Véleményütköztetés, avagy amit mi várunk a 161. Clásicótól
Már-már lehetetlen küldetés az, hogy egy El Clásico elõtt, késõbb helytálló jóslatokba bocsátkozzon bárki is. Mégis megpróbáltuk, amennyire lehet, objektivitásra törekedve, a korábban látottakból kiindulva. Figyelembe vettük a legfontosabb tényezõket, amik alakíthatják a mérkõzést, és két egymástól független, bár egyaránt Barcelona szurkolói szemszögbõl jártuk körül azokat. Talán sok új információt nem tartalmaz a legtöbbek számára, ugyanakkor adhat valami fajta támpontot, néhány új gondolatszálat azoknak, akik bizonytalanok a világ legnagyobb mérkõzését illetõen.
Az elsõ összecsapás ismét a Camp Nouban, elõnyt jelenthet ez ?
B.Tamás: A legjobb képességû labdarúgók esetében ennek a tényezõnek a jelentõsége véleményem szerint rendkívül lecsökken, és csakis akkor lehet hatása, ha a vesztésre álló ellenfelet még jobban nyomasztja a közönség buzdítása. A szurkolás egyébként rettentõen pozitívan tud hatni egy-egy kisebb csapat játékosaira, akik így hazai pályán 200%-on pörögnek, ami nem egyszer okozott már gondot, s nem is egyszer fog még gondot okozni mind a Barcelonának, mind a nagy kluboknak. A világklasszisok esetében – gondoljunk csak C. Ronaldóra – ennek sokkal kisebb a szerepe, hiszen amíg a kis csapat vagy bravúrt ér el, vagy megy tovább az élet, addig jelenleg a Madrid azért küzd, hogy hat év után európai topcsapatként emlegessék. Ez önmagában is óriási motiváció, butaság lenne persze tagadni – s amint le is írtam – , hogy a küzdõszellemhez azért hozzá tud tenni a fanatikusok által keltett hangulat, ennek következtében a Barcelona – szigorúan papíron – a Camp Nouban esélyesebb.
Andris: A Camp Nou nem csak a méreteinél fogva a világ legfélelmetesebb stadionja. A közönséget nem kell félteni, ha erõteljes fellépésre van szükség, ugyanakkor nem agresszív szurkolók gyülekezete, hanem a világ egyik legigényesebb, a focihoz igencsak értõ közönsége. Kétségkívül nagy segítség lesz ez a játékosok számára, és hatalmas nyomásra készülhet a bíró is. A pálya méretei is a Barca fociját szolgálhatják majd, ugyanakkor ez mind olyan elõny, ami az elmúlt évek közül legtöbbször talán idén volt jelentéktelen, nem hibátlan ugyanis a hazai mérleg. Bár nem értek egyet azzal, hogy egy ilyen mérkõzést például Messi-Ronaldo párharcnak hegyez ki bárki is, jelen esetben mégis õket tudom említeni. Hiszen aki rendszeresen követi a mérkõzéseket, tudja azt, hogy Messinek mekkora pluszt jelent a Camp Nou közönsége, magához képest is képes kiemelkedõt nyújtani teltháznál. Ugyanakkor nincs közönség, amelyik jobban elveheti Ronaldo önbizalmát egy-egy sikertelen próbálkozást követõen, és nincs közönség, amely jobban felhívná a játékvezetõk figyelmét az esetleges színészi alakításokra.
Aktuális formák, a mutatott játék képe…
B.Tamás: Akik ismerik Guardiolát, azoknak a következõ kijelentésem nem fog újat mondani, akik nem, azok pedig valószínûleg azt mondják, hogy legközelebb inkább kérjem ki más véleményét: Pep tudatosan, szigorúan megtervezett edzésmunkával hozta pontosan erre az idõszakra a legjobb formába együttesét. Vagy aköré, de ez egy Barça esetében lényegtelen. A világbajnokság okozta fáradalmak után, amikor pontosan másfél hete volt a vb-t nyert játékosoknak felkészülni a Sevilla elleni szuperkupa visszavágóra, amikor Xavi lábában fele annyi edzés volt, mint egy évvel ezelõtt, akkor törvényszerû volt a döcögõsebb kezdet. Pep azonban – mint mindig – türelmet kért, dicsérte a játékosait, és célba ért. Ebbõl a szempontból irreleváns, hogy mi lesz az eredmény, az együttes tökéletesen fel lett készítve erre az ütközetre. Az út tehát helyes, a forma kiváló, ráadásul a gyengébb szezonkezdet csak egy vereséget és döntetlent eredményezett.
