Nem kell BL-gyõzelem, maga a játékstílus is elég – véli a holland
Johan Cruyff ismételten komoly igazságokat írt a hetente az El Periodico hasábjain megjelenõ cikkébe. Cruyff ezúttal azt vizsgálta, hogy lehet-e korszakos együttesrõl beszélni, még akkor is, ha az nem túlontúl sikeres. A holland szerint lényegtelen, mennyi trófeát gyûjt majd be az együttes az idény végén, már most el lehet mondani róla, hogy a futball továbbfejlesztõje, és amelynek neve hangsúlyosan megjelöl egy idõszakot. A terjedelmes írás fõbb részeit kommentár nélkül közöljük.
„Ez a Barça egyenlõ lesz egy korszakkal? Minden kétséget kizáróan… mondom ezt úgy, hogy még mindig tart a folyamat. Amennyiben májusban ismét Bajnokok Ligája gyõztesek lesznek, véglegesen lezárul ez a vita, hiszen ebben az esetben három éven belül két fináléban valamint egy elõdöntõben vettek volna részt. Ez elegendõ? Több, mint szükséges. Számomra azonban BL-gyõzelem, sõt döntés részvétel nélkül is tiszta sor, hogy ez az együttes jelenleg egy új korszakot formál a labdarúgásban. Ezt nem azért gondolom így, mert rekord mennyiségû gólt lõnek, vagy azért, mert nagyon keveset kapnak, hanem azért, ahogyan játszanak, s azért, ahogyan kivitelezik ezt azokkal a labdarúgókkal, akik a csapat rendelkezésére állnak.”
„Lehetsz korszakos együttes sikerek nélkül? Igen, így gondolom, mivel jóval harminc év elteltével azt a holland csapatot, amely elvesztette 1974-ben a világbajnoki finálét, még mindig dicsérik és megemlékeznek róla. A ‘totális futball’ jelzõ ezt a gárdát illette, amelyik soha nem nyert világbajnokságot, amelynek a védõjátékosai támadtak, és a támadók védekeztek. Mienk volt a labda, állandóan mi birtokoltuk, s járattuk. Én jobbra, te balra mész. Ez egy dinamikus és labda centrikus felfogás. Annak érdekében pedig, hogy energiát spóroljunk, mindig megpróbáltuk azonnal visszaszerezni a labdát és ennélfogva közel lenni az ellenfél tizenhatosához.”
„Két gárdát ismertem mostanáig, akik képesek voltak a labdarúgást forradalmasítani. Az egyik ilyen Di Stefano Madridja volt, mely ötszörös BEK-gyõztesként vonult be a történelemkönyvekbe, a másik pedig az Ajax, amely 1971-ben, 72′-ben és 73′-ban is Európa trónjára ülhetett. Elõbbibõl ugyan a válogatottban nem láttunk nagy teljesítményeket, a holland csapat gerince alkotta azonban az 1974-es világbajnok német együttest. Ez történik most a Barcelonával is, csak meg kell nézni a 2008-as Európa Bajnokságot, illetve a 2010-es dél-afrikai világbajnokságot.”
„Ez egy olyasfajta ‘futballforradalom’, melyet a Pep-Team kreál – a la Roja (a spanyol nemzeti együttes neve – a szerk.) pedig haszonélvezõje. Ez azért lehetséges, mert nagyon sok dolog egyszerre jött össze ebben a fantasztikus gárdában: kiváló csapategység, a világ legjobb játékosai, egy folyamatosan elõretekintõ és bátor tréner, és nem mellesleg a technikailag lehetõ legmagasabb szinten álló labdarúgók jelenléte. Ez annyira világklasszis szint, hogy akárki, aki elhiszi, hogy bárki tud így futballozni, bõdületesen melléfog. Persze, aki mégis úgy gondolja, hogy a csapata képes rá, örömmel látnám, hogy elkezdenek hasonlóan focizni. Vagy legalábbis próbáljanak meg átvenni néhány elemet a koncepcióból.”
