Interjú a jubileum örömére

Bizonyára sokan emlékeznek még Andrés Iniesta elsõ meccseire a Barcelonában, melyeken még sokszor csetlett-botlott, de egy-egy megmozdulásával már bizonyította: van tehetsége. Az idõ múlásával az is bebizonyosodott, hogy Iniesta a késõn érõ játékosok közé tartozik, s így fejlõdött a legjobb középpályások sorába. Az elsõ meccsét még Louis van Gaal edzõsködése alatt, 2002 október 29-én játszotta Bruges-ben, BL meccsen Belgiumban, azonnal kezdõként.

Pontosan azon a napon vele együtt debütált Dani Tortolero (Nàstic), David Sánchez (Nàstic) és Sergio García (Zaragoza) is, közülük csak Iniesta tudott megragadni a Barcában. Mára kész játékossá érett, de mivel csak 23 éves, elõtte a jövõ.

Milyen emlékei vannak az elsõ meccsérõl?

Nagyon fontos volt számomra, melyrõl hosszú ideje álmodoztam, hogy váljon valóra. Persze egy kicsit ideges voltam eleinte, mégiscsak ez volt a debütálásom, ráadásul egy BL meccs volt. De néhány perc elteltével megnyugodtam, s minden rendben ment.

Mire kérte Louis van Gaal?

Csak azt mondta, hogy legyek nyugodt, s játsszak úgy, ahogy tudok.

Fönntartja még vele a kapcsolatot?

Néhány alkalommal beszéltem vele, de tulajdonképpen nem nagyon.

Amikor napjainkban pályára lép, mindent úgy csinál, mint tette akkor?

Nem, ma már minden más. Eltelt öt év. De egy valami nem változott, kezdéskor mindig ideges vagyok egy kicsit, hiába játszok már régóta. Ez a nyomással járó izgalom, hogy szeretnéd már elkezdeni a meccset, de az logikus, hogy a pályán már máshogy érzed magad.

Öt évvel késõbb higgadtabb, ha játszik?

Ugyanolyan higgadt vagyok, de a sorozatos meccsek önbizalmat adnak, mikor pályára lépsz. Ezek a dolgok változnak.

Megérzi, hogy tapasztaltabb lett?

Igen, egyértelmûen. Attól a bruges-i naptól a máig sok idõ eltelt, s boldog vagyok, hogy ezt napról-napra érzem is. Egy futballista pályája olyan, mint egy folyamatos tanuló folyamat.

A kívülállók a futballvilágban nagyon jó játékosnak tartják.

Néha a látszat csal, de úgy gondolom mindenki különbözõ, mindenki olyan amilyen. Én boldog vagyok azért, amilyen vagyok, se nem rosszabb, sem nem jobb a valóságnál. Mindenkinek megvannak az erényei és a hibái.

Gondolja, hogy a szellemisége hátrányos Önnek, mert Rijkaard inkább önt hagyja a kispadon, tudva, hogy nem fog balhét csapni?

Nem, úgy vélem, hogy nem. Soha nem gondoltam arra, hogy egy edzõ ilyen okok mentén döntene. Ha megtörténne, az-az edzõ értéktelenné válna a szememben. Amikor nem játszottam, az edzõ úgy gondolta, hogy nem én vagyok a legjobb megoldás, nem pedig azt, hogy én nem fogok megsértõdni. De persze mindenki tudja, hogy ha valaki nem játszik, nem fog táncra perdülni örömében, hiszen mindenki szeretne pályán lenni.

Öt évvel ezelõtt gondolta volna, hogy az egyik napon szélsõ támadóként fog játszani, a másikon védekezõ középpályásként, a harmadikon pedig abszolút középen? Vagy balhátvédként, mint egyszer tavaly Villarrealban…

Soha nem volt egy szilárd posztom. Amikor idejöttem, középpályás voltam, aztán az éppen aktuális utánpótláscsapat játékrendszerének megfelelõen játszottam védekezõ középpályást. A középpályán már szinte mindenhol játszottam, de legjobban támadó és belsõ középpályást szeretek játszani.

Kapusként látjuk valaha?

Nem, jobb lesz, ha nem.

Ha jönnek a sérülések, önnek minden képessége megvan, hogy áldozatot hozzon, hogy védekezõ középpályást játsszon, ahol sokkal kevésbé tud csillogni. Hogy viseli mindezt?

Az nyilvánvaló, hogy ha ezen a poszton játszol, nem tudsz úgy kitûnni a támadójátékban. Talán az emberek jobban ismernek a támadó erényeimrõl, hiszen ez az erõsségem. Amikor már szûrõ vagy, minden teljesen más. Nem ez a posztom, de jól tudok alkalmazkodni hozzá, s ha az edzõ oda helyez, az azért van, mert úgy gondolja: jól tudok majd teljesíteni, s az a kötelességem, hogy minél jobban csináljam.

Már tudja, mit fog játszani holnap az Almería ellen?

Nem, de Touré már rendben van.

Hogyan éli meg ezt a bizonytalanságot, hogy nem tudhatja, hol játszik a következõ meccsén?

Én ezt nem egy kétségnek vagy problémának fogom fel. Azt szeretném, hogy játszhassak, s mindig készen is állok erre, legyen szó bármilyen pozícióról.

Afféle adunak érzi magát Rijkaard számára?

Ebben az értelemben igen, hiszen ez a realitás, már nagyon sok helyen kipróbáltam magam, s ezt egy elõnynek tekintem.

Hol nem játszott még?

Kapusként, középsõ védõként és középcsatárként.