Andris: A legnagyobb kérdést sok-sok évre visszamenõleg is a most következõ Clásico nyújtja abban a tekintetben, hogy milyen formában is van a két csapat, és milyen játékra képesek egymás ellen. Mindkét csapat bravúros nyitányt produkált ugyanis, ráadásul ez nem csak pontokban, de a meccsenkénti 3 körüli gólátlagban is megnyilvánul. A Barça talán több nagy mérkõzésen van túl sikeresen, de a fõvárosiak vezetik a tabellát, még ha csak 1 ponttal is. Mindenféle érvek százait lehetne felsorakoztatni a két oldalra, mégis azt mondanám, ha valaki jobb formában várja a mérkõzést, és jobb játékra képes a másik ellen, az a katalán gárda. A Guardiola-éra egyik legjobb egy hónapján vannak túl Puyolék, és minden jel arra mutat, ha valamikor, hát most képesek lehetnek a Madridra erõltetni saját játékukat. Senkinek sem ízlik ugyanis az, ha labda nélkül kell játszania, még a nagy Mourinho csapatainak sem. És bár sokszor igaz, hogy a Barca mezõnyfölénye teljesen meddõ, az utóbbi idõszakra ez nem áll otthon, idegenben, kicsi és nagy csapatok ellen sem. Kár azonban bõvebben az aktuális formákról beszélni, egy El Clásico ugyanis olyan mérkõzés, ami egyetlen labdarúgó sorozatba sem illeszthetõ, egy teljesen különálló blokk a hangulatot, a nyomást, a játékosok érzéseit tekintve.
Kulcsjátékosok, párharcok: amin eldõlhet…
B.Tamás: Természetesen abszolút nem C. Ronaldo és Lionel Messi párharca lesz a november 29-én megrendezendõ Clásico. Mindketten egy olajozottan mûködõ gépezet befejezõ osztagai, akik így önmagától értetõdõen kitûnnek a társaik közül – a média sztárhajhász szekciójának óriási örömére. Ami ellenben fontos lehet, hogy a Barcelona gyorsan, pontosan járassa a labdát. Abban biztos vagyok, hogy Mourinho nem fog kitámadni, kontrákra fog berendezkedni, amihez a tavalyi Internazionalénél jelenleg még jobb játékosállománya van, hiszen C. Ronaldo és Di María is eszméletlenül gyorsak, és képességben is jobbak, mint például Pandev. Ennek tudatában ha hiba csúszik a katalánok játékába, rendkívül gyorsan vissza kell támadniuk, lezárni a területeket, és visszaszerezni a labdát. Sokan félnek, hogy a meccs hasonlítani fog az elmúlt évi Bajnokok Ligája elõdöntõhöz, s részben igazuk van, ám egy személycserét nem szabad elfelejtenünk: immáron a statikus Ibrahimovics helyett David Villa fogja támadni a portugál által mesterien megszerkesztett reteszt. Gyorsaságban, összeszokottságban jelentõs különbség lesz, ráadásul a spanyol szó nélkül visszazár, ha arról van szó.
Andris: Messi vs. Ronaldo? Nem, nem, és nem. Hatásvadász? Igen. Tiszteletlen? Igen. Amíg olyan játékosok lépnek pályára egymás ellen, mint Xavi és Casillas, Xabi Alonso és Puyol, vagy akár Iniesta, és Carvalho, addig a lehetõ legnagyobb tiszteletlenség, és a játék, eredmény szempontjából is szinte elhanyagolható hogy Messi vagy Ronaldo fog majd ki jobb napot. 22 ember fut majd ki a gyepre, s szinte mindannyian ott vannak a világ legjobbjai között. Mivel a csapból is a góllövõ lista éllovasai folynak, foglalkozzunk kicsit a többiekkel. Egyéni összehasonlítgatásba belemenni felesleges, bár nagy általánosságban ki merném jelenteni, hogy a legtöbb poszton egyénileg a Barcelona viszi a pálmát. Ez persze kevéssé objektív megállapítás egy szurkoló szájából, és könnyen lehet, hogy most nem is állná meg a helyét, például abból kifolyólag, hogy Xavi játéka visszafogottabb az Achilles sérülése óta, vagy hogy Piqué veszített valamelyest a világbajnokságon látott formájából. Mégis úgy gondolom, nem fogunk sok újat látni tõlük, és nem is ezek a változások teremtik majd a különbséget, sokkal inkább dõlhetnek el dolgok azon, hogy mire képes egy ilyen hatalmas csapat ellen Özil, vagy épp Di Maria, és hogy képes-e a papíron legjobb spanyol ligában játszó csatár, David Villa gólt lõni a világ legjobb kapusának.
Guardiola és Mourinho, az ellenpólusok csatája
B.Tamás: Mourinho nem fog újdonságot felmutatni hétfõn, egyrészt mert nem tud a jelenleg még csak formálódó csapatával, másrészt meg azért, mert nem is mer. Tudja, hogy a Barcelonát csak kontrajátékkal lehet megverni, azt pedig õ nagyon tudja, hogyan kell. Az elmúlt napokban kiszivárogtak olyan információk, hogy Higuain vagy Özil helyett Lassana Diarra játszik majd, megerõsítvén a középpályát. Ez esetben már elképzelhetõ a változtatás, de ez meg nem lenne ugye újdonság. Guardiola ezzel szemben kisebb, meccseket eldöntõ változtatásokat eszközölhet. Ilyen lehet Alves feljebb tolása, aminek következtében Adriano kikerülhet akár a jobb oldalra, támogatván a brazil még szabadabb játékát. Így viszont Pedro maradna ki, ami elnézve a támadó javuló formáját, nem nagyon valószínû. Összességében úgy gondolom, van olyan kiforrott csapat ez a Barcelona, hogy hazai pályán a támadó alapcsapatával is le tudja gyõzni a remekül kontrázó Real Madridot, így jelenleg – szerintem – nem lesz változtatás, és a szokásos Xavi-Iniesta alkotta középpályás tengellyel fog felállni a Barça.
