120 percnyi szenvedés: második trófea

Folytatódik játékosértékelõ sorozatunk, mivel az elsõ visszajelzések alapvetõen pozitívak voltak. Sajnos most egy kevésbé pozitív hangot megütõ írásra adtak okot kedvenceink, de reméljük, hogy ezt is sokan szívesen olvassák. Aki az elõzõ mérkõzésrõl szólót nem olvasta, megtalálhatja itt .Célunk továbbra is egy teljesebb képet adni az elmúlt mérkõzésrõl, kiegészítvén az összefoglaló írást, illetve jó alappal szolgálni a témabeli vitákhoz. Elnézést kérünk továbbá a cikk késéséért, mentségünkre szóljon, hogy a szombati nap az Eurobarca találkozó jegyében telt. 

Csapatjáték:

Habár számos tényezõ közrejátszott abban, hogy a Barcelona nem tudta a szokásos rövid passzos és gyors játékát játszani – gondolunk itt elsõsorban a pálya állapotára, illetve a magas páratartalomra – , egyik indok sem lehet magyarázat arra a lassú játékra, amit Xaviék mûveltek. Néha már-már az volt az érzése az embernek, hogy a Barcának is jó a 0-0… Persze, ez nem igaz, és valószínûleg csak arról van szó, hogy Guardiola intelmei a fejekbe jutottak, miután a Bilbao elleni Spanyol Szuperkupa-párharc elsõ meccsén a katalán mester szerint túlságosan siettette a támadásokat a csapata. Hát, a türelem most megvolt.

Victor Valdes
T: 
Néha felmerülhet a kérdés, hogy minek kapus a katalán együttesnek, hiszen általában igen magas százalékban birtokolja a labdát, aminek következtében az ellenfélnek alig van támadása. Valdes azonban rácáfolt erre a felvetésre, és ugyan rengeteg dolga most sem akadt, a helyén volt, amikor kellett. Ilyen volt például Aghahowa ziccere, ám a katalán portás hihetetlen gyorsasággal ért le a rövid sarokhoz, és mentette meg a kapott góltól a Barcát. Létfontosságú elem volt a péntek esti gépezetben.
A:
Kétségtelenül kevés a munkája eddig, reméljük nem laposodik el nagyon, mire jönnek a nehéz mérkõzések. Eddig azonban semmi jel nem mutat erre, hiszen pénteken is alig kellett védenie, azonban létfontosságú labdát fogott.
Osztályzat: 8

Gerard Piqué:
T:
Ha nagyon kritikusak – és gonoszak – akarunk lenni, azt is mondhatnánk, hogy ezen a meccsen gyakorlatilag csak a megváltozott frizurájával tûnt ki a mezõnybõl… Ez viszont nem teljesen fedné a valóságot, így maradjunk annyiban, hogy hozta a stabil és szilárd formáját, amely ezennel egy átlagos teljesítményre volt elég. Ennyi viszont nem elég egy már-már világklasszisnak nevezhetõ Piquétõl…
A:
Nagyon is stabil hátul, ebben semmi változás, ám most valahogy kevésbé sikerült segíteni a támadásokat. Minden lehetõség megvan pedig erre, hiszen Guardiola immár jól megfigyelhetõen alkalmazza az aktuális védekezõ középpályás söprögetõnek való visszavonását, amely a középsõ védõk feljebb lépését eredményezi, és ami egyébként a legkevésbé sem nyerte el ezidáig a tetszésem, ugyanis semmi látható haszna nincs, hátránya ellenben akad.
Osztályzat: 6

Carles Puyol: 
T:
A védelembõl talán a legjobban teljesítõ játékos. Amíg a szögleteknél számos alkalommal óriási gondot jelentett a Sahtar védelmének, addig a saját térfelén is jeleskedett jó megoldásokkal, ezek közül említésre méltó például Kobin helyzete, amikor ’Puyi’ nagyon hamar visszazárt, és lezárta a kapu felé vezetõ utat. Vagy éppen említhetnénk Aghahowa másik helyzetét, de Puyol ekkor is a helyén volt, és ugyan kisebbet lökve az ellenfelén, de szerelni tudott.
A:
Védekezésben továbbra sincs gond, labdakihozatalban viszont sajnos szintén változatlan a helyzet. Egyre több labdavesztés a fellépéseknél, persze ez a keveset mozgó társak hibája is. Mellette szóljon azonban, hogy szögleteknél, pontrúgásoknál kiválóan megy fel fejelni, rengeteg veszélyhelyzetet teremtve.
Osztályzat: 6,5 pont

Daniel Alves:
T:
Természetesen fut, hajt, küzd és brusztol, ám az a brazilos lazaság – néhány esettõl eltekintve – nemigen akar kijönni a játékából mostanában. Habár kiosztott egy hihetetlenül pimasz kötényt, vagy éppen számtalanszor remekül szerelt a saját tizenhatosának elõterében, ez még bizony korántsem az igazi Alves. Arra viszont gyakorlatilag mérget vehetünk, hogy látjuk még ’Danit’ világklasszis formában az idényben…
A:
Kellemes meglepetés volt, a többiekhez képest legalábbis. Egyedüliként indult neki úgy a mérkõzésnek, mint akinek már nem hiányzik ezen serleg a gyûjteményébõl, mégis az egyetlen játékos volt, akirõl elmondható, hogy a 120 percet végig hajtotta. Szokásos stabilitás, játék, amihez természetesen hozzátartoztak a semmire nem jó beadások is, valami nincs rendjén tavaly ilyen korhoz képest. A szabadrúgásokat pedig gondolkodás nélkül adnám át 100%ban az Ibra-Xavi duónak.
Osztályzat: 6,5

Eric Abidal:
T:
Színtelen, szagtalan. Hátul nem nagyon volt dolga, elõl meg nem nagyon tud hozzátenni az együttes támadásaihoz. Habár a tavalyi formáját így is felülmúlja, ez még mindig nem elég, és könnyen a padon találhatja magát a fontos meccseken, ha így folytatja… Az utolsó percekben azért kiosztott egy kötényt az egyik ukránnak, így szépítve meg egy kicsit a róla alkotott összképet.
A:
Hová tûnt az elmúlt félév Abidalja ? A szuperkupa döntõjén ugyanis a legélesebb szemû szurkolók sem láthattak megingást a játékában. Tökéletes labdakezelés, finom és gyors, sallangmentes megoldások. Abba azonban belenyugodhatunk, hogy a támadó kvalitásai nem fognak fejlõdni, hiszen saját bevallása szerint nem is szereti ezt a szerepkört. Kérdés, hogy jó-e ez a hozzáállás. Erre talán ott lesz Maxwell, aki megteremtve a versenyhelyzetet, legalábbis egy stabil jó teljesítményt kihozott a franciából.
Osztályzat: 6,5 

Touré Yaya:
T:
Nála két dolgot kell különválasztani: az önmagához képesti értékelést, és a másokhoz képesti értékelést. Utóbbinál természetesen ott van a „topban”, ám egy ’Sziklához’ viszonyítva ez kevés volt. Részt vett a játékban, de akkor sem tudta felgyorsítani azt, és mivel szûrõfeladata nem volt, nem tudott kitûnni.
A:
Touré egy-egy megmozdulástól eltekintve ismét igen laposan teljesített, meg is kapta a maga cseréjét Guardiolától, mintegy edzõi kritikaként talán, ahogy az általam a meccs két leggyengébbnek titulált személye is (róluk lentebb). Kérdésként merül fel itt, hogy a már említett új játékelem-e ennek az oka, avagy csupán év eleji formát tapasztalhatunk nála is.
Osztályzat: 5,5 

Seydou Keita:
T:
Iniesta helyén nem a legszebb küldetés futballozni. Ezt már számtalanszor láthattuk, és pénteken is ugyanaz volt a helyzet. Védekezésben klasszis, támadásban egyre jobb, de nem ’Ini’. Persze, ezt senki sem várja el tõle, ennek következtében viszont csökken elõl a kreativitás, és az olyan passzok is eltûnnek, amelyeket a spanyoltól megszokhattunk már. Mindezek ellenére, javuló forma miatt az átlagosnál egy kicsit jobb volt.
A:
A mostanság megszokott átlagot hozta. Támadásban továbbra se sok kreatív elem, de a régebbi meccseknél legalább nagyobb labdabiztosság. Hát igen, ez jár egy Barcelonai szerzõdéssel, minden bizonnyal. Amint Iniesta visszatér, természetesen Keita a padra kerül, de a szurkolók és a klub dolgozói összetehetik a két kezüket, hogy ilyen csereember akad a keretben.
Osztályzat: 6

Xavi Hernandez:
T:
Annak ellenére, hogy Hübschman személyében egy olyan játékos követte mindvégig a mérkõzésen, aki még talán az illemhelyre is ment volna vele, ha szükséges, párszor sikerült elmozognia és passzokkal segíteni a támadásokat. Bár ez egy kicsit túlzás, hiszen ha túl is jutott Hübschmanon, ott volt még 9 fehér mezes védõ, akik csak azt lesték, hova passzol…

