Már a mexikói válogatottban

Ronaldinho utód. Gyakran ezzel a szóhasználattal kell szembesülnie Giovani dos Santos Ramíreznek, ha fellapoz egy újságot, esetleg az interneten böngészik. A nyilvánvaló külsõ hasonlóságokon túl immáron játéka alapján is helyénvalónak tûnik a tollforgatók által puffogtatott közhely létjogosultsága.

Nehéz kereszt nyomja a vállát. Az ilyen párhuzamok nyilván hízelgõek egy-egy fiatal labdarúgó számára, ugyanakkor még nagyobb terhet kell elviselnie. Korábban nem egy Maradona utódnak kikiáltott játékos roppant össze a média és a közvélemény elvárásai alatt és lett egy „átlagos”, jó képességû futballista. Errõl Pablo Aimar, Javier Saviola, Andrés D’Alessandro vagy Juan Román Riquelme is tudna mesélni…

De egy huszárvágással térjünk vissza Giovanira. Korosztályos világbajnoki cím ide, a torna második legjobb játékosának járó ezüstlabda oda, a mindössze 18 éves támadó talán pályafutása legjobb formájában kezdheti meg elsõ profi idényét. A Barca felkészülési meccsein rendre eredményes, sõt bombagólokat szerzõ ifjú tehetsége ugyanis nemcsak a szurkolók, az európai elitklubok játékos-megfigyelõinek, hanem „választott hazája” szövetségi kapitányának figyelmét is felhívta. Hugo Sanchez, a Real Madrid korábbi gólzsákja ugyanis postázta számára a válogatott behívót a Panama és Brazília elleni barátságos találkozókra. A Barca történetének második mexikói (Márquez volt az úttörõ) játékosa tehát immáron kétszeres válogatottnak tekintheti magát, miután tegnap Bostonban, a 74-ik percben csereként beállva játszhatott a Selecao és egyben példaképe, Ronaldinho ellen. Ugyan gólt nem sikerült szereznie, de hét perccel a pályára lépését követõen máris egy Dos Santos-helyzetet jegyezhettek fel a statisztikusok a három-egyes brazil gyõzelmet hozó összecsapáson.

Pedig éppenséggel a Barca tízese oldalán is debütálhatott volna nemzeti csapatában, hiszen jól tudjuk, brazil édesapja, Zizinho szívesebben látta volna fiát aranysárgában… Giovani azonban a szívére hallgatva a korosztályos gárdák után a nagyválogatottban is Mexikó színeit szerette volna képviselni. Mindezek tudatában a közép-amerikai fanatikusok mellett talán mi, magyarok is legalább annyira értékelni tudjuk hûségét egy bizonyos Koman Vladimir óta…

Sokat kell még ugyan tanulnia, de a technikai tudására és a játékintelligenciájára nem lehet panasz, ezek szerint a szíve is a helyén van. Már csak türelemmel kell lennie, és a Barca szerves részévé válhat, kezdetben Ronaldinho oldalán, majd helyén. Majd akkor, ha mindez megvalósul, akkor nyugodt szívvel ki lehet jelenteni, hogy minden tekintetben méltó Ronaldinho utóddá vált.

Írta: Grecki