Rosell készen áll
Telnek-múlnak a napok, s egyre közeledünk ahhoz a naphoz, mikor majd a sociók dönthetnek arról, hogy folytassa-e a megkezdett munkáját Joan Laporta és csapata, avagy jöjjön valaki más, és tartsanak választásokat. A bizalmi szavazás végkimenetele nehezen megjósolható, de egyáltalán nem lehet immár kizárni, hogy Laporta ellen fordul a szavazók több mint két harmada, s ez esetben a háttérbõl elõléphetne egy régi ismerõs.
Ez a valaki nem is lehet más, mint Sandro Rosell, aki továbbra is nagyon népszerû a pártolók körében, s aki 2003 és 2005 között már sportügyekért felelõs alelnöke volt a klubnak, kollégája volt tehát az eddigi vezetõknek. Mi több, a 2003-as elnökválasztási kampányt megelõzõen Laporta és Rosell mint régi jó ismerõsök, ketten határozták el, hogy rendbe teszik szeretett klubjukat, s elindulnak a választásokon. Ennek érdekében közös ismeretségeiket fölhasználva állították össze azt az elnökségi csapatot, mely aztán egységben gyõzött.
Amikor a szakadás bekövetkezett 2005 tavaszán-nyarán, nem csoda, hogy többen kiváltak az elnökségbõl, s követték a távozó Rosellt, hiszen õk elsõsorban Rosell baráti körébe tartoztak még a közös elnökválasztási kampány elõtt is. Õk voltak Josep Maria Bartomeu, Jordi Moix, Jordi Monés és Xavier Faus, ám a legfontosabb tisztségeket betöltõ vezetõk, így Ferran Soriano pénzügyi vezetõ és Marc Ingla marketingvezetõ maradtak Laporta pártján. Hogy együtt folytatták, kicsit sem meglepetés, hiszen Soriano és Ingla ketten már hosszú évek óta közösen igazgatták különbözõ vállalkozásaikat, s jó barátok azóta is. Ingla eredményei közé kell írni, hogy meg tudta reformálni a klub szponzori körét, s meg tudta emelni a szponzori bevételek mértékét, melyen bõven volt mit javítani Joan Gaspart elnök tevékenysége óta. Soriano eredményei közé sorolandó a 2003 óta dinamikus pénzügyi megerõsödés, a tény, hogy a Barca meg tudta közelíteni gazdasági erejében a Real Madridot és a Manchester Unitedet. Ezen kívül Soriano találta ki és vezette azt a „Nagy kihívás” kampányt, mely a pártoló tagsági rendszert újította meg, s ennek köszönhetõ, hogy az elmúlt években hozzávetõlegesen 50 ezer fõvel nõtt a pártoló tagok száma, ami nem csak szociális szempontból, pénzügyileg is roppant fontos a Barcelonának.
Hogy miért fontos mindezt megemlíteni? Amennyiben a pártolók július elején azt mondják, hogy Laporta nem folytathatja, úgy biztos, hogy a kiírásra kerülõ elnökválasztás egyik fõ jelöltje Soriano lenne, s Ingla lenne az õ elsõszámú fegyverhordozója. A másik oldalon pedig ki más lenne, mint Rosell, s a már említett támogatói, persze kiegészülve még további ismerõseivel, barátaival.
Sokan azt kérdezhetik, hogy miért részletezem ezt ilyen mértékben, hogyha úgysem gyûlik össze elegendõ szavazat Laporta ellen… Ez az, amiben immár egyáltalán nem lehet biztos senki, ugyanis az elnök népszerûségi indexe egyáltalán nem szárnyal az egekben, s nagyon sokan õt teszik felelõssé az elmúlt két év sikertelenségeiért. Június 3-án a ‘Sport’ katalán lap internetes kiadása konkrétan is föltette a kérdést, hogy a látogatók Laporta folytatására, vagy távozására szavaznának. Az eredmény 15.514 szavazat után az volt, hogy 59 százalék elküldené az elnököt, s csak 41 százalék tartaná a posztján. Ha ez lenne az eredmény július elején, úgy Laporta maradhatna, de ha az ellenzõ szavazatok száma addigra elérné a 66 százalékot, már mennie kellene. A különbség tehát nem olyan nagy, hogy elképzelhetetlen lenne az elnök távozása.
