Interjú Xavi Hernándezzel

Örökké sikerre éhes. Körülbelül ezzel a mondattal lehet a legjobban jellemezni Xavit, aki a 30. életévéhez közelítve is ugyanannyira ambiciózus, mint volt a bemutatkozása idején. Ezek után nem meglepetés, hogy a középpályás a ’SPORT’ katalán lapnak adott interjújában kizárta az olyan fokú visszaesés lehetõségét, mint ami bekövetkezett Frank Rijkaard idejében. Ezen felül természetesen még számos aktuális kérdésrõl beszélt, és akadt olyan téma is, amikor elveszítette a türelmét…

Kezdésként egy érdekesség: valamikor el szokott fáradni?

Természetesen. Nem vagyok gép. Mindannyian emberek vagyunk, és szükségünk van a pihenésre.

És amikor Pep azt kérdezi Öntõl, hogy bele akar-e kerülni a rotációba, akkor miért mond nemet?

Az a helyzet, hogy nagyon szeretek futballozni, mindig szeretek ott lenni a pályán. De amikor egy napon azt érzem, hogy nem vagyok teljesen jól, nem vagyok száz százalékos, akkor fogok pihenni. Pep nagyon nagy bizalommal van felém, ezért én leszek az elsõ, aki megmondja, hogy mikor kell egy kicsit megállnom.

A Barcában ráadásul nem csupán játszani kell, hanem mindig a lehetõ legjobban kell…

Pontosan. Itt az elvárások rendkívül magasak. Mindenki folyamatosan nagyítóval figyeli a teljesítményedet, úgyhogy a nyomás nem is lehetne nagyobb. Soha nem léphetsz vissza, mert azonnal véged van.

Miért van az, hogy amikor szóba kerül a triplázás megismétlésének lehetõsége, akkor mindenki roppant visszafogottan nyilatkozik?

Mert tisztában kell lennünk azzal, hogy ezt eddig csak egyszer sikerült elérni a történelemben. De ez nem azt akarja jelenteni, hogy nem is fogjuk megpróbálni.

Pep azt mondja, hogy a Barca a legkevésbé favorit a BL megnyerésére, kevésbé esélyes, mint bármelyik másik csapat…

Ez így igaz! Ha a statisztikákat figyeled, teljes mértékben igazad van, de afelõl biztosíthatok mindenkit, hogy Pep az elsõ, aki szeretné ismét megnyerni. Ráadásul különösen motivál minket az a tény, hogy a döntõ a Bernabéuban lenne.

Az elképzelhetetlen, hogy Guardiola ideje alatt is megtörténjen az, ami három évvel ezelõtt a BL és a bajnoki cím után, hogy a csapat gyakorlatilag minden fronton veszít?

Teljes mértékben. A mi bázisunk a képességeinken nyugszik, a szerénységen és a munkán. Minden bajnokcsapatnak nagyon meg kell feszülnie ahhoz, ha ismét nyerni szeretne. De büszkén mondhatom, hogy a Barca jelen pillanatban kicsattan az egészségtõl, és ki kell használnunk azt a tudást, ami ebben a generációban van.

Ebbe a generációba beleértjük Önt is?

Én magamat elsõsorban a kiegyensúlyozottságom miatt emelhetem ki. Annak ellenére, hogy már több mint tíz éve az elsõ csapat tagja vagyok, még szerintem fejlõdhetek.

Most már számolhat a nemzetközi elismeréssel is…

Igen, most már a pokolból is kapok dicséreteket, ha éppen szükséges.

Véletlenségbõl nem emlékszik arra, hogy mikor hagyott ki meccset legutoljára?

Igazság szerint éppen emlékszem. A Konföderációs Kupa elõdöntõje volt az Egyesült Államok ellen, és borzasztóan idegesített. Nem kezelem jól a vereségeket.

De akkor idén elégedett lehet, mert majdnem minden meccsét gyõzelemmel zárta.

