A Barça szimbólumai – III. rész

Elérkeztünk háromrészes sorozatunk harmadik, egyben befejezõ részéhez, amelyben a kedves olvasó megismerkedhet az F.C.Barcelona mezének történetével. Ez a mez azonban nem csak egy egyszerû póló, annál sokkal komplexebb. Már csak azért is, mert a 2008/09-es felszerelésen már nem csak a Klub címere, hanem annak himnusza is fellelhetõ, így ha ránézünk egy ilyen mezre – jó eséllyel – egyszerre láthatjuk a Barça mindhárom jelképét.

Ki ne hallotta volna már a „gránátvörös-kék”, vagy a „Blaugrana” jelzõt a Barçával kapcsolatban? (Utóbbi, elõbbi katalán megfelelõje) Aki látta már hazai pályán játszani Katalónia büszkeségét, annak nem kell magyarázni honnan is a fenti jelzõk, akik még nem, egy kis fantáziával nekik sem jelenthet gondot rájönni a helyes megfejtésre. Természetes, hogy a csapat hivatalos elsõ számú meze pompázik mindig a gránátvörös és kék különbözõ kombinációjában, immáron több mint száz éve.

De vajon honnan is ez a színkombináció?  Ez az a kérdés, amire nálam jóval okosabb és a Klub történelmérõl többet tudók sem találták meg a pontos választ, így valószínûleg nem én leszek az, aki ezt a kérdõjelet kiegyenesíti – legalábbis nem ezen írásomban. Ehelyett inkább összegyûjtöttem azokat a teóriákat, amelyek felröppentek a színválasztás kapcsán, amelyekbõl néhány ismerõsen fog hangzani jó néhány Barça szurkolónak. Itt van például a következõ; amely szerint a Klub alapítója, Gamper úr a Barçát megelõzõen egy másik klubot is alapított – igaz, azt szülõ hazájában, Svájcban – és ennek a színeit használta Barcelonában is. Nem ez volt azonban az egyetlen elmélet, amelyben Svájc, Gamper és a Barcelona szerepelt: egyes feltevések szerint ugyanis a gránátvörös és kék színek voltak annak a svájci kantonnak (ennek magyar megfelelõje a megye) a szimbólumai, ahonnan a Barça alapító atyja származott. A fent említett feltevések azonban elég kevés valóságtartalommal bírnak.

Egy sokkal humorosabb elképzelés szerint a válasz egészen kézenfekvõ: a Klub színei az akkor igen divatos „postás” ceruzák hatására alakultak ki. De olyan teória is napvilágot látott, miszerint a Comamala testvérek édesanyja vörös és kék vállszalagokkal ajándékozta meg a Klub játékosait annak érdekében, hogy meg tudják különböztetni egymást, ameddig nem lesz saját felszerelésük. Mint fentebb említettem egyik „legendát” sem sikerült maradéktalanul bizonyítani, és valószínûleg már soha nem is fog kiderülni a teljes igazság. De ez nem is akkora baj talán, hiszen így mindenki a neki szimpatikusabb feltevésnek „hihet”. A lényeg úgyis a következõ: ha ma bárki száját elhagyja a „Blaugrana” kifejezés a világ minden táján a foci világában tájékozottak ugyanarra a csapatra gondolnak ez pedig az F.C.Barcelona.

A mezek állandóságával szemben – legalábbis ami a színválasztást illeti – a nadrágok színe több változáson is átesett, mire elnyerte a már jól megszokott kék színt. A Klub alapítását követõ közel másfél évtizeden át (1899-1913) ugyanis a gatyák hivatalos színe a fehér volt. Ezt követte a fekete (1913-1920), majd a már említett kék szín. Amely még akkor is állandónak mondható, ha idõközben egyéb színek is helyet kaptak a nadrágon, ez azonban inkább marketing, mintsem más egyéb megfontolásból történt. Az 1990-es évektõl kezdõdõen ugyanis egyre jobban összefonódtak a nemzetközi klubok és a nagy sportszergyártók. Ennek köszönhetõ az is, hogy az akár évtizedeken át állandó megjelenésû mezek évrõl évre kisebb-nagyobb változtatáson estek át. Ennek oka a következõ: egy-egy új mez megjelenésével az elõzõ évi garnitúrák szinte elavulttá váltak, és egy igazi szurkoló bizony nem engedheti meg magának, hogy ne a legújabb mezben biztassa kedvenc csapatát a stadionban. Így kénytelen elmenni a legközelebbi márkaboltba, ahol egy kisebb vagyon ellenében máris hozzájuthat az általa hõn áhított mezhez.

Az utóbbi években tehát évrõl-évre kisebb nagyobb változásokon estek át nemcsak a Barça, hanem a világ legtöbb futballcsapatának mezei is. Ezek a változások azonban szinte eltörpülnek amellett, hogy a Barça a 2006/07-es szezontól kezdõdõen együttmûködési szerzõdést kötött az UNICEF-fel, az ENSZ gyermekvédelmi szervezetével. Melynek értelmében a Klub 107 év után szakított azzal a hagyománnyal miszerint semmilyen embléma vagy felirat sem „díszeleg” a futballcsapat mezének elsõ felén. Ez a megállapodás azonban nem nevezhetõ klasszikus értelemben vett szponzorációnak. Hiszen a Barça nemhogy pénzt nem kap, még õ fizet azért, hogy az UNICEF feliratot és annak logóját hordhassa. Igaz ez nem túl nagy összeg – az aktuális költségvetés 0,7%-a, amely közel 2-4 millió euro évente. A szurkolókat mégis jobb érzéssel tölti el az UNICEF logó, mint mondjuk egy osztrák szerencsejátékokkal foglalkozó cég emblémája, vagy a már kevésbé aktuális Pekingi olimpia népszerûsítése, ugyanis mindkét fenti szervezettel tárgyalt a Barça, ám – megítélésem szerint – végül a lehetõ legjobb döntést hozta a Joan Laporta vezette elnökség.

A 2007/08-as szezon egy újabb fontos változást tartogatott a mezek terén a Barça szentélye, a Camp Nou, ugyanis ebben az évben ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját. Ennek a tiszteletére a mezekre felkerült a Camp Nou ábrája, valamint a címer köré a „Camp Nou 1957-2007″ felirat. Említésre méltó változás még, hogy a mez nyakának belsõ oldalára felkerült a csapat jelmondata a „Més que un Club” (Több, mint egy Klub) felirat. Az idei (2008/09) szezonban aztán a felirat mellé felkerült a Klub himnusza is, ami egészen egyedülálló dolog Európában.

Írta: Drigo

Most pedig tekintsük át egy videó segítségével hogyan is formálódott a Barcelona meze az elmúlt több mit egy évszázad alatt: