Revízió: Újraválasztás, bizalmi szavazás, végül ‘Hatkupás’ Barça
Joan Laporta július 1-jétõl kezdve nem a Barcelona elnöke. Furcsa érzés lehet ez számára, hiszen 2003-tól egészen június 30-ig, azaz nagyjából hét évig volt az egyesület elsõ embere, s habár mandátuma alatt volt minden, amirõl írni lehetett, egy biztos: túlszárnyalni nehéz lesz a munkásságát. Laportát sokan nem szerették, mivel határozott elképzelései voltak, amihez gyakran nem kért segítséget, ellenben sokan épp ezért kedvelték, mivel cselekvõképes, határozott embert ismerhettek meg benne. Revízió, avagy hogyan, mikor történtek – és mik voltak Laporta elnökségének legfontosabb pillanatai, III. rész.
Laporta hatalomra kerül – I. rész
Sikerek és nehézségek – II. rész
Jómagam már régóta azt vallom, hogy a nagy egyéniségek arról ismerhetõek fel, hogy – egyszerûen kifejezve – vannak, akik utálják õket, és vannak, akik nála jobb személyiséget el sem tudnának képzelni. Vagy csak nehezen. Lényeg a lényeg, Laporta pontosan ilyen elnök volt a Barcelona elsõ embereként eltöltött hét esztendeje alatt.
Egy kicsit az okot is fürkészve visszatekintünk erre a hét évre, és felidézzük azokat az eseményeket, amelyek nagyban hozzájárultak Laporta megítélésének a kialakulásában.
Újraválasztás nyolc nap miatt
2006 nyarán nagy vita alakult ki arról, hogy Laporta tulajdonképpen hány éve is a Barcelona elnöke. Az elnökség álláspontja az volt, hogy ez még csak a harmadik esztendõ, lévén, hogy 2003 óta irányítja a Barçát a Laporta vezette csapat. Az ellenzéket alkotók ellenben nem így gondolták, s egy, ezt a véleményt osztó pártoló tag a bírósághoz fordult az ügy kivizsgálásának érdekében. Döntés született: új választásokat kell kiírni, mivel Laporta elsõ nyolc napja, mint Barcelona-presidente az elsõ évének számított. Idõlegesen a klubot egy bizottság vezette, melynek élén Xavier Sala i Martin elnökölt. Az új választást 2006. szeptember 3-ra tûzték ki, ami végül szükségtelennek bizonyult, mivel agusztus 22-én az egyesület bejelentette, hogy Laporta további négy évig maradhat a pozíciójában. Az ok egyszerû volt: egyetlen egy jelölt sem tudta összegyûjteni a kandidáláshoz szükséges 1804 ajánló szelvényt. Egy kissé komikus helyzet…
Óriási vereséggel záruló bizalmatlansági szavazás
Amint az ismeretes, 2006 és 2008 között a Barcelona egyetlen egy szakosztálya sem bõvelkedett a sikerekben, pláne a labdarúgó együttes, mely a lefelé zuhanó Ronaldinhóval elõre elképzelhetetlen mélységekbe zuhant. Ezek a gyenge eredmények, valamint azok a hangok, melyek Laporta vezetési stílusának a helyességét kérdõjelezték meg, késztették arra a pártolókat, hogy bizalmatlansági inditványt nyújtsanak be. Az ehhez szükséges aláírások összegyûltek, így 2008. július 6-án Oriol Giralt vezetésével a szavazást megtartották, ennek következtében ez a nap teljes joggal lehet a Laporta-éra egyik legrosszabbikai a Getafe elleni csúfos kudarccal együtt. A 39.389 szavazó 60.60%-a vélte úgy, Laportának távoznia kell, hatalmas vereséget mérve ezzel az akkori vezette elnökségre. Laporta csatát vesztett, háborút azonban nem, ugyanis az új választások kiírásához szükséges 66% nem lett meg, így a megfelelõ konzekvenciák levonása mellett, de maradhatott a civilként politikus vezetõ. A szavazás után egyébiránt sokan azt rebesgették, hogy Laporta le fog mondani a nagyfokú bizalmatlanság, illetve az elnökség nyomására, a realitás azonban teljesen más lett: Laporta júlis 10-én bejelentette, hogy folytatja a munkát, és nem kíván távozni a Barcelona élérõl. Ennek következtében fordult a kocka, és a korábban az esetleges távozását sugalló elnökségi tagok, név szerint Albert Vicens, Ferran Soriano, Marc Ingla, Evarist Murtra, Toni Rovira, Xavier Cambra, Claudia Vives-Fierro és Josep Lluís Vilaseca mondtak le a posztjaikról, és távoztak az elnökségbõl. Elmondásuk szerint az a tény vezetett ehhez a döntésükhez, hogy hogyan is kellene viselkedni egy ekkora horderejû, elvesztett voksolás után.
Pep a megmentõ: ‘Hatkupás’ Barça!
Laporta 2008 nyarán az új Barcelona megformálására Josep Guardiolát nevezte ki a labdarúgó-csapat élére, aki korábban a klub játékosa, csapatkapitánya volt. Guardiola kinevezése nem aratott osztatlan sikert, mert edzõi tapasztalatlanságát kritizálták, ennek ellenére negatív hangok hada sem zúdult Laportára, mivel Guardiola mindig is egy igazi culé volt, s így valamelyest jobban fogadták a drukkerek. Ami pedig ezek után történt, az már maga a csoda, méghozzá nagybetûkkel: a Barça egy gyengébb szezonzkezdet után triplázott, majd megnyerte a Spanyol után az Európai Szuperkupát is, hogy végül 2009 telén begyûjtse elsõ klubvilágbajnoki trófeáját. A sikerek tehát már-már mindennaposak voltak ebben az idõszakban, az együttes azonban nem lassított, és mivel a háttér még a közelgõ elnökválasztások ellenére is stabil volt, megvédte a bajnoki címét a 2009-2010-es szezonban. Talán érdemes kiemelni, hogy ez a nyugodt légkör nem a Barcelona elnöki posztjának a kritikája, hanem Guardiola nagy mértékû elismertsége, és megbecsültsége, aki nem egyszer kérte a kandidálókat, hogy elsõdlegesen az együttes érdekeit tartsák a szemük elõtt.
Laporta tehát távozik. Szándékosan írjuk jelen idõben, ugyanis egy ilyen egyénsiség, egy ilyen elnök, aki ennyi nehézség ellenére ilyen sikereket vitt véghez, nem tûnik el egyik napról a másikra. Neve, mint ahogyan a triplázó, majd ‘hatkupás’ Barçáé, örökre fent fog maradni a labdarúgás történelmében.