Ha ez bekövetkezne, kiírnák az elnökválasztásokat, melyre leghamarabb augusztus közepén kerülhetne sor, de könnyen elõfordulhatna az is, hogy csak szeptemberben helyeznék ki az urnákat. A nyár jó része egy választási kampány jegyében telne, ami nem lenne elõnyös a csapat érdekeit szem elõtt tartva, hiszen ha az átigazolásokat nem tudják lezárni a vezetõk az esedékes szavazásig, ami jelen állás szerint július 6-án esedékes, akkor utána már problematikus lenne megtenni ezt. Laportáék ezután már semmit nem léphetnének ha elveszítik a bizalmi szavazást, hiszen éppen a bizalmat vonnák meg tõlük a pártolók, míg az ilyenkor hivatalba lépõ ideiglenes igazgatótanács nem dönthetne olyan súlyú kérdésekben, mint az igazolások. Még akkor sem tehetné, ha Txiki Begiristain és Pep Guardiola maradna a posztján, mert az átigazolási ügyekben súlyos euró milliók sorsáról van szó. Ebben a kérdésben még nincs konkrét vélemény, hogy mi lehetne a megoldás, egyfajta bizonytalanság tapasztalható, s még a sajtónak sincsenek „nyerõ” ötletei.
Érdemes föltenni azt a kérdést is, hogy mi történik akkor, ha lesz elnökválasztás, és Rosell nyer, amire igen jó esély lenne, ha megvonják a bizalmat Laportától. Az már kiszivárgott, hogy a nyilvános szereplésektõl egyelõre tartózkodó Rosellnek vannak tervei, melyek alaposan befolyásolnák a jövõbeli munkát. Txiki Begiristain a nyár folyamán biztosan maradhatna a posztján, hiszen õ nem tagja az igazgatótanácsnak, a technikai igazgatót hagyományosan az igazgatótanács választja meg, de ha Rosell nyer, a baszk sportvezetõnek távoznia kellene.
Ennek hátterében ott van, hogy Rosell az alelnöki korszakában felelt az átigazolási ügyekért, s ez részben fedi a technikai igazgató hatáskörét. A probléma abból adódott, hogy Txiki és Rosell nem „fújtak egy követ” a fõ kérdésekben, másként gondolkoztak, más játékosokat szemeltek ki a csapatnak. Ez sem véletlen, mert Txiki abszolút mértékben követõje Cruyffnak, aki tanácsadója és a választási kampány során támogatója is volt Joan Laportának. Cruyff a háttérbõl biztosan befolyásolta Txikit és Laportát is, ez viszont nem tetszett Rosellnek, aki nem ápol túlságosan jó viszonyt a klub legendás alakjával. Rosell ezzel a Cruyff vonallal is le akar számolni, és Txiki, mint összekötõ nem folytathatná a munkáját.
Sokan elbizonytalanodhatnak ezen a ponton, hogy mi lesz akkor Josep Guardiolával, aki Cruyff egyik kedvenc játékosa volt, s õk közösen érték el a sikereiket. Nos ez esetben már más a leányzó fekvése, mert Rosell jó kapcsolatot ápol a fiatal katalán szakemberrel és megbízik benne. Jó viszonyuk akkoriból ered mikor, Guardiola még játékosa volt a Barcának, Rosell pedig a Nike képviseletében járt el már akkor is, és ismerte meg a klub futballistáit. Guardiola tehát bír Rosell bizalmával, a szakmai irányításra ezért semmiféle hatása nem lenne annak, ha július elején megvonnák a bizalmat a pártolók Laportától.
A fölvázolt eseménysor továbbra is csak egy lehetõség, de tisztában kell lenni azzal, hogy ez egy olyan forgatókönyv, mely könnyen valósággá válhat hamarosan, ha Laporta nem tudja mozgósítani a kampány során azokat, akik továbbra is a támogatói.
