Ibrahimovics ideges volt a bemutatása elõtt – Interjú
Milyen érzés, hogy bemutattak a Camp Nou-ban?
A hétfõi egy rendkívül mozgalmas nap volt. Elõször az orvosi vizsgálatok, majd az ebéd után aláírtam egy fontos szerzõdést, ami nagyon sok embert tett boldoggá, végül jött a bemutatás. Nehéz szavakba önteni, amit most érzek, sõt, talán nem is lehet. Át kell élned, hogy tudd, mirõl van szó.
Talán ideges vagy az elmúlt napok eseményei miatt?
Igen, egy kicsit az vagyok, mivel mindenki csak azt mondja, hogy rengeteg ember volt kíváncsi rám. Általában eléggé nyugodtan kezelem ezeket a szituációkat, ám ez egy teljesen más helyzet, ez egy álom beteljesülése. A Barca az a csapat, ahol mindig is akartam játszani. Volt egy egyezségem Morattival, hogy csakis egyetlen klubnak adhat el, ez pedig a Barcelona. A többi érdeklõdõ egyesület még csak választ sem kapott az ajánlatára. Az egyetlen ilyen csapat a Barca, és ez pikantériát ad az egésznek. Amikor a Malmõbõl az Ajaxba igazoltam, boldog voltam. Amikor viszont Amszterdamból Torinóba, a Juvéhoz igazoltam, emocionálisan nem nagyon érintett meg, csupán egy fontos lépés volt a karrieremben. Úgy gondoltam, ugyanazt kell majd játszanom, mint azelõtt. Az Internazionaléba való szerzõdés ugyan kívülrõl fontosnak tûnhetett, viszont belülrõl korántsem volt az, nem változtatta meg a hozzáállásomat… Ellentétben a mostanival, amely rendkívül idegessé tett.
Idegessé? Mégis, miért?
A Barcelonának van történelme, vannak fontos tradíciói. Mindenki a tagja akar lenni ennek a nagy klubnak, hiszen ez a csapat a történelemkönyv elsõ oldalán szerepel, én pedig szeretnék a részese lenni a történelemnek. Véleményem szerint a Barca úgy játszik, ahogyan a világ más pontjain található együttesek fognak tíz év múlva… Én is azt a stílust akarom képviselni, amit a Barca, és hiszem, hogy azok az emberek, akik kimennek a Camp Nou-ba, élvezik ezt a focit, márpedig a labdarúgás 50%-a a szurkolóké.
Milyen a karaktered? Hogy definiálná a saját személyiségét Zlatan Ibrahimovics?
Én egy családszeretõ ember vagyok, aki boldog, ha a családja is az, és aki boldog, ha a csapattársai is boldogok. Minden ember más, mindenkinek megvannak a saját érzelmei, de amikor én el akarok érni valamit, akkor mindent beleadok, hogy elérjem azt. Amikor pedig gyõzni akarok, akkor nagyon gyõzni akarok. Egy normális ember vagyok.
A nemzetiséged svéd, de a szüleid a Balkánról származnak. Megtalálhatóak benned az õ tulajdonságaik?
Talán. Apukám bosnyák, anyukám horvát, én pedig Svédországban születtem. Én „svédként” nõttem fel, azonban a mentalitásom teljesen más az ottani emberekhez képest, ebben valóban hasonlítok apukámra, aki egy nagyon erõs és karakteres egyéniség.
Mik a hobbijaid?
Nagyon szeretem a küzdõsportokat, különösen a taekwondót, szeretek filmeket nézni, illetve imádok a családommal utazni, és felfedezni a világot. Nincsenek különleges szabadidõs tevékenységeim.
Van olyan játékos, akit az idolodnak tekintesz? Hasonlítottak már például Van Bastenhez…
Capello hasonlít hozzá, és ez valóban óriási dicséret számomra, habár úgy gondolom, nem lehet összevetni a labdarúgókat. Mindenkinek megvannak a kivételes adottságai, mindenki másban jó. Van Basten egy legenda. Személy szerint kedvelem az olyan labdarúgókat, akik egy-egy meccsen nyomatékosítani tudják a különbséget, mint például Ronaldo. Mint egy történelmi sportember, a kedvencem Muhammad Ali.
