A Villarreal megpróbálta, de szintén alulmaradt

A Real Madrid már megnehezítette a Barcelona dolgát egy héttel ezelõtt, a Villarreal viszont határozottan megrángatta az oroszlán bajuszát, és nem állt távol attól, hogy pontot raboljon a listavezetõtõl. A Barcának csúsznia, másznia kellett minden labdáért, hátrányban kellett játszania, emberhátrányba is került, legjobbjai nem futottak jó formát, de ezzel együtt gyõzni tudott a közismerten nehéz pályának számító El Madrigalban. A Barcelona tehát négybõl négyet produkált a rangadók sorozatában, s minden riválisát meg tudta verni, ami fölöttébb pozitív üzenettel bír a téli folytatás elõtt.

A meccs elején nem sokat teketóriázott Barca a Madrigalban, villámgyorsan magához ragadta a kezdeményezést, és helyzetet is kidolgozott már a 3. percben. Henry ezúttal a középcsatár poszton kezdett – Eto’o kikerült a baloldalra – Xavi kiváló átadásából pedig be is találhatott volna, de a remekül kilépõ Diego López hárítani tudott. A gránátvörös-kékek óriási fölényben birtokolták a labdát, s próbáltak nyomást gyakorolni a sárgamezesekre, akik értelemszerûen kontrákra rendezkedtek be, és Rossi révén a vezetést is megszerezhették volna a 19. percben.

A Villarreal tehát egyáltalán nem adta olcsón a bõrét, minden párharcba keményen belementek a játékosai, és rendkívül gyorsan, szervezetten indították meg az ellencsapásaikat, amint labdát szereztek. Védekezésben sokkal többet tudott felmutatni a „sárga tengeralattjáró”, mint a Barcelona eddigi ellenfelei, hiszen akár Messi, Eto’o vagy Henry kapott labdát, a védõk azonnal megpróbálták körülvenni az adott labdás játékost. Így a támadók elõtt alig-alig voltak üres területek, s ennek volt betudható, hogy Leo Messi is jóval visszafogottabb volt a szokásosnál.

A Villarreal tehát a sok mozgáson alapuló hiperaktív védekezésével elérte, hogy a Barcelona játéka lelassuljon, a helyzetek kialakítása pedig jóval nehezebb volt a megszokotthoz képest. A második félidõt ellenben borzasztóan kezdte a Barca, az elõretolt védekezésnek ugyanis megitta a levét a vendég gárda. Rossi mélységi indítására kiváló ütemben indult meg Cani, aki Valdés fölött is el tudta emelni a labdát , s megszerezte a vezetést.

Új helyzettel találta magát tehát szemben a Barcelona, mivel eddig az idényben szinte mindig Eto’óék szereztek vezetést, nem pedig az aktuális ellenfelük, ráadásul most egy kiválóan kontrázó, taktikailag tökéletesen felépített együttes volt a másik oldalon. A gól után gyorsan támadásba lendültek Guardiola fiai, mindazonáltal tiszta helyzetet nem sikerült kidolgozniuk. Így viszont annál többet ért az egyenlítõ találat az 55. percben: Daniel Alves kicsit céltalannak tûnõ beadására csak Keita reagálhatott középen, aki meg is tette, és az összes védõt, illetve Diego Lopez kapust is megelõzve a hálóba fejelt.

A gól után támadásban maradt a Barcelona, s ugyan a Villarreal továbbra is nagyon jól lassította a támadásokat, sikerült a fordítás némi fáradozás eredményeként. A 67. percben Xavi húzogatta a labdát a tizenhatos elõterében, kicsit jobbra tartott, ahonnan aztán középre adott, és az érkezõ Henry a jobb alsóba továbbított.

A Barcelona tehát megszerezte a vezetést, ám a meccsben még volt további fordulat, Gerard Piqué ugyanis megkapta a második sárga lapját egy talán szabálytalan, ám inkább teljesen elfogadható ütközés után. Piqué az elsõ sárga lapját egyébként teljesen jogosan kapta mezhúzásért, de ez utóbbi esetben hibázott Clos Gomez játékvezetõ. Pep Guardiola már az eset pillanatában elküldte melegíteni Martin Cácerest, aki hamarosan be is állt, hogy kiegészítse a megfogyatkozott hátsó alakzatot.

A játékvezetõ tehát színt és izgalmakat vitt a meccsbe ismét, ezzel ugyanis lehetõséget kapott a hazai csapat az egyenlítésre. A Barcelona ezzel együtt is ügyesen tartotta a labdát a hátralévõ szûk húsz percben, Xavi és Messi vezetésével még veszélyes is volt ekkor a vendég tizenegy, de nem lehet elvitatni, hogy a Villarrealnak voltak lehetõségei.

A 85. percben kiegyenlíthetett volna Manuel Pellegrini együttese, egy labdaeladás után Franco került nagy helyzetbe, ám a döntõ pillanatban hibázott, s így tett a csereként beállt Nihat is a 91. percben szintén egy az egy elleni szituációban.

Végül tehát haza tudta vinni a három pontot a Barcelona, s ki lehet jelenteni, hogy a négy rangadóból álló sorozatból ez utóbbi volt a legkeményebb próbatétel, mivel a Villarreal tudta mit kell játszania, és alapvetõen jól is vitte át a gyakorlatba az elképzeléseit. Ám ezzel is tudott mit kezdeni a Barca, amikor kellett, ki tudta használni a helyzeteit, és képes volt nyerni hátrányból is. A csapat elõnye a karácsonyi szünet elõtt 10 pont a második helyezett elõtt, s ennél jobb õszi teljesítményt valóban nagyon nehéz lenne fölmutatni…

Villarreal CF – FC Barcelona: 1-2 (0-0)
Villarreal, El Madrigal
22.000 nézõ
Vezette: Clos Gómez

Villarreal: Diego López, Ángel, Gonzalo, Godín, Capdevila, Eguren, Senna (Ibagaza, 80’), Cazorla, Pires, Cani (Guille Franco, 71’) és Rossi (Nihat, 71’).

Barcelona: Valdés, Alves, Piqué, Puyol, Abidal, Xavi, Busquets (Toure Yaya, 67’), Keita, Messi, Etòo (Hleb, 84’) és Henry (Cáceres, 80’).

Gólok: 1-0,48’: Cani. 1-1, 55’: Keita. 1-2, 66’: Henry.

A találkozó legjobbja (az Eurobarca értékelése szerint): Xavi Hernández

Nem a csatárok napja volt a villarreali meccs, hiszen Eto’o és Messi is tudása alatt teljesített, egyedül Thierry Henry játszott ismét jó formában. A mérkõzés legjobbja azonban egyértelmûen Xavi Hernández volt, aki „csak” azt hozta, amit tud is, remekül segítette a támadásokat, illetve pompásan tartotta a labdát, aminek rendkívül nagy értéke volt akkor, amikor már emberhátrányban játszott a Barca.