Meghatározó minden téren
A Barcelona hõskorát kutató sorozatunk következõ részében a klub történetének egyik legfontosabb, máig sokat emlegetett alakját mutatja be olvasónk alapos részletességgel. Josep Samitier játékosként, edzõként és technikai igazgatóként is tevékenykedett a klubnál, ennélfogva óriási hatást gyakorolt a klub sikereire, többek között az õ sportvezetõi munkájának volt az eredménye a ötkupás Barca az ötvenes évek elején. Lássuk tehát: ki volt valójában Josep Samitier Villalta?
„Pepe” Samitier az aranykor verhetetlen Barcelonájának nemcsak az egyik legjobb futballistája, hanem a szimbóluma is volt. Nagyságát a klubbal játékosként és edzõként elnyert számtalan trófeáján kívül a 454 meccs/326 gólos mutató is érzékelteti. A 326 gól a második helyet jelenti a klub örök-góllövõlistáján. A 454 mérkõzéssel pedig a 16. A szereplési sorrendben.
A katalán származású csatár, fedezet 1902. február 2-án született Barcelonában, és itt is halt meg 1972. május 5-én. Pályafutása során szerepelt az Internacional (1914-16), az FC Barcelona (1919-32, 1934-36), a Real Madrid (1932-34) és az OGC Nice (1936-39) csapataiban.
Mindössze 17 esztendõsen szerzõdött a Barcelonába, a legenda szerint egy elegáns öltönyért és egy világító számlapú óráért ajánlotta fel szolgálatait. Egy év múlva tagja volt az olimpiai ezüstérmes válogatottnak. Nehéz pontosan meghatározni, milyen poszton szerepelt: eleinte fedezetként, késõbb irányító, visszavont középcsatárként játszott – egy biztos, a góljai számát a vérbeli támadók is megirigyelhetik. Az ötödik idénye táján kezdte ipari mértékben termelni a gólokat, aminek nyomát öt mesterötös, 8 mesternégyes és 11 mesterhármas õrzi. Nem véletlen, hogy az utókor – különösen a holland modellhez vonzódó Katalónia – a totális futball korai, ösztönös képviselõjeként õrzi az emlékét. Idõvel a Barca legjobban fizetett futballistájává vált, és tekintélye olyan nagy volt, hogy Romá Forns edzõsége idején nem a tréner, hanem õ állította össze a csapatot. Beszélik, egy nézeteltérés folytán jó ideig a klub örökös gólkirályát, Alcántarát is mellõzte.
A ’30-as évek elején az anyagi gondokkal küzdõ Barcelona lemondott a játékjogáról, így került Samitier a Real Madridba, amelyben a Spanyol Kupa mellett a bajnokságban egy arany, és egy bronzérmet szerzett – igaz, a két bajnoki idényben mindössze 8 alkalommal lépett pályára. Két év elteltével visszatért a Barcába, és ha már nem is a pályára összpontosult a tevékenysége, egy-egy barátságos mérkõzésen azért szerelést öltött. A polgárháború elsõ napjaiban az anarchisták letartóztatták, majd miután sikerült kiszabadulnia, Franciaországba emigrált, Nizzában újra futballozni kezdett – többek között a Barcelonából és a Madridból ismerõs régi barátjával, Zamorával egy csapatban. Az ekkor alsóbb osztályú OGC Nice-ben 82 mérkõzésen 47 gólt szerzett.
A nehéz idõk elmúltával ‘El Sami’ visszatért katalóniai sikerei színhelyére. Három idényen keresztül volt vezetõedzõje egykori klubjának. Munkáját egy bajnoki cím (1944/45), és egy negyedik hely (1946/47) dicséri. Késõbb technikai igazgatóként dolgozott, jelentõs szerepe volt Kubala szerzõdtetésében, ugyanakkor Di Stéfanót csak elvinnie sikerült Barcelonába, ott tartania nem – meg is vádolták, hogy kettõs ügynökként a Realnak is dolgozott. A pályán kívül igazi életmûvész volt, aki mindig szakított idõt a szurkolókra, és az éjszakában, mûvészek társaságában is jól érezte magát.
Dacára annak, hogy késõbb vezetõként is a Real Madrid szolgálatába „tévelyedett”, továbbá, hogy jó viszonyban volt Franco tábornokkal, az FC Barcelona saját halottjaként, pompás temetésen búcsúzott el híres játékosától.
Barcelonai karrierje során nyert országos bajnokságot (1928/29), Spanyol Kupát (1920, ’22, ’25, ’26, ’28), és katalán bajnoki aranyat (1919, 1920, ’21, ’22, ’24, ’25, ’26, ’27, ’28, 1930, ’31, ’32). A spanyol válogatottban 21 mérkõzésen lépett pályára, melyeken 2 gólt szerzett. A Spanyol Kupa – döntõiben 4 alkalommal volt eredményes: 1922-ben, 1925-ben, 1926-ban és 1928-ban is egy-egy alkalommal.
Samitier pályafutása során játszott magyar csapatokkal is. Az 1922/23-as idény folyamán az MTK és a Vasas is megfordult a Barcelona stadionjában, és mindkettõnek sikerült nyernie. Igaz, a Vasas mielõtt legyõzte volna a tartalékjaival felálló ellenfelét, „leakasztott” egy 7-2-es ruhát is a legerõsebb összeállítású Barcelonától, Samitier 5 góljának köszönhetõen. Ezen a meccsen már Plattkó védte a katalánok hálóját.
Az 1924/25-ös idény csúcspontját Samitier számára a kupa negyeddöntõje jelentette, ahol az odavágón négy góljának köszönhetõen 5-1-re intézték el a királyi gárdát.
Írta: Varga Tamás
