Interjú a fiatal Krkiccsel

Bojan Krkicsnek nem úgy sikerült az elõidénye, ahogyan azt megálmodta, hiszen nem dolgozhatott csak bõ egy hetet a Barca elsõ csapatával, máris el kellett utaznia az U-17-es válogatotthoz, hogy világbajnokságon vegyen részt. Az éppen Koreában tartózkodó támadó ugyanakkor beletörõdött a helyzetébe, most már a világbajnokságra koncentrál, de természetesen vágyakozva tekint elõre az idényre, melyet már Ronaldinhóékkal együtt tölthet.

Szeretnél inkább Santanderben lenni a hétvégén?

Amikor ide kellett jönnöm, rosszul esett, hogy elveszítek egy nagyon fontos hónapot, mikor együtt lehettem volna a csapattársaimmal, s el kellett mulasszak mérkõzéseket, melyeken talán több játékpercet kaptam volna, mint az idény további szakaszában. De most itt vagyok, s teljesen a világbajnokságra koncentrálok. Igen, szerettem volna ott lenni Santanderben, de leginkább az fáj, hogy a Gamperen nem lehetek ott.

Ott lehetett volna a debütálásod a Camp Nouban…

Igen. Egészen kis korom óta „culé” vagyok, hosszú évek óta nézem a Gampert, a csapat bemutatását a közönség elõtt… De persze lesznek még más lehetõségeim, hogy bemutatkozzak.

Hogyan képzeled el ezt a debütálást?

Ez a nap mindenképpen csodálatos lesz.

És ha gólt is lõnél?

Akkor azt hiszem elájulnék a gyepen. Bárcsak így lenne.

Követed a csapatnál történteket Koreából?

Igen, meg lehet nézni minden meccset innét. Nagyon jó, egészen lenyûgözõ csapat van, de nem szabad elfelejteni, hogy tavaly is az volt. Fontos a jó kezdés.

Ilyen jó játékosok társaságában viszont nehéz lesz játékhoz jutni…

Az a fontos, hogy ahogy nekem, úgy Giovaninak is megadták az esélyt, hogy a csapattal lehetünk, s szerintem bizonyítottuk az elõidényben, hogy ott lehetünk. Most arra kell koncentrálnunk, hogy sokat dolgozzunk, s mikor játéklehetõséget kapunk az idény során, akkor azokat a perceket ki kell használnunk.

Sok lehetõséget vársz?

Nem tudom, hogy kevesebb vagy több percem lesz, de az a tény, hogy számolnak velem, már önbizalmat ad. Azzal teljesen tisztában vagyok, hogy a támadósorban van négy elképesztõen jó játékos, és éppen ezért szeretnénk velük lenni, hogy tanuljak tõlük, még ha kevesebbet is játszom. Számomra ez nagyon fontos. Ezen kívül nagyon fiatal vagyok, még csak 16 éves (napokon belül 17 – a szerk.), így óriási megtiszteltetés itt lenni. Nyugodtan fogok várni, s ha õk fáradtak lesznek, majd beállok.

A „fantasztikus négyesen” túl már senki nem feledkezik meg a te, és Giovani nevérõl, mint az álomszerû támadósor tagjairól.

Igaz, olvastam én is, hogy mit ír a sajtó rólunk, és ez nagyon szép, de futballista vagyok, s az ilyen fajta dicséretek nem nehezednek rám nyomásként. Amikor fölmegyek a pályára, csak arra gondolok, hogy élvezzem a futballt, amit a legjobban szeretek.

Világbajnokként visszatérni jó alap lenne, hogy lehetõségeket kérjél a csapatban.

Jó lenne, de ha nem így lesz, akkor sem történik semmi, mert mint mondtam, most azt választottam, hogy tanuljak, fejlõdjek, mint játékos. De természetesen bízok benne, hogy a címmel együtt utazhatunk haza.

És ezt kiegészítve a gólkirályi címmel?

Szerencsém volt, hogy két gólt is lõhettem a bemutatkozásom alkalmával, de nem kötelezettség a legjobb gólszerzõnek lenni. Az egyéni címek csak akkor jönnek, ha elõbb nyertél csapatszinten. S ezért is jöttünk ide, megnyerni a VB-t.

Ez azt jelentené, hogy még több idõt lennél távol a Camp Noutól, késõbb utaznál haza.

Miután megnyertük az Európa-bajnokságot, mindannyian arra gondoltunk, hogy tegyük teljessé az évet a világbajnoksággal. Most erre kell koncentrálni, utána majd még lesz idõ, hogy másra figyeljek.

Jó formában látod a válogatottat?

Igen, úgy vélem rendben van, bár Honduras bebizonyította, hogy nem lesz könnyû. Mindent megteszünk.