Piqué exkluzív interjút adott a ‘Bajnokok Ligája’ magazinnak
Gerard Piqué az egyik kulcsfigurája a Barcelonának, és fiatal kora ellenére olyan tapasztalattal van felvértezve, mely nem sok hasonló korú tehetségnek adatott meg mostanság. Igaz, nem sok hasonló adottságú hátvéd futkározik a pályákon mostanában, ám Piqué még hat trófea után is állítja, és ezt természetesnek vallja, hogy félnek a vereségtõl, ami jó, mert jelzi; a csapat nyerni akar. Piqué ezek mellett beszél még az angliai légióskodásáról, valamint a Guardiolával való viszonyáról.
Piqué a ‘Bajnokok Ligája’ címû magazin legújabb kiadásában beszélget a spanyol futballszakértõ Guillem Balaguevel, az interjú során pedig számos kérdést érintett a két fél. A párbeszéd fõ vonalát azonban Guardiola, illetve a spanyol és az angol futballkultúra között meghúzódó különbség adta. Piqué válaszait vágatlan formában közöljük a minél jobb átláthatóság, valamint a fiatal bekk mondandójának a megértése szempontjából.
„Magabiztosnak kell lenned, mert anélkül nem gyõzhetsz. De ha tényleg nyerni akarsz, soha sem veszítheted el azt a fajta, kötelezõ jellegû félelmet, amely minden pályára lépésedkor a fejedben motoszkál. Persze, ezt sem szabad túlzásba vinni, és gyõztesként kell gondolkoznod.”
„Én tökéletesen megértem, hogy egy idegen helyrõl érkezõ játékos azzal segít az együttesének elérni a céljait, hogy a saját megítélését próbálja javítani, s ezzel együtt mindent megtesz a trófeák megszerzéséért. Igen, biztosíthatom Önöket, hogy én sohasem éreztem úgy a United-mez iránt, mint egy, a Manchester akadémiájáról érkezõ labdarúgó.”
„A Barcelona játékosai azonban mások. Aki idejön, rögtön megérti, mit jelent ez a klub. Kérdezzék csak Titit; mikor ideigazolt, rögtön észrevette ezt a differenciát. Jóllehet nagyon összetartóak vagyunk, a csapaton belül is vannak különbözõ csoportok, így vannak a katalánok, akik a csapatkapitányok, aztán vannak a saját nevelésû játékosok, akik a vérükben hordozzák a Barça DNS-ét. Ám vannak olyan játékosaink is, mint Titi vagy Eric, akik nagyon sok tapasztalatot adnak az együttesnek, Pep pedig adja az utasításokat, még ha tapintatosan is.”
„Fiatal vagyok, még nagyon sokat kell tanulnom, de rendkívül szeretem azt a tényt, hogy amikor elmondom a véleményemet, azt meghallgatják és értékelik. Ez viszont Manchesterben teljesen máshogy volt, mert noha Angliában is nagyra becsülik a fiatal tehetségeket, abban biztos lehetsz, hogy ettõl még Gary Neville, Paul Scholes és Ryan Giggs maradtak a ‘fõnökök’.”
„Pep egyszerûen megnyert engem a nyitottságával. Nagyszerûnek tartom, hogy azt várja el az ideérkezõ játékosoktól, hogy idõvel megértsék a mondanivalója mögött meghúzódó tartalmi jelentést, hogy valójában mit is vár el tõlük. Pep a ‘leg’, és nem nézi a játékos korát, mivel ha késznek érez arra, hogy pályára lépj, akkor felküld, és kész. Velem is nagyon bátor volt, hiszen egy olyan korban levõ labdarúgónak, mint nekem, nem kis dolog játszani egy olyan nagy felelõsséggel bíró pozícióban, mint amilyen a középhátvédeké.”
„Angliában megtanultam a labda nélkül védekezni, s azt, hogy önmagában a magasságod nem jogosít fel arra, hogy minden labdát elfejelj, ezt már az elsõ napok után megtanulhattam az öreg rókáktól. Ennek következtében rájöttem, hogyan használjam a testem, kiismertem, mit és mikor kell alkalmazni. Barcelonában ezzel ellentétben a labda hátulról való kihozatalán dolgozunk, a társnak adható lehetõ legjobb passz megtalálásán, illetve a kettõ az egy elleni játékszituációkban fejlõdtem.”
„Manchesterben nagyon sok idõt töltöttem otthon, mivel nagyon hiányzott a családom, és mindent, amit megkerestem, mûholdas tányérokra költöttem, ám azok meg sorra tûntek el. Miután negyedszerre is ellopták, a rendõrség végre kinyomozta, hogy ugyanazok a tettesek, akik elõször beszerelték.”
