Guardiola példátlan sajtótájékoztatója | Keményen válaszolt Mourinhónak
Pep Guardiola visszavágott José Mourinhónak. Miután a portugál szakember kedden délután neve említésével kritizálta a Barcelona edzõjét, mert szerinte a katalán kritikával illette a Király Kupa döntõjét vezetõ Undiano Mallenco játékvezetõt Pedro lesgóljának megadásáért. Guardiola válaszolt a vádra, és beszélt sok minden másról is, de a fõszerepet Mourinhónak adta, már csak azért is, mert úgy fogta fel ezt a sajtótájékoztatót, hogy most a kamerákon keresztül vele beszélget. A mintegy 25 percig tartó sajtótájékoztatóból a hitelesség és objektivitás elérése végett ezúttal nem csak kiragadunk mondatokat, hanem a jelentõsebb kijelentéseket tartalmazó monológokat teljes egészében, szerkesztés nélkül közöljük. A teljes nyilatkozat videóanyagát a cikk alatt lehet megtekinteni.
„Miután Mourinho úr engem letegezett, Pepnek hívott, én is tegezni fogom õt, és Josénak hívom. Nem tudom, hogy melyik itt az õ kamerája, de bizonyára mindegyik. Holnap este 20:45-kor összecsapunk majd kint a pályán, de itt már legyõzött engem, legyõzött az egész évben és mindig le is fog gyõzni. És neki ajándékozom az õ külön bejáratú, pályán kívüli BL címét, vigye haza és örüljön neki.”
„A másik BL trófeáért meg fogunk küzdeni, talán nyerünk, talán vesztünk. Ha minden normális keretek között zajlik, akkor õ fog nyerni, mert a múltja és a történelme ezt ígéri. Mi megelégszünk szerényebb, kisebb gyõzelmekkel, amikkel kivívjuk a közönség elismerését, és amire nagyon büszkék vagyunk.”
„Én is elõvehetnék egy listát, hasonlíthatnánk a dolgokat, de ennek soha nem érnénk a végére. Emlékezhetünk a Stamford Bridge-re és még kétszázötvenezer dologra. Ez csak egy papír kérdése. De mivel nincs ennyi titkárom, elég annyi, hogy holnap 20:45-kor találkozunk a pályán, futballozni fogunk úgy, ahogy csak tudunk. Ebben a teremben õ a k… fõnök, a legnagyobb úr, és nem szeretnék versenyezni vele egy másodpercre sem. Csupán emlékeztetem, hogy együtt voltunk négy éven keresztül. Õ ismer engem, és én is ismerem õt. Maradjunk ennyiben. Ha ezt követõen õ leragad a kupadöntõ után tett kijelentéseimnél, amit az itt ülõ újságírók fogalmaztak – akik Florentino Pérez úr barátai – semmint támaszkodik a köztünk lévõ barátságra… Vagy nem is barátságra, arra a kapcsolatra, ami köztünk volt. Mindezt megteheti, mert minden joga megvan hozzá.”
„Olvashatja tovább Albertót (utalva Mourinho korábbi, Einsteinre vonatkozó szavaira) szabadon, vagy olvashatja Pérez úr barátainak írásait, a központi sajtógépezetet, magyarán úgy dönt, ahogy neki kedve van. Én nem fogom magyarázni, megmásítani a szavaimat. A gyõzelem után csak gratuláltam a Real Madridnak a gyõzelméhez, ez az, amit ennél a klubnál, az FC Barcelonánál tesznek. Gratulálni kell a Real Madridnak a kupáért, amit megérdemelten nyert meg a pályán, egy olyan csapat ellen, melyet én büszkén irányítok.”
„Mindig úgy gondoltam, hogy ha valamit nem ért jól valaki, akkor az azért van, mert nem jól magyaráztam el. Ez az elsõ ok. De szerintem a kupa meccs után adott nyilatkozatomnak semmi köze nincs ahhoz a szándékhoz, amit tulajdonítottak neki. Ennek a mondatnak csak annyi volt a lényege, hogy a játékvezetõ valóban borzasztóan figyelt, mert az a lesállás csak centimétereken múlott, és õ rendkívüli módon résen volt, a helyzet magaslatán állt. Csupán arra akartam utalni, hogy egy kupa sorsa sokszor ennyin múlik, egy ilyen apróságok döntenek. Ezek után természetesen õ hihet nekem, Mourinho hihet nekem, José hihetsz nekem, vagy inkább elhiszi, amit olvas. És evidens, hogy közelebb van az, amit olvas, és az az érdeke, hogy azt higgye el, amit olvas, semmint, hogy nekem higgyen.”