Mit tudsz a Barcelona történelmérõl és világhírû játékosairól?
Számos klasszis játszott már itt, mint például Hagi, Stoichkov, Ronaldo, Romario, Maradona vagy éppen Ronaldinho, közülük pedig mindenki óriási név a labdarúgásban. Mindenki ismeri õket, és az én célom többek közt ennek a történelemnek a részesévé válni. Az összes labdarúgó ide akar szerzõdni, azonban nagy különbség, hogy nem mindegyik teheti…
Beleillesz majd az együttes játékstílusába?
Igen, úgy gondolom, nagyon is, mivel a Barcelonának olyan a stílusa, ahogyan én akarok edzeni, játszani és tanulni, mert ez az a mentalitás, amit már az Ajaxnál megízlelhettem. Ez nagyon közel áll hozzám, és sokat fejlõdtem már ebben.
Meséltek már neked szuperlatívuszokban a Barcáról?
Akit a klubról kérdeztem, csak úgy tudott… Beszéltem már Larssonnal, Figóval és Koemannal, akik mindannyian nagyon pozitívan vélekednek az egyesületrõl. Senki nem tudott rosszat mondani a Barcelonáról, és mindenki azt tanácsolta, hogy amennyiben lesz esélyem Katalóniába igazolni, azonnal csapjak le a lehetõségre. Fejben már azóta a csapattal vagyok, mióta megkaptam az elsõ híreket a katalánok esetleges érdeklõdésérõl. Ez a csapat az elmúlt idényben három trófeát hódított el, azaz mindent besöpört, amit egy együttes be tud. Ezek a klubok pedig az esetek többségében egy ilyen szezon után nem igazolni akarnak, hanem folytatni a sikeres munkát. Ennek ellenére, ez a klub odajön hozzád, és azt mondja neked, hogy kellesz nekünk. Normális esetben nem tesz ilyet egy triplázó csapat sem. A Barcelona mégis megtette, és ez valami egészen fantasztikus érzés számomra. Ez nekem nagyon sokat jelent, és azért vagyok itt, hogy további címekhez segítsem a Barcát.
Ez életed kontraktusa?
Szeretném élvezni a jelent, szeretnék tanulni, és szeretném jól érezni magam. Szeretnék a legjobbakkal futballozni, a legjobb pedig a Barcelona. Még jobb akarok lenni, és tudom, hogy meg tudom csinálni, azonban ehhez kemény munka szükségeltetik, illetve olyan csapattársak, akik a legjobbak a posztjaikon. Ennél a csapatnál jobb környezet az általam felsorolt célokra nincsen, nem létezik.
Már beszéltél Guardiolával. Mit mondott?
Nagyon örült, hogy lezárult az átigazolás, és én is rendkívül boldog voltam a szerzõdés hivatalossá válása miatt. Guardiola azt mondta; õ boldog, ha én is az vagyok, a többivel pedig még ne foglalkozzak, minden jönni fog magától.
A személyedben egy eléggé technikás csatárt tisztelhetünk, márpedig az ilyen típusú játékosokra a legkevésbé sem jellemzõ az alázatosság, sokkal inkább az egyénieskedéseikkel szoktak kitûnni. Te azonban egy igazi csapatjátékos vagy.
Ez egyike azoknak a dolgoknak, amiket Olaszországban tanultam. Nagyon fontos, hogy megtanuld, hogyan tudsz a csapat egy részeként focizni, ugyanis ha errõl fogalmad sincs, akkor esélyed sem lesz azokat a célkitûzéseket elérned, amit az adott klub akar. Segítened kell a csapattársaidnak, és ez igaz fordítva is. Persze, az is igaz; vannak olyan játékosok, akiknek megvan a képességük, hogy egy kissé egyénieskedõ módon játszanak, de ez szerintem abszolút rendben van, sõt, jó. Mindenkinek ki kell aknázni a benne rejlõ lehetõségeket.
