Érvek és ellenérvek | A válasz még Madridban is ‘igen’
A szombat esti – Estudiantes ellen megnyert – klubvilágbajnoki finálé után jogos a kérdés: Ez a Barça a futballtörténelem legjobb csapata? Elsõre sokaknak talán már a kérdésfeltevés is elhibázott és eltúlzott lehet, és bevallom, én nem merném kimondani még most sem, hogy ez a Barça a történelem legjobbja. Azt viszont már nem lehet tagadni, hogy bõven vannak olyan érvek, amik éppen amellett szólnak, hogy a ’Pep-Team’ mindenki más fölé nõtt, és különösen figyelemre méltó, hogy a Real Madridhoz köztudottan közel álló madridi ’Marca’ internetes kiadásán tartott szavazásán az ’igenek’ elsöprõ arányban gyõztek…
Elõre leszögezem, az Eurobarca nem fogja kijelenteni, hogy Guardiola csapata elért volna erre a szintre, és már ’a történelem legjobbja’ titulussal kellene illetni. Nem fogjuk ezt tenni, mert a kérdés sok szempontból megválaszolhatatlan, és nem is mi vagyunk a legmegfelelõbbek arra, hogy a kérdésben állást foglaljunk.
A már említett internetes szavazásnak a ’VEO7’ televíziós csatorna és a ’Marca’ szombat esti televíziós stúdióbeszélgetése, vitája szolgáltatta az alapot. A beszélgetés után választhattak a nézõk, hogy melyik féllel értettek egyet, tehát úgy vélik, hogy a Barcelona a történelem legjobb csapata, vagy ez egyelõre nem jelenthetõ ki. Közel 60.000 voksoló 85 százaléka úgy értékelt – 15 százalék ellenében – hogy a ’Pep-Team’ a történelem minden korábbi csapatát maga mögé utasította azzal, hogy az elmúlt másfél éves munkájával hat címbõl hatot nyert, és mindenki másnál szebb futballal rukkolt elõ.
Mégis mi szól az ’igen’, és mi a ’nem’ mellett? Kezdjük ez utóbbival. Kétségtelen, hogy ez a csapat egyelõre nem ért el hosszú távon olyan sikereket, amikre több korszakos együttes képes volt korábban, de az sem vitás, hogy másfél éve kisebb hullámvölgyeket leszámítva folyamatosan nyer. Igaz, hogy nem nyert egymást követõ években BEK serlegeket, mint a Real Madrid az ötvenes években, vagy az Inter a hatvanas években, esetleg az Ajax a hetvenes években. Nem lehet vitatni azt sem, hogy a szerencsére is szüksége volt a hatból hatos mérleghez. Kellett szerencse majd minden kupa rendszerû sorozatban, a bajnokságban természetesen nem. Ezek a tényezõk nem tagadhatók, ám a szerencse faktor alighanem igaz minden korábbi, történelmi léptékkel is nagy eredményeket elért együttesre.
Nézzük a másik oldalt, az igenek okát, ahol fõként a száraz tények dominálnak. Az ötvenes vagy hatvanas években közel sem volt olyan iram, mint napjainkban, közel sem játszottak annyi mérkõzést, mint ma, a spanyol bajnokság pedig nem volt a világ talán legjobb bajnoksága, mint ma. Még soha senki nem tudott egy naptári éven belül hat sorozatban gyõzni, ráadásul száz százalékos mérleget produkálni, tehát minden sorozatban elindulni és révbe érni. Soha senki nem tudott ilyen eredményes lenni napjaink futballjában, ilyen mérkõzésszám mellett ilyen játékot, ilyen kiegyensúlyozottságot produkálni, soha senki nem tudott egy idényben mindent megnyerni, soha senki nem tudott egy évben hat kupát sem nyerni.
A mérleg tehát erõteljes: Nyerni minden nyerhetõt, nyerni a legnehezebb sorozatokban, nyerni a lehetõ legszebben, a legjobb focit játszva, nyerni a legjobb játékosokkal, mint a friss aranylabdással, az Európa-bajnokság legjobbjával. Nyerni a legjobb edzõvel. Ez a mérleg megfontolandó.
Sok nagy csapat megfordult már a foci történetében, sokan nyertek már rengeteg értékes kupát, némelyek ráadásul sorozatban, egymást követõ években. De senki nem érte el azt az egyensúlyt a meccsek, a címek megnyerése, és a szép játék viszonylatában, mint ez a Barcelona. Ekkor még mindig lehet mondani, hogy a legjobbnak kötelezõ hosszú távon a csúcson maradni. Hogy ez lehetséges-e egyáltalán az évtizedek alatt megváltozott labdarúgásban, ki fog derülni.
Ami viszont biztosan kijelenthetõ, és senki nem cáfolhatja: Ez a csapat játszott másfél évet zseniálisan, történelmi magasságokban és eredményességgel, amit talán soha senki nem fog megismételni a sportág történetében. Ez így kerek, és ezt már soha senki nem veheti el a ’Pep-Teamtõl’.