A:
Xavit úgy megfogta egy amúgy átlagos képességû, bár kétségkívül nagy munkabírású játékos az ukránok soraiból, hogy az ellentábornak nyilvánvalóan öröm volt nézni. Egy mérkõzés alapján legalábbis azt lehetne leszûrni, hogy ennyi kell a sikerhez: minden centiméterét lekövetni Xavinak. Ilyet az ember igen ritkán láthat pályán, ilyen szoros és rendíthetetlen emberfogást.
Osztályzat: 6

Thierry Henry:
T:
Kell még az a formajavulás, és biztosak vagyunk benne, hogy meg is lesz. A korára való tekintettel ez természetes, és akárcsak tavaly, úgy most is belejön majd a játékba. Ezen a 90 percen viszont egy ravasz kapura lövésén kívül nem csinált sok mindent.
A:
Év eleji forma, achilles sérülés, és korelnöki pozíció… mindez a francia csatár mellett szól természetesen, ha az ember kritikusan fordul felé. Ugyanakkor berobbanhat például Pedro, vagy Busquets az eddigieknél még inkább, és Henry kevesebbet fog játszani, ha ezt a formát hozza, hiába bármilyen körülmények. Nem véletlen került õ is a cserepadra Ibrahimovic után. Volt két veszélyes kísérlete távolról, ugyanakkor más pozitívum nehezen található a pénteki mérkõzéssel kapcsolatban. Javításra persze bõven mutatkozik esély, tekintve a teljes elmúlt félévét.
Osztályzat: 6

Lionel Messi:
T:
A szuperbajnokok „Superman-e”. Nem érdekli, milyen kis területen, nem érdekli, hogy levegõben vagy a földön, de csinálja a dolgát, és nem tudják megállítani. Habár szigorú szemmel nézve a Srnával való összetûzése után már nem kellett volna a pályán lennie, a gólpassza fenomenális volt, és még egy picit jobb…
A:
Amint érezhetõ volt a csapaton, hogy valami probléma akadhat a mérkõzés folyamán, a kis argentin akcióba lépett. Miután körbefutotta a fél védelmet, rendszeres lövésekkel rémisztgette az ellenfél kapusát. Majd végül olyan gólpasszt osztott ki gyakorlatilag egy csel szerves részeként, és láthatóan teljesen tudatosan, amitõl õt Lionel Messinek hívják. Ilyet a fociszeretõ ember nem lát Ronaldotól, Kakától, Xavitól, de talán még Iniestától sem. A kakaskodás Srnával ugyanakkor nem elnézhetõ ezek mellett sem, az ilyet én nem szeretem a futball pályán látni, fõként nem egy Barcelona játékostól.
Osztályzat: 7,5  

Zlatan Ibrahimovic:
T:
„Annyit fog játszani, amennyit kell neki, és annyiszor fog rosszul játszani, amennyiszer kell neki” – Guardiola szavai a leigazolása utáni sajtótájékoztatók egyikén. No, akkor az elsõ gyenge teljesítmény kipipálva. Akarását azonban így sem lehet elvitatni, egy elvesztett labda után nyargalt vissza, és számtalanszor le is támadott – mindezt ’Ibrásan’. Talán ez lehet egy kissé furcsa a közönségnek, ám ez nem jelent rosszat, csak más stílust.
A:
Kétségtelenül nem az õ meccse volt. Alig akadt helyzete, sokszor felfedezhetõ volt a letámadások mellett azért olyan is, ami régebben például az Interben: labda nélkül (szerelték, passzolt) egyszerûen állóra fékez, sétálgat. A türelem persze bõven tart, kettõbõl egy kiváló, egy gyenge tétmeccs. Osztályzat: 5,5

Cseresor:  
Pedro: A csodacsere. Beállt, felvállalta a párharcokat, pontosan passzolt, ha pedig kellett, hátul szerelt. Szorgalmának gyümölcse a gyõztes gólja.
Bojan: Akár a születésnapját éppen pénteken ünneplõ 19 éves csatár is képezhette volna a hõs szerepét, azonban a lövését Pyatov lábbal védte. Így csak egy viszonylag jó teljesítmény marad a neve mellett.
Sergi Busquets: Hozta, amit kell. Egy labdavesztése viszont óriási zavart okozott a védelemben, így ezeket el kell hagynia, mert ezeket a sanszokat egy Sahtarnál erõsebb kvalitású együttes könyörtelenül kihasználja.

Írta: B.Tamás, Andris