Edmílson már Villarrealból
Frank Rijkaard Barcelonájában az egyik legõszintébb játékos kétségkívül José Edmílson volt, aki ugyan szakmailag nem nyújtott mindig emlékezeteset, de voltak idõszakok, amikor jelentõs részt vállalt a gárda sikereibõl. A brazil védekezõ középpályás az elmúlt nyáron a Villarrealhoz igazolt azzal, hogy a Barcával lejárt a szerzõdése, de az El Mundo Deportivo kérésére nemrégiben visszaemlékezett az elmúlt idõszakra.
Jól be tudott illeszkedni az új klubjában?
Szerencsére nagyon sok hasonlóság van a Barcelonával, ami mindent nagyon megkönnyít. Szakmai területen még szükségem van arra, hogy jobban felvegyem a ritmust, de meg vagyok róla gyõzõdve, hogy amikor eljön február, már teljesen jól leszek, pont akkora, amikor minden eldõl a sorozatokban.
A céljai ugyanolyanok, mint a Barcával voltak?
A bajnoki cím legnagyobb esélyesei mindig a Barca, a Madrid és a Valencia. Utánuk jövünk mi, a Sevilla és az Atlético… De majd a nagy rangadóink után meglátjuk, hogy hol is tartunk.
Milyennek látja most a Barcát?
Pillanatnyilag õk játsszák a legjobb focit Európában: látványos, hatékony, mégis kiegyensúlyozott védekezésben. Abszolút érthetõ, hogy miért vezetik a tabellát.
Mivel lehet azt magyarázni, hogy egy csapat ilyen gyorsan vesztes gárdából gyõztessé válik?
Nem hiszem, hogy a korábbi együttes vesztes lett volna, hiszen mégiscsak nyert két bajnoki címet és egy Bajnokok Ligáját, de ahogy mondom is; csak volt. Szükség volt a változtatásokra a játékosok és az edzõk szintjén is, és akik érkeztek, új mentalitást is hoztak magukkal, mindamellett, hogy a képességeik révén is adtak újat a meglévõ anyaghoz.
Ön azt mondta, hogy voltak fekete bárányok az öltözõben. Most, hogy már nem a csapat tagja, mondana több konkrétumot?
Amikor azt az interjút adtam, általánosságban beszéltem a játékosokról, arról a lojalitásról és áldozatvállalásról, ami meg kel legyen a futballistákban az egyesületük felé. A focisták karrierje gyorsan elmúlik, nekem pedig az volt a szándékom, hogy ébresztõt fújjak mindenkinek magunk között. Amilyen jól fizetettek vagyunk, kötelességünk vállalni a felelõsségünket, de nem utaltam senkire sem konkrétan a nyilatkozatomban. Az emberek arról spekuláltak, hogy biztos Ronaldinhóra, Decóra, Eto’óra vagy Márquezre gondoltam, de egyáltalán nem állt szándékomban újjal mutogatni bárkire is.
De ön bejelentette, hogy valami nem mûködik jól.
Igen, elárultam, hogy akadnak gondok a klubon belül. Lehetséges, hogy mi játékosok voltunk azok, akik nem tettünk meg mindent a sikerekért, vagy az edzõk hibáztak azzal, hogy nem voltak elég kemények, esetleg a klub vezetése, ahonnan soha nem jöttek le hozzánk, hogy váltsanak velünk néhány szót. Az egyértelmû, hogy nem lett volna feltétlenül szükséges, hogy éppen Edmílson kiálljon, és úgy nyilatkozzon, ahogy tette, de az emberek tudták, hogy bajok vannak. Tudták, hogy a játékosok nem dolgoztak elég jól, hogy az edzõk nem voltak határozottak, a vezetõk pedig nem kommunikáltak, ez pedig a dolgok végeztével nagyon rosszul esik, mert volt elég erõs csapat ahhoz, hogy sokkal többet is elérjünk annál, mint tettük korábban.
Néhány korábbi csapattársa Rijkaardra mutatott, mint egyedüli felelõsre.
Frank mindig ugyanolyan volt. Akkor is, amikor mindent megnyertünk, akkor is, amikor vesztettünk. A különbség csak abban rejlett, hogy mi korábban sokkal elszántabbak, sikeréhesebbek voltunk a gyõzelemért, a harcban. Én nem hárítanám rá a felelõsséget, elõbb néznék szét magunk között. Õ nagyon sokszor kiállt mellettünk szemtõl szemben az újságírókkal a sajtótájékoztatókon, amikor az emberek azt hitték, hogy voltak olyanok, akik valójában nem voltak sérültek. Mindannyian, akik részt vettünk az elmúlt két év teljesítményében, hibásak vagyunk, pontosan úgy, ahogy gyõztesként is rászolgáltunk a szép szavakra.
Mit szeret most a leginkább az ex-csapatában?
Nagyon kiegyensúlyozott mind támadásban, mind védekezésben. Nagyon sok gólt szerez, ettõl már eleve félnek az ellenfelek, különösen akkor, ha az elsõ gólt õk kapják. Valamint van legalább három, négy olyan játékosa, akik bármikor dönthetnek a meccseken.
Kik õk?
Messi, Eto’o, Xavi és Iniesta. Nélkülük a Barca egy átlagos csapat lenne, õk adják a gárda eszét.
És Guardiola?
Alapvetõen csak kicsit ismerhettem meg õt, de ezzel együtt sem lepett meg. Nagyon intelligens ember, aki jó néhány öltözõben megfordult már, rengeteg futballistával játszott együtt, illetve mindent tud a játékról.
El tudja képzelni magát, hogy a Barca ellen játssza a Bajnokok Ligája döntõjét?
Csodálatos lenne, de ez esetben nyerjünk mi, mert a Villarreal egyszer már nagyon közel volt a sikerhez, ám a kapun nem tudott átlépni, Riquelme elhibázott büntetõje miatt nem játszhatott döntõt. Az mindenesetre biztos, hogy ez a döntõ keményebb lenne, mint a párizsi az Arsenal ellen.