Andris: Az újságírók másik kedvenc párosítása. Valamivel több alapja van ennek, mint a játékosok szembeállításának, hiszen a két edzõ két teljesen eltérõ elképzeléssel rendelkezik a futballról, és mindketten sajátjuk jeles, ha nem a legjelesebb képviselõje az elmúlt években, és még mindketten rendkívül fiatalok. Dolgoztak ugyan együtt is a Barcelonában, meg is ütköztek már edzõként, mégsem ismerhetik egymás gondolatait, és mindketten fognak a holnapi mérkõzésen újat mutatni a másiknak. Nem vagyok edzõ, nem vagyok a téma szakértõje, mégis bátorkodok kijelenteni annyit, hogy a katalán mester teljes dominanciát, folyamatos támadást választ majd, bár kevésbé feltolt középsõ védõkkel, míg a Special One kontrákra rendezi be csapatát, amihez a Di Maria – Higuain – Ronaldo hármas sebessége tökéletesen passzol is. A sztárokkal teletûzdelt támadósorok ellenére tehát azt gondolom, hogy két azonos nehézségû, de teljesen különbözõ feladattal szembeállított védelmen múlhat a mérkõzés alakulása. Talán ez kisebb elõnyt jelent a Real Madridnak, hiszen a védekezéshez Mourinho ért egy árnyalattal jobban, de ha múlik valami az edzõkön, az emiatt lehetséges, nem pedig azért, mert a portugál AZ edzõ, a két lábon járó edzõi zseni, és mert mellesleg rendelkezik Harry Potter legjobb varázslataival.
Jóslat, végeredmény
B.Tamás: Hát, 8-0 egészen biztosan nem, és a gyõztes kilétére sem tippelnék, olyan sok tényezõn múlik. Annyi észrevételem lenne a végére, hogy egy bizonyos aspektusból vitatkoznék azzal, hogy a Barcelona csak akkor nyerhet, ha tudása legjavát adja, bizonyítania ugyanis a Madridnak kell, ez azt hiszem, világos. Paradoxon lesz, de befejezem: Messiéknek óriásit kell játszaniuk.
Andris: Nem hiszek tehát a José Mourinho köré kreált misztikumban, még ha egyet is értek azzal, hogy az utóbbi évek legnagyobb feladata elé nézhetnek Messiék. Hiszek viszont abban, hogy bár akármi megtörténhet a focipályán (és hatványozottan érvényes ez egy Barcelona-Real Madridra), az élet a sportban alapvetõen igazságos, és többnyire a jobb foci gyõz, a jobb focit pedig egyelõre a katalánok játsszák.
A tét máris a bajnokság?
B.Tamás: A katalánok gyõzelme esetén olyan lökést kaphat ez a csapat mentális szinten, hogy nem tartanám elképzelhetetlennek a három sorozatban való hosszú menetelést. Szándékosan nem mondtam triplázást, ahhoz ugyanis nagyon sok mindennek össze kell jönnie, ám egy ilyen mentális forrás által mindhárom sorozatban reális esély lenne odakerülni a végjátékhoz. Vereség esetén azonban nem látom ennek a megfordítottját, ugyanis ez a csapat megmutatta, hogy talpra tud állni, és kezelni tudja a kudarcot. Ez elsõ olvasásra elfogultnak tûnhet, de nem az, egyszerûen arról van szó, hogy adott esetben a pozitív oldala sokkal nagyobb hatású lehet, mint a negatív része.
Andris: Akár mennyire is tûnhet úgy, hogy ez a spanyol liga nem szólhat bele a két nagy harcába, pontvesztés nélkül lehetetlen lehozni 24 fordulót, és 1 mérkõzésnyi kilengéssel is. Pontokban nem dönthet így ez a Clásico, a két csapat önbizalmára viszont komoly kihatással lehet. Hatalmas nyomás nehezedik a Madridra, hiszen az elmúlt két évhez képest most is bizonyítani jön, ám közel sem az esélytelenek nyugalmával. És ha vereséggel zárnak, akkor véleményem szerint a szurkolók egy része, és a fõvárosi sajtó ugyanazzal a türelmetlenséggel és kritika áradattal reagál majd, mint az utóbbi években mindig. Hatalmas tehát a tét számukra, lényegesen nagyobb, mint a Barcának. Bár kétségkívül Xaviékat is rosszul érintené a vereség, az önbizalmuk kevésbé törékeny, az elvárások kevésbé élesek, a szurkolók lehetnek türelmesebbek.
Írta: Baranyai Tamás és Kovács Andris