Igen, de nekem sosem lesz elég a nyerésbõl, mindig szeretnék többet és többet.

Rossz érzéssel emlékezik még vissza arra az emberfogásra, amit Chicótól kapott az Almería elleni meccsen?

Föl vagyok készülve mindenre, de az ilyen esetekben nehezen tudom fékezni magamat.

Miért?

Mert ez nem egy emberfogás volt, ez egy megsemmisítés, a futball megtagadása. Chico semmi mást nem csinált, csak engem figyelt, ha volt nálam labda, ha nem, ha játszott éppen az Almería, ha nem…

Szomorúan jött le a pályáról?

Igen, kár volt azért a meccsért. Nem szabadna engedni az ilyen dolgokat. Ha az NBA-ben ilyesmi történik, szerintem megbüntetik azt, aki csinálja.

Hugo Sánchez büszkélkedett azzal, hogy a taktikájával meg tudta állítani…

Én nem halmoznám el azért virágokkal, mert az ilyen emberfogásokat nem ma találták föl. Nagyon régi módszerek. Egyik nap találkoztam Chus Peredával, aki azt mondta ez régebbi, mint, hogy kenyeret ennénk. Az mindenesetre biztos, hogy leginkább a focinak volt káros ez az egész.

Látva az eddigi meccseket, a Sevilla lehet a titkos esélyes ebben a bajnokságban?

És még több csapat. Én még nem zárnám ki a versenybõl sem a Valenciát, sem az Atlético Madridot. Persze az egyértelmûnek tûnik, hogy a Barca és a Real Madrid ott lesznek az élen a bajnokság végéig.

Milyennek találja a Madridot? Egyetért azokkal a kritikákkal, hogy ez egy sztárokkal teletûzdelt együttes, de nem igazi csapat?

Ami számomra egyértelmû, hogy ez a Real Madrid a mi triplázásunk áldozata. Elnököt kellett cserélniük, rengeteg pénzt elkölteniük, csak azért, hogy a szurkolóikat ismét reménnyel töltsék el. Most teljes mértékben érthetõ, hogy eufóriában élnek, mert van egy jó csapatuk. De azt senki nem felejtheti el, hogy játsszon bárki a csapatban, a Madrid mindig versenyképes volt.

Januárban már 30 éves lesz. Kicsit elgondolkozik ezen?

Profi vagyok, általában vigyázok magamra, úgyhogy ez a szám nem dönt lelki válságba, nem okoz semmiféle traumát. A szerzõdésem 34 éves koromban jár majd le, és abban bízok, hogy akkor is magas szinten fogok játszani.

Nem aggódik azért, hogy eljön egy nagyobb hullámvölgy, amikor már nem érzi magát annyira frissnek?

Nem. Imádom a focit, itt leszek addig, amíg csak bírja a szervezetem.

Hogyan látja a pályáját a Barcelonában?

Büszke vagyok erre a tizenegy évre. Mindent átéltem már, de azért igyekszem csak a jóra emlékezni, a címekre, és azokra az emberekre, akiket megismerhettem.

Hamarosan eléri az 500 meccset a Barcelona színeiben.

Elképesztõnek tûnik ugye? Nagyon sok mérkõzés, ha visszatekintek, meg sem fordult volna a fejemben. Óriási szerencsém volt a sérülésekkel, mert alapvetõen elkerültek, egy idényt kivéve. És minden edzõ, akivel dolgoztam, megbízott bennem maximálisan.

Milyen céljai vannak még?

Újabb címeket nyerni. Két Bajnokok Ligája gyõzelmem van, és azt kérdezem magamtól; miért ne nyerhetnék még egyet? Négy bajnoki címem van, de szeretnék hatot vagy hetet. Amikor kezdtem, soha nem gondoltam, hogy valaha eljutok idáig, de most hogy ezt már elértem, nem fogok megelégedni azzal, ami már megvan. Szeretnék többet és többet.