„A vád amivel illettek… Itt van elõttetek a pályafutásom, már a harmadik évemet fejezem be itt. Azt mondják rám, hogy panaszkodom a játékvezetésre. Nos, akkor ez van, jól van, panaszkodom a bírók miatt. Ha azt gondoljátok, hogy harmadik éve mindig, amikor csak veszítünk, mindig panaszkodom a játékvezetésre, bezzeg, amikor nyerünk, nem szólok egy szót sem errõl, akkor ez ellen nem tudok harcolni. Ezek a hangok élesebben szólnak Barcelonától távol. De én csak játékban tudok gyõzni, a Barcelona csak így tud nyerni. Néha persze ez nem sikerül, hiszen most is egy óriási, rendkívüli csapat ellen kell majd harcolnunk. Mi amit megpróbálunk, hogy idejövünk és küzdünk, tizenkét saját nevelésû játékossal, küzdünk a körülmények ellen, dacára a sérüléshullámnak, mely sújt bennünket. De itt vagyunk ismét egy elõdöntõben, harmadik éve zsinórban, talán az ötödik alkalommal hat éven belül – a többi számot már nem tudom jól – és most is itt vagyunk. Olyan játékosok ellen, mint Kaká, Ronaldo, Di María, Adebayor, Özil… Pedro Leónnal együtt hét csodálatos támadójátékos. És azért jöttünk, hogy a játékban a lehetõ legjobban küzdjünk ellenük. A pályán kívüli dolgokról, elmondhatom ma a véleményemet, de tudjátok, általában ebben nem kívánok részt venni, ezt a meccset nem szeretném játszani. Õ ebben sokkal jobb. Borzasztóan jó edzõ a pálya mellett és a pályán kívül is dominál. Én ez utóbbiban nem szeretnék részt venni. Egyrészt azért, mert nem vagyok jó benne, másrészt azért, mert egy olyan klubot képviselek, ahol azt gondoljuk, ez a legjobb mód arra, hogy továbbjussunk. A játékosok tudják, hogy nincsenek kifogások. Ha legyõznek bennünket, akkor az azért lesz, mert jobbak voltak, ha mi megnyerjük a Ligát, akkor az azért volt, mert jobbak voltunk. Ebben nincsenek titkok. A sport igazságos.”
„Egyszerûen arról van szó, hogy képviselünk egy stílust, egy játékmódot a pályán, amivel nagyon sok mindent nyert már a klub, és nyert a spanyol válogatott is. De ezt nem azért tesszük, hogy dicsekedjünk vele, hogy a zászlónkra tûzzük, hogy büszkélkedjünk vele, hogy mi vagyunk a legjobbak, és mindenki más utánunk jön. Egyáltalán nincs errõl szó. Eszerint szeretünk játszani, és fogunk is, ráadásul ez a stílus, amivel számos címet nyertünk, sikereket értünk el, világszerte sok ember csodálatát kivívta. És amikor soha nem mondok semmit, már csak az egyesület miatt is, azért, amit az egyesület képvisel (a Barcelona címerére mutat) rosszul esik, ha egy kolléga, aki a társad volt ennél a klubnál, inkább hisz a sajtónak, mint nekem. Rosszul esik. Jobban örülnék neki, ha José inkább hinne nekem, az én itt eltöltött három évemnek, ahogyan én viseltem itt magam, képviselve a klubot, annak a médiagépezetnek a dacára, ami errefelé mûködik.”
„Ezen a szinten már nagyon nehéz jósolni, hogy mi fog történni. Egy Bajnokok Ligája elõdöntõ rendkívül kemény küzdelmet ígér…”
„Azt gondolod, hogy a játékosok azért fognak jobban futni holnap, mert én most itt Joséval beszélgetek a kamerákon keresztül? Egy BL-elõdöntõben ez nem számít. Számunkra óriási siker már az is, hogy itt lehetünk, és küzdhetünk a Real Madrid ellen, mely talán a legjobb a legjobb csapatok között is Európában. Óriási siker az is, ahogy egész évben küzdöttünk, ahogy harcoltunk a kupáért, ahogy állunk a Ligában, és most arra törekszünk, hogy itt egy jó meccset játsszunk. Számunkra ez egy ajándék, úgyhogy a játékosoknak nincs szükségük plusz motivációra. De a játékosok egyébként is tudják, hogy én hogyan gondolkozom, és hogyan gondolkoztam az elmúlt három év alatt. Hogy soha nem tettem olyan kijelentéseket, amik nem a játékra, a sportra, vagy a meccs megnyerésére vonatkoztak. Természetesen minden fegyverünkkel azon leszünk, hogy megnyerjük a meccset, a magunk módján fogunk játszani, és védekezni, ahogy tudunk.”
„Ez a párharc hasonló lesz, mint az egy évvel ezelõtti az Inter ellen. Nyilván lesznek feszültségek is a pályán, de lesz egy bíró, aki már sokszor fújt nekünk, rendkívül elismert, és egy remek játékvezetõ.”
„Nem engedném meg magamnak, hogy minõsítsem egy kollégám munkáját. Õ a legtöbb címet nyert, legjobban elismert edzõk egyike, a pályán belül igyekszem tanulni tõle mindig, amikor csak ellene játszunk, ahogy televízión keresztül is, amikor látom játszani a csapatát. Pályán kívül igyekszem keveset tanulni tõle. De soha nem minõsíteném azt, hogy hogyan játszik, milyen játékstílust követ, mert minden játékstílus ér, szabályos, mindegyikkel lehet élni. Ezerféleképpen játszhatsz, õ ezek közül egyet választ, ami nagyon-nagyon jó.”
Guardiola a kérdésre, hogy miért változtatott a szokásos diskurzusán most, a következõket mondta: „Õ elõször mondta ki, hogy Pep. Most elõször nevezett meg konkrétan, ezért válaszolnom kell. Általában mindig általánosságban beszél csapatokról és edzõkrõl, de elõször mondta, hogy Pep. Ha õ azt mondja Pep, én azt mondom José. És válaszolok egy kérdésre, mely szerint õ azt gondolja, hogy én tiszteletlen voltam a játékvezetõvel. A pályafutásom során néha elõnyt élveztem, és még a Stamford Bridge-en is, de egy évvel ezelõtt például károm volt rossz játékvezetõi ítéletbõl, amit soha nem említettem. Soha nem emeltem ki, hogy Alves eseténél tizenegyest kellett volna kapnunk, vagy hogy Milito gólja lesrõl történt. Soha. Ez az elsõ eset, és ezt is csak azért mondom, mert õ azt mondta, Pep.”
