszik amit hallanak. Televíziós mûsoroknak is az-az érdeke, hogy bizonyos ügyeket túlragozzanak, fönntartsanak témákat. Olyan, mintha egy bárban ülnél, de ez a klubnak egyáltalán nem kedvezõ körülmény.

A Camp Nou közönségének nagyobb türelme van, mint a környezetnek?

Igen, de közönség is reagál az ilyen pletykákra, amik kívülrõl érkeznek. Amíg nyersz ez idõ alatt, nyugalom van. De az ismétlés ereje egy idõ után hat, s igaznak tûnhetnek a dolgok. S ha még közben botladozol is, teljesen szükségtelen félelmek alakulnak ki, melyek megnehezítik a dolgokat. Mindenesetre ahhoz, hogy itt játssz, nagyon erõsnek kell lenned, hogy a gondokat kezelni tudjad.   

„