Guardiola levezetése – II. rész
Az újabb rész a Guardiola életét bemutató cikksorozatunkból azt jelenti, hogy elérkeztünk az utolsó elõtti írásunkhoz. A „legutóbb” Guardiola – Lous Van Gaal edzõ és Josep Luis Nunez elnök nyári távozása után – eldöntötte, hogy nem újítja meg a 2001 nyarán lejáró kontraktusát a katalán egylettel. Ezek után megkezdõdött a hajsza a santpedori születésû klasszisért, és a „rajt után” a Massimo Moratti vezette Internazionale került elõnyösebb helyzetbe a többiekkel szemben. 2001 késõ telét, tavaszát írjuk…
A hivatalos sajtótájékoztató után, amelyen Guardiola eldöntötte, hogy nem kíván tovább Barcelonában futballozni, sorra jöttek a hívások Pep ügynökének, Josep Maria Orobitgnak a telefonjára. A legkomolyabb kérõnek az Internazionale bizonyult, amely nagyon „rámenõs” volt, és pár nap után máris egy találkozót beszélt meg a katalán játékossal és ügynökével Massimo Moratti, a milánói kék-feketék elnöke. Amint azt már az elõzõ részben megírtuk, Moratti esze a pénz körül forgott, és azt gondolta, hogyha ebben megegyezik Guardiolával, akkor már gyakorlatilag vége is a tárgyalásoknak.
De Pep döntését nem a pénz határozta meg, ráadásul Moratti elnök úr túlzott tempója sem tetszett Guardiolának, így pont kapóra jött a Juventus hívása! Az események tehát 180 fokos fordulatot vettek, és a következõ tárgyalásra már Torinóban, a Juventus küldöttségével került sor, amelyben még benne volt az azóta eléggé rossz hírnévre szert tevõ Luciano Moggi és fia… A tárgyalások nagyon jól haladtak, és már egy másik találkozón ugyan, de egymás kezébe csaptak a felek, mivel Moggi elfogadta Guardiola összes feltételét. Viszont az olasz sportvezetõ arra kérte Orobitgot és fõhõsünket, hogy még egy darabig ne hozzák nyilvánosságra a transzfert, hiszen a Juve ekkor még versenyben volt a ’Scudettóért’, illetve a Bajnokok Ligája serlegéért is.
Teltek, múltak a hónapok, és Guardiola csupán egyetlen telefonhívást kapott a torinói zebracsíkosoktól, azon belül is a tulajdonostól, Umberto Agnellitõl, hogy minden rendben van, és tárt karokkal várják, amint vége lesz a szezonnak. Pepnek nem nagyon tetszett ez a várakozás, sõt, közben újabb kérõk ostromolták, bár nem hiszem, hogy az Olympiacos és a Galatasaray vonzóbb célállomás lett volna számára. Ám itt következik a még nagyobb fordulat, és ha az elõzõt csak 180 fokosnak neveztük, akkor ez egyenesen már a páli fajtából lesz… Történt ugyanis, hogy a Juventus – Moggival az élen – visszalépett a katalán játékos szerzõdtetésétõl, mivel a Juve a francia sztárjáért, Zinedine Zidanéért kapott – akkoriban – rekordnak számító összeget a gall irányító pótlására, illetve ‘Gigi’ Buffon szerzõdtetésére akarták elkölteni.
A természetesen rendkívül csalódott Guardiola azonban nem keseredett el, és kérte ügynökét, hogy tárcsázza az Intert, hogy ha akarják, akkor most leigazolhatják. Igen ám, csakhogy ekkortájt az Internazionalénél egy olyan szakvezetõ ült a kispadon, aki szerint Guardiola már nem a régi, és így semmi értelme sincs a Milánóba hozatalának. Ennek az edzõnek a neve Hector Cúper volt… De ez a lényegen mit sem változtat; elfogytak a nagy csapatok, amelyek leszerzõdtetnék Pepet, hiszen minden „óriásklub” ekkor még a BL záró szakaszára koncentrált, míg az említett két együttesnek pedig már nem kellett a Barca jelenlegi mestere.
Így gyakorlatilag komolyabb kérõ nélkül maradt az elég sérülékeny játékos, és ugyan az Atletico Madrid szívesen vitte volna, ám Orobitgtól megtudhatjuk, miért eshetett kútba ez az üzlet is: „Világosan elmondta nekem, hogy eszem ágában se legyen spanyol csapattal tárgyalni, mert neki Spanyolországban csakis a Barca jöhetett szóba!” Ez a mondat egyáltalán nem lep meg minket, hiszen aki egy kicsit is ismeri Pepet, az tudja, hogy a Barcelona volt a mindene, és most is a Barcelona a mindene…
De akkor ki lesz a befutó a játékos kegyeiért? Netán felbukkan egy újabb sztárcsapat, vagy egy ázsiai milliomos klubjához kerül Guardiola? Esetleg visszavonul?
Folytatjuk!
