Beszélgetés a húzóemberrel
A csapaton belüli hierarchia változóban van, Leo Messi egyre inkább egyedüli igazi csillaga a Barcának, hiszen a gárda szekerét egyértelmûen õ húzza. Messi ezt ugyan nem így látja, s minden más dicséret is lepereg róla egyelõre. Mindenkit ugyanolyan fontosnak tart a keretben, és a csapat sikerét helyezi elõtérbe, a vele szemben gyakorolt elismeréseket pedig tudomásul veszi, de el nem száll tõlük. Errõl, valamint az új életérõl mesélt elsõsorban a katalán SPORT-nak adott interjújában az argentin.
Hogyan viseli el a sztárok életével járó gondokat? Hogyan él a híres Leo Messi?
Teljesen természetesen, hálával, teljes nyugalomban. A változásokat úgy kell elfogadni, ahogy jönnek, nem te alakítod õket.
Elnézést, de Önnek köszönhetõ, hogy az emberek csodálják…
Nagyon szép dolog boldoggá tenni az embereket a munkáddal. Minden bizonnyal ez a legszebb dolog az én szakmámban: meg tudom osztani az örömöt a többi emberrel. És akárhogy is, de tény, hogy a futballisták és a futball azért léteznek, mert milliónyian vannak, akik szeretnének nézni minket.
Most a foci szép oldaláról beszél csak. De mi van a túloldalon?
Igen, természetesen vannak olyan dolgok is, amiket nem szeretsz úgy, de megértem, hogy ez az ára a hírességnek. Végül mindenképpen ismert személyiséggé válsz, s ennek vannak nehézségei. Bárhogy is van, azt kell mondanom, hogy az emberek mindig nagyon kedvesek és tiszteletteljesek velem Barcelonában. Nagyon hálás vagyok a szeretetükért, amit napról-napra kapok tõlük.
Szeret autogramokat osztani?
Természetesen. Különösen gyerekeknek! Nagyon sokan töltenek órákat csak azzal, hogy várnak rád egy közös fotó vagy egy aláírás miatt. Az a minimum, hogy úgy bánj velük, ahogy megérdemlik. Mi azért létezünk, mert õk léteznek.
Ennyi dicséret, hírnév, hízelgés után akaratlanul is az ember fejébe száll a dicsõség…
Nem, nem, egyáltalán nem. Arra törekszem, hogy mindig két lábbal járjak a földön, és soha ne felejtsem el, honnan indultam, hol vannak a gyökereim. Ahhoz, hogy idáig elérjek, nagyon nehéz idõszakokat is át kellett élnem, a családomnak is, ez pedig segít abban, hogy erõs legyek, és sokkal jobban értékeljek mindent, ami az enyém. Szóval nem, nem száll a fejembe a dicsõség.
Három évvel ezelõtt, mikor debütált 17 évesen hivatalosan is a Barcelonában, álmodozott mindarról, amit mostanában átél?
Természetesen nem. Mindenki arról álmodik, hogy a lehetõ legtávolabb elérjen, mint hogy be tudjon mutatkozni a Barcában, gólt tudjon szerezni a Camp Nouban, játszhasson a hazája válogatottjában, nyerjen bajnokságot, BL-t, vb-t. De arról már fogalmad sincs, hogy ezek a pillanatok mikor fognak eljönni. Mint mondtam: lépésrõl-lépésre kell haladni, s hagyni, hogy a dolgok természetesen történjenek körülötted.
És még csak húsz éves…
Igaz, hogy minden nagyon gyorsan történt. Már itt tart az önéletrajzom.
Teljesen megérdemelte. Ne legyenek kétségei! Csupán arról van szó, hogy villámgyorsan újra kell gondolnia mindent. Ma mivel álmodozik Leo Messi?
Elsõsorban azzal, hogy jól végezzem a munkámat, segítsem a csapatomat, hogy minden célját elérje, amit kitûztünk. Mert nagyon fontos dolog egyértelmûvé tenni, hogy Messi nem egyedül játszik. Itt mindannyian nyerünk és veszítünk. Egy csapat vagyunk.
Boldog Ön a Barcában?
Nagyon. 13 évesen jöttem ide, már akkor kitûztem magam elé a célt, hogy elérjek az elsõ csapathoz, és legyek sikeres a Barcában.
Ez az álom valóra vált…
Ebbõl a szemszögbõl nézve igen, természetesen. Nagyon boldogan játszottam az utánpótlás csapatokban, nagyon boldog voltam, mikor fölkerültem a Barca B-be, amikor elutazhattam az elsõ csapattal Koreába, Kínába, Japánba, amikor játszhattam a Gamperen, s mikor az elsõ csapatnál maradhattam. Minden ilyen pillanatra nagy örömmel emlékezek vissza.
