Brilliáns játék, esélytelen Valencia
Ahogy a Sevilla ellen, úgy most a Valencia ellenében is nagyon kellemetlen, harcos, kiélezett találkozóra készültek a Barcelona játékosai és szurkolói, a realitás viszont újfent teljesen más volt. A Barca ismét messze felülmúlta aktuális riválisát, Villának és kompániájának gyakorlatilag reménye sem lehetett arra, hogy ezen a meccsen ne hazai siker szülessen. Samuel Eto’o hiányában sem volt gólínség a Camp Nouban, mely végre nagyjából megtelt, Thierry Henry pedig mesterhármassal hallgattatta el a kritikusait.
A Sevilla elleni 0-3 már sok önbizalmat adhatott Pep Guardiola legényeinek, akik nem tétlenkedtek sokáig ezúttal sem. Az együttes kezdõjében Henry és Messi mellett Hleb játszhatott még támadóként, a középpályán Gudjohnsen jutott szóhoz Xavi mellett, a védelembe pedig visszatért a sérülése után Eric Abidal.
Fõleg ezeket a döntéseket illik kiemelni a kezdõt illetõen, a meccsrõl pedig lassan beszámolhatnánk úgy is, hogy lemásoljuk valamelyik korábbi bajnoki krónikáját, mivel a gárda mezõnyben mutatott játéka továbbra is zseniális, a látványosságra senkinek nem lehet egy szava sem, és általában a gólszerzés sem marad el ezzel párhuzamosan. Xavi ezen az estén már a 2. percben betalálhatott volna, hiszen egy védelmi hibát kihasználva lõtt egy kapufát, és ezt követõen ugyan egy darabig megúszta a gólt a Valencia, a játékból érezni lehetett, hogy sokáig nem húzza a fehér mezes együttes. A 19. percben Touré mesteri elõreívelésére Henry csapott le, aki egy elegáns emeléssel tudta mattolni Renan kapust. Nem kellett sokáig böjtölni a második gólra várva sem: A 28. percben egy briliáns labdakihozatal után Alves indította Hlebet, õ kiválóan készítette le a játékszert Henrynak, a francia pedig ezúttal sem hibázott, a hálóba vágta a labdát.
A Valencia lélekben ekkor már erõsen megtépázott volt, s ha az egyébként visszafogottabban játszó Leo Messi kicsit szerencsésebb a szünetet megelõzõ percekben, akár három góllal is elhúzhatott volna a hazai együttes. Ez a harmadik találat viszont csak idõ kérdése volt, mert a 46. percben egy sokáig vitatott, ám teljesen szabályos labdaszerzés után Xavi indította a tizenhatos jobb oldalán Daniel Alvest, aki elszáguldott a szélen, majd ki is lõtte a hosszú sarkot. Ezzel az utolsó szög is bekerült a Valencia koporsójába, a meccs további szakasza már inkább csak formalitás volt.
Emery edzõ fiai ekkor már fõként csak szabálytalanságokkal vétették észre magukat a zöld gyepen, a Barca mindeközben tovább akciózott, s idõvel a negyedik gólját is meglõtte. Történetesen ebben a gólban is részt vett a meccs két legjobbja (Henry és Alves), Dani Alves indította ugyanis a támadást, Bojan Krkics az alapvonalnál cselezgetve megoldotta a szituáció nehezét, majd a középre adását Henry gond nélkül továbbította a kapuba.
Ezen felül is sok helyzete volt még azonban a Barcelonának, mely akár nyerhetett volna még nagyobb arányban is, persze ezért nem fognak keseregni a meccsre kilátogató nézõk. Apropó nézõk, az idei szezonban jelentõs fölénnyel dõlt most meg a csúcs a nézõszámot tekintve, 82.889 fizetõ szurkolót regisztráltak, eddig a 75 ezer volt a rekord az Atlético elleni bajnokiról.
Az újabb bajnoki sikerrel a Barcelona tovább növelte az elõnyét a bajnoki tabellán, mivel a Villarreal csak egy pontot tudott megmenteni a maga számára hazai pályán a Getafe ellen (3-3), Guardiola edzõ legényei pedig jókora önbizalommal várhatják az egy hét múlva esedékes Real Madrid elleni szuperrangadót.
FC Barcelona – Valencia CF: 4-0 (2-0)
Barcelona, Camp Nou
82.889 nézõ
Vezette: Fernández Borbalán
Barcelona: Valdés; Alves, Márquez, Puyol, Abidal; Touré, Xavi (Keita, 83’), Gudjohnsen; Hleb (Bojan, 73’), Henry és Messi (Pedro, 81’).
Valencia: Renan; Miguel, Maduro, Albiol, Del Horno; Albelda Baraja (Michel, 71’) Fernandes; Joaquín (Vicente, 80’), Mata (Pablo Hernández, 80’) és Villa.
Gólok: Henry 20′, 28′, 79′, Alves 46′.
A találkozó legjobbja (az Eurobarca értékelése szerint): Thierry Henry
Játékban és munkabírásban Daniel Alves, eredményességben Thierry Henry volt a meccs legjobbja, közöttük igen nehéz, és talán nem is érdemes különbséget tenni. A választottunk elsõsorban azért Henry, mert egy mesterhármas mindig nagy dolog egy csatár számára, különösképpen a Barcelonában.
