Rosell és Ferrer elnökjelöltek gondolkodnak rajta

Könnyen lehetséges, hogy a következõ évben a labdarúgócsapatnak több mint egy évszázad után lesz mezszponzora. Sandro Rosell, a klub egyik elnökjelöltje ugyanis a napokban elmondta, hogy amennyiben õ lenne az egyesület elsõ embere, elgondolkodna egy mezszponzorációs kontraktus megkötésén. Egy másik elnökjelölt, Jaume Ferrer is kinyilvánította; hatalomra jutását követõen valószínûleg õ is élne ezzel az opcióval.

Érdekes kijelentést tett az elmúlt napokban Sandro Rosell, az FC Barcelona elnöki posztjára kandidáló spanyol sportvezetõ. Rosell ugyanis az ’AP’ hírügynökségnek elmondta, õ átgondolná a mezszponzorációt.

„Minden az egyesület anyagi helyzetén múlik, elõször azonban meg kell nézned a számokat, amiket a klub produkál, és ezután meghozni a helyes döntést. Ezt a lépést kihagyva viszont nem lehet egy mindenre kiterjedõ és széleskörûen elemzett helyzetet felvázolni.”

A korábban a Barça alelnöki posztját is betöltõ személy egyik riválisa, további kandidáló, Jaume Ferrer is egy hullámhosszon van ebben a kérdésben a választások fõ esélyesének tartott Rosellel, és leszögezte, hogy „amennyiben megválasztják, könnyen lehetséges, hogy a labdarúgó csapatnak lesz mezszponzora.”

A két elnökjelölt ezzel a kijelentésével bizonyosan veszített némi szimpátiát a szurkolók körében, hiszen az idén majd a 111 éves fennállását ünneplõ klub futball együttesének még sohasem volt a mezén olyan, reklámozás céljából feltüntetett felirat, amelyért pénzt kapott volna. Jóllehet 2006 nyarán Joan Laporta megtörte ezt a tradíciót azzal a lépésével, hogy az ’UNICEF’ szervezettel kötött szerzõdés értelmében az ENSZ Gyermekalapjának a lógója és neve a játékosok mezén virít, mintegy népszerûsítve azt.  Ez azonban egyedülálló a maga mûfajában, hiszen ezért a Barcelona nem pénzt kap, hanem fizet, méghozzá nagyságrendileg évi 1,5 millió eurót.

Kérdés tehát, hogy jó döntés-e egy ilyen hagyományt megtörni, és ezzel az egyesület úgynevezett azonosítóját, világszerte ismert elvét, ismertetõjelét módosítani. Ez egyébként bizonyos szempontból a két elnökjelölt számára is aggasztó lehet, hiszen nem tudni, milyen mértékû ellenszenvet vált ki a ’culékból’ ez a fajta kijelentés.

Ha tippelnünk kellene, inkább a negatív hangokra számíthat a két kandidáló, mivel ez egy olyan dolog a mai, pénzcentrikus világban, amire méltón lehetnek büszkék az identitásukat, s ezzel együtt a hagyományaikat rendkívüli módon védõ katalán szimpatizánsok.