És a rosszak? A sérülések…
A szakma részét képezik. Amikor az izomsérülés miatt szenvedtem, ami hónapokra a pályán kívülre számûzött, rendkívül rossz volt. A csapat közben fantasztikus volt, nyerte a meccseket, a Ligát, a BL-t, és én nem lehettem ott. Aztán a talpamon a csont-operáció. Egy másik kemény idõszak volt. De mindenképpen erõsödsz, keményebb leszel, megtanulod az életet egy másik oldalról nézni.
Több türelemmel lenni?
Igen, pontosan. Amikor fiatal vagy, villámgyorsan el akarod érni a célodat, talán sietteted is. Ekkor még nem látod, hogy a legjobb dolgok még elõtted állnak. Amikor megsérülsz, szembesülsz ezzel.
Lehet azt mondani, hogy most éli meg pályája legjobb szakaszát?
Lehet mondani, igen, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnál még fejlõdni, mint futballista. Mindig lehet fejlõdni és tanulni. De alapvetõen igen, nagyon boldog vagyok, hogy hála Istennek, így alakulnak a dolgok körülöttem. Persze sokkal boldogabb leszek, mikor a csapat learatja a gyümölcsét a közös munkának.
Nyolc bajnoki meccsen hét gólt szerzett, hiszen Pamplonában nem játszott. Vannak akiket megdöbbent, hogy ennyi gólt szerez…
Akik igazán jól ismernek, tudják, hogy mindig szereztem gólokat. Egészen kissrác koromban is sokat lõttem, sokszor voltam gólkirály is.
Ezt szereti a legjobban?
Gólokat lõni?
Igen…
Mindig nagyon jó dolog betalálni, különösen ha a gól fontos vagy szép. De akkor is boldog vagy, ha adsz egy szép passzt egy társadnak, s õ lõ a kapuba. A fontos a gyõzelem. Amikor nyersz boldog vagy, s nem is tartod már olyan fontosnak, hogy lõttél-e gólt vagy sem. Amikor veszítesz le vagy törve, és sajnálod ezt vagy azt a helyzetet, ahol hibáztál.
Ott van nekünk a bajnoki és a BL trófea. Melyiket szerezné meg inkább?
Mindkettõt. Én mindig mindent meg akarok nyerni. A Király Kupát, a barátságos meccseket is. Nagyon jó keretünk van ahhoz, hogy ezt el is érjük.
Jó benyomásai vannak errõl a szezonról?
Igen. Szerintem jó focit játszunk, túl tudtunk jutni a kétségek idõszakán, amik szokásosak az idények elején. Ráadásul sok sérülésünk volt, ez pedig megtörte némileg a csapatot, de elég erõs és bõ a keretünk, hogy ezt ne érezzük meg.
No de minden Barca szurkoló gyertyát gyújt Szûz Mária képe elõtt, hogy Önnek ne legyen semmi baja…
Hahaha! Nem, ez nem ilyen egyszerû. A fontos a csapat.
Ne legyen szerény! Azt mondják, hogy ez a Barca Messifüggõségben szenved.
Ez nem így van. Mindannyian ugyanolyan fontosak vagyunk. Egy meccsen valakinek sikerülhetnek jobban a dolgok, a következõ alkalommal másnak fognak. Senki sem tökéletlen és csalhatatlan.
Vezérnek érzi magát?
Egynek a sok közül.
A közönség megõrül, mikor látja játszani. Figyelje meg, hogyan fogadta a Camp Nou szombaton, mikor beállt az Almería ellen!
Igen-igen, nagyon kedves dolog, s megható is, ha kórusban skandálják a nevedet, megtapsolnak.
Érzi azt, hogy adósok lennének a közönség felé? A tavalyi idényben történtek miatt kérdezem.
Igen, tartozunk nekik. Az utolsó pillanatig támogattak minket, és végül elestünk. Mindenkinek ugyanúgy vállalnia kell a felelõsséget a hibákért, s tanulni belõlük, hogy soha többé ne ismétlõdhessenek meg. Szerintem a jó úton haladunk, s ebben az idényben sok örömöt adunk majd mindenkinek.
De kiegyensúlyozatlan a szereplésük nem gondolja?
Lehetetlen mindig ugyanolyan jól játszani. Jók voltunk az Atlético, a Sevilla, a Zaragoza ellen, a BL-ben, és normális, hogy más meccseken nem megy úgy. De akárhogy is van, eddig összesen csak egy meccset veszítettünk el az idényben.
