Interjú a rangidõs Sylvinhóval – II. rész
A Barca TV riporterei igencsak felpörögtek a válogatott szünetre, és interjúk sorozatát készítik el az együttes játékosaival! A Barcelona fiatal katalán játékosa, Sergi Busquets után most a csapat „vén rókáját”, Sylvinhót kérték fel egy interjúra, a brazil bal bekk pedig készséggel állt a kamerák és a kérdések csoportja elé. A beszélgetésben sok mindenrõl lesz szó, így például az õszrõl, amikor ’Syl’ kevesebb lehetõséget kapott, a triplázásról, illetve a brazil szélsõ szemléletmódja is a felszínre fog kerülni…
Az interjú második – már rövidebb – részében a brazil elsõsorban a fiatalokkal való kapcsolatáról és a világlátásáról beszél. A beszélgetésbõl kiderült, hogy nem véletlenül van ott a futballpályán még ma is kifogástalan erõnléti állapotban a bekk, és bizonyította, ha valakire, hát rá valóban hallgathatnak a klub tehetségei…
Térjünk át egy másik témára: Az Ön szemszögébõl nézve, hogyan jönnek ki a 19, 20 vagy éppen 21 éves fiatalok az idõsebb játékosokkal?
Ez egy komplikált történet. Elõször is, a kérdés édesapám szavaira emlékeztet, aki mindig mondta nekem, hogy „Fiam! Ne menj a strandra, mert meg fogsz fulladni!”. Persze, én nem fogadtam meg a tanácsát, fiatal voltam, bátor, és ekkor mindenki úgy érzi, hogy semmi sem állíthatja meg. Ám az évek eljártak a fejem fölött, és most már két gyerekkel a családomban rájöttem, hogy apámnak teljesen igaza volt, és én is ugyanezt mondom most a gyerekeimnek. Gyakorlatilag ugyanez van a csapatnál levõ fiatalokkal is, õk is nagyon erõsek, tele vannak élettel, és senki sem állíthatja meg õket. De amikor beszélek velük, lépésrõl lépésre észreveszik, hogy bizony majd õk is fáradnak, és figyelniük kell a diétájukra… Röviden összefoglalva, észre kell majd venniük ezeket a dolgokat, mert aki még 35, 36 és 37 évesen is nagy klubokban szeretne majd versenyezni, és rivalizálni egy poszton egy fiatalabb játékossal, annak igenis szüksége lesz erre a szemléletmódra! És én úgy gondolom; rá fognak õk erre jönni…
Azt hiszem, hogy ez a „tanítás” kétirányú, azaz Ön is meg tudja tanítani a fiatalabbakat egyes dolgokra, de a fiatalabbak is Önöket, idõsebbeket. Egyetért ezzel?
Igen, teljes mértékben, én is így gondolom! Ha nyitott vagy, hogy új dolgokat tanulj, tanulhatsz akár egy 17 éves sráctól is. Én soha nem az – az ember voltam, aki csukott szemmel élt a világban. Bármelyik 17 vagy 18 éves srác – még ha nem is mondd semmit – egy gesztussal, vagy már egy nézéssel is taníthat minket, idõsebbeket. Egy „veteránnak” egyáltalán nincs mindig igaza!
Mit mond csapatban szereplõ fiataloknak, mint Busquetsnek vagy Bojannak, a szezon ezen rendkívül fontos szakaszában? Mit gondol róluk?
Ahogy az évek eljárnak majd felettük, egyre gyorsabban és gyorsabban fogják a tapasztalataikat hasznosítani. Én úgy gondolom; ez õrület, hogy 19 és 20 éves gyerekek ilyen pillanatokat élhetnek át, mint amilyenben most vannak, illetve egy ilyen óriási klubnál lehetnek, mint az FC Barcelona! Tehetséges gyerekek, és ezért tartanak ott, ahol! Hagyni kell nekik, hogy élvezzék ki a jelenlegi szituációt, és hagyni kell, hogy úgy élvezzék, mint egy gyerek, aki felhõtlenül boldog. Viszont tudatosítani kell bennük, hogy ez a gyerek már kezd felnõni, ergo már felelõsséggel is tartozik…
Miben hasonlít a mostani önmaga ahhoz az emberhez, aki fiatalon belecsöppent a futballba?
A fõ különbség az volt, hogy akkoriban nem voltam felelõs az elért címekét vagy eredményekért! Egyedülálló voltam, hazamentem, ettem az édesanyámmal, majd bármilyen felelõsségérzet és aggodalom nélkül elindultam az edzésre. Úgy, mint egy fiatal „titán”. Most is ugyanezt teszem ugyan, de most már jóval nagyobb felelõsséggel, és természetesen most is élvezem az életemet és a csapatnál töltött idõszakomat, de az élet kevesebb évvel a hátam mögött sokkal könnyebb volt! Zárásként viszont csak azt tudom mondani, hogy minél idõsebb vagy, annál jobban gondolsz mindenre, annál felelõsségteljesebb vagy.