Rijkaard megértõ Önnel, mikor a csapat érdekében szûrõnek helyezi?

Nem. Azt mondja, hogy ezt játszod és kész. Ha odatesz, úgy véli, hogy ez a legjobb a csapatnak, a csapat pedig minden más fölött áll.

Megkérdõjelezhetetlen kezdõnek érzi magát ebben a Barcában?

Megkérdõjelezhetetlennek nem, de kezdõnek igen. Soha nem szerettem beszélni a teljesen biztos posztokról, s különösen nem egy olyan keretben, mint ez, ahol bármelyik játékos pályán lehetne. De mindig kezdõnek éreztem magam, s mindannyiunknak így kell érezni.

Nagyobb biztonságot adott Önnek, hogy immár a 8-as mezben játszhat?

Nos szeretek 8-as mezben lenni. Ez egy jó szám, de a 24-es is nagyon sok örömöt adott.

Ha meghatározóbb, nagyobb sztár lenne, ott lenne az Aranylabda 50-es listáján?

Mivel ez az eset nem áll fönn, nem tudok válaszolni. Persze mindenkinek örömet okozna, ha fölkerülne egy ilyen listára, hiszen ez egy fontos elismerés. Erre azonban már nincs behatásunk. De minden másnál boldogabbá tesz engem, ha jól játszom, s ha az emberek elismerõen mondják: jó vagyok.

Fölszabadultabbnak érzi magát, ha Touré ön mögött van?

Fizikálisan nagyon erõs, s ezen a területen ez fontos dolog. Uralja a pozíciót, egyensúlyt ad. Fontos a jelenléte, egy kicsit megkönnyebbülünk, jobban bízunk magunkban.

Most, hogy egyre fontosabb szerepet játszik a Barcában, gondolja, hogy megérdemli a szerzõdésének a felülvizsgálatát?

A klub szeretné, hogy itt maradjak, s én is szeretnék itt maradni. Nem hiszem, hogy bármi probléma lehetne. Mindemellett 2010-ig van szerzõdésem. Ha valaki változást akar, a pályán kell bizonyítania.

Kaphat fizetésemelést ebben az évben?

Majd meglátjuk. Attól függ. Én nem fogok kérni semmit. Nem olyan vagyok, s nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt megtegyem. A klubnak kell döntenie.

Gondolja, hogy a Barcából vonul majd vissza?

Szeretnék maradni egészen addig, míg szögre akasztom a cipõmet. A Barcánál tölteni egy életet gyönyörû dolog lehet, s ma ennek még nagyobb értéke van, hogy a játékosok annyit váltanak klubot.

Egyszer csapatkapitány is lesz?

Ej, még jó pár idõsebb játékos van elõttem, fölöttem.

A belsõ szabályzat fontos volt?

Annyira evidens dolgokról van benne szó, hogy nem is kellene leírni, de az világos, hogy ha nem jól alakulnak a dolgok, meg kell hozni. Ha azért van, hogy javuljon minden, jó hogy van. De nem vagyunk gyerekek, mindenki profi annyira, hogy tudja, mit csinálhat, s mit nem.

Akkor extrém, veszélyes sportokat nem fog ûzni?

Nem, ráadásul nem szeretem a kockázatokat.

Miért változik meg a csapat teljesítménye olyan gyakran idegen pályán?

Nos az igaz, hogy Villarrealban és Glasgowban nem voltunk pontosak elõl, de amikor valami nem mûködik, akkor ennek motiváló erõt kell adnia, hogy megváltozzon a helyzet. Pontosan tudjuk, hogy a hazai-idegenbeli kiegyensúlyozottság révén küzdhetsz csak a bajnokságért, a kupáért és a BL-ért. Még csak néhány hónapja megy az idény, s már annyi meccs volt, hogy úgy tûnik: egy egész idényt lejátszottunk, pedig csak 11 meccs ment le.

Megérti, hogy a culék, akik otthonról, televízión keresztül nézik a Rangers – Barcát, idegesek lesznek, hogy Önök a középpályán adogatják a labdát az utolsó percben, ahelyett, hogy az ellenfél kapuja elõtt tennék ezt?

Megértem, hogy mindenki nyerni szeretne, nyerni 2-0-ra vagy 3-0-ra. De a BL-ben fontos, hogy ne veszíts idegenben. Belefáradtunk egy kicsit abba, hogy megszerezzük a gólt, de végül ez nem sikerült. Egy pontot szereztünk, továbbra is elsõk vagyunk, és a következõ meccs a Camp Nouban lesz. Persze ambiciózusnak lenni jó dolog.

Megérti a kritikákat, amiket Henry kap, hogy nem szerez gólt?

Néhány héttel ezelõtt hármat lõtt a Levantének, s úgy tûnt, már jobb. Nagyon sok vélemény van, de az a fontos, hogy egy fantasztikus képességû játékosról van szó. S ez nem egy aggodalomra okot adó dolog. Õ mindent megpróbál, hogy beilleszkedjen a csapatba, a csapat is szeretne hozzá igazodni, és lépésrõl-lépésre jobb lesz. Még nem telt el olyan sok idõ.

Az öltözõben már fárasztó, hogy minden meccs elõtt Ronaldinhóról beszélnek?

Mindenki megpróbál nem foglalkozni ezzel, s remélem, hogy õ maga sem, mert ha végig kéne olvasnia, hallgatnia, néznie mindazt, ami róla szól, megõrülne. Amit szeretne, hogy olyan legyen, mint volt, és segítsen a csapaton. Erre törekedik, s a szándék a legfontosabb.