Raúl elhagyja a Real Madridot | Példakép lehetett Barcelonában is

Spanyolországban szerencsére van hagyománya annak, hogy a saját nevelésû játékosok, akik meghatározóvá válnak a maguk csapatában, soha nem is igazolnak el más klubokba, és pályafutásuk végéig szolgálják egyesületüket. Ide fog tartozni a Barcelonánál talán Xavi vagy éppen Puyol, de ebbe a sorba tartozhatott volna a nagy rivális Real Madridnál Raúl is, aki hétfõn bejelentette: elhagyja a klubját, és Németországban folytatja a pályafutását.

Az Eurobarca ritkán foglalkozik olyan témákkal, melyek nem tartoznak érdekeltségi körébe, ám Raúl személye mindenképpen kivétel. A Real Madrid eddigi csapatkapitánya, aki 16 idény után már nem lesz a Barcelona ellenfele, olyan valaki volt az ellenfél soraiban, akit rengetegen szerettek, megbecsültek, példát vettek róla. Olyan futballista, akit nem sokan utáltak a barcelonai körökben sem, vagy ha valaki mégis, akkor az aligha érzi át azt, hogy miért rendkívül értékesek az olyan sportemberek, mint Xavi vagy Iniesta.

Raúl ugyanis nem csupán egy támadó volt, és nem csak egy ellenfél a sok közül. Õ volt az, aki példát mutatott a sportszerû versenyrõl a Real Madrid fiatal játékosainak és szurkolóinak. Aki tisztelettel és megbecsüléssel beszélt az ellenfelekrõl is, aki elismerte, ha a rivális éppen jobb, aki tudott úgy nyerni és úgy veszíteni, ahogy azt mindenkinek kellene. Biztosan kijelenthetõ, hogy ha minden játékos olyan belsõ tartással lenne megáldva, mint õ, a Barcelona és a Real Madrid között soha nem lenne rossz a viszony, sem a klubok, sem a szurkolótáborok tekintetében.

Lehet, hogy voltak nála nagyobb játékosok, de kevesen voltak olyanok, akik ilyen sikereket értek el egy olyan nagy klubban, mint a Real Madrid, és megmaradtak egy szerény, alázatos csapatembernek. Johan Cruyff mondta egyszer Raúlról: „Raúl semmiben sem 10-es, de mindenben egy 8-as.” Ez igaz lehet szakmailag, de nem emberileg, mert abban a tekintetben biztosan 10-es.

Raúl a mai búcsúzó sajtótájékoztatóján érthetõ módon nem nagyon beszélt a Barcelonáról, de figyelemre méltó, hogy amikor arról kérdezték, kire néz föl a legjobban, kit becsül, kivel alakult ki a legjobb kapcsolata, akkor õ Pep Guardiolát említette. Saját klubjából egyébként senkit nem kívánt kiemelni a támadó, miután az elmúlt 16 évben túlságosan sok emberrel került nagyon jó kapcsolatba.

„Ha a Madridon kívül kell választanom valakit, akkor Guardiolát mondom. Elsõsorban azért, amit együtt átéltünk a válogatottban, mert õ már a pályán is edzõ volt. Ráadásul õ volt az, aki az elsõ gólomnál a passzt adta nekem a válogatottban. Nagyon jól kijöttünk egymással, jó barátok lettünk” – magyarázta Raúl. A két sportember között egyébként annyira jó a kapcsolat, hogy gyakorta a családjaikkal együtt töltenek el idõt egymással, és vacsoráznak együtt.  

Raúl a német Schalke 04-hez igazol, ami nagy kár, és nagy veszteség a spanyol futballnak, a Real Madridnak, és még a Barcelonának is, ahol hozzá hasonlítható tartású, példamutató sportemberbõl talán csak egy marad Iker Casillas személyében