Iniesta már nagyon várja, hogy teljes értékû legyen
Telnek a napok, egyre közelebb van öt év után az a pillanat, amikor a Barcelona anélkül lép pályára hivatalos tétmérkõzésen, hogy nem tudja a keretében Samuel Eto’ót. Éppen a kameruniról nyilatkozott Andres Iniesta, a Barca kiválósága, aki szerint Eto’o megérdemelne egy szobrot az utóbbi években nyújtott teljesítményéért.
Egy kissé meglepõ kijelentést tett a minap Andres Iniesta, a Barcelona 8-asa. A spanyol válogatott középpályás ugyanis a katalán ‘La Vanguardiának’ adott interjújában kijelentette, hogy véleménye szerint egy szobor formájában kellene emléket állítani a nyáron az Interbe távozó Samuel Eto’ónak.
„Samuelre úgy kell emlékeznünk, amilyen õ valójában volt. Amióta egyesület az egyesület, nagyon kevés olyan támadója volt a Barcelonának, mint õ, és nem vagyok biztos benne, hogy volt-e egyáltalán hozzá hasonló. Azt viszont tudom, hogy szobrot kéne állítani neki, mivel az elmúlt öt évben kulcsfontosságú eleme volt a Barcának a sikerek elérésében.”
Mint ismeretes, Iniesta jelenleg is a rehabilitációját végzi, miután még a május 10-én lejátszott, Villarreal elleni bajnokin két cm-es izomszakadást szenvedett a jobb combjában. ’Ini’ hamarosan teljes értékû lesz, ám elmondása szerint neki már ez a körülbelül két hét is nagyon soknak tûnik: „Már alig gyõzöm kivárni, hogy végre labdához érhessek, és egyérintõzhessek a társaimmal.”
Az említett izomszakadásról tovább faggatták a „falfehér” játékost, pontosabban arról, hogy nem volt-e túl kockázatos a római fináléban pályára lépnie. Amint arról az Eurobarca már számtalanszor beszámolt, Iniesta a BL-döntõig egy gyorsított rehabilitációt abszolvált, csakhogy ott lehessen a csapatban a Manchester United ellen.
„Muszáj volt játszanom. Abszolút megérte, hiszen megnyertük a Bajnokok Ligáját. Sõt, a Chelsea elleni gólom után még jobban megérte, és akkor még nem is említettem a 2006-os, párizsi finálét, ahol nem lehettem kezdõ. Ezek után mindenem odaadtam volna, csakhogy játszhassak Rómában…” – mondta a fuentealbillai születésû, de már Barcelona nevelésû játékos, végül – „szívére téve a kezét” – hozzátette: „Persze, kockázatos volt, de addig akartam a pályán lenni, ameddig csak lehetséges volt.”
