A ’92-es BEK-döntõ hõse | Interjú a múltról és a jelenrõl

A Barcelona történelmét 1992 májusában Ronald Koeman lába, és annak lövése változtatta meg. A holland bombázó a Sampdoria elleni BEK-döntõ hosszabbításában sújtott le az ellenfélre egy szabadrúgással, és ez a gól a Barça történetének elsõ BEK-sikerét érte. 19 évvel késõbb a Barcelona visszatér a Wembley-be, ezért a döntõ elõtt természetes dolog, hogy halljuk: hogyan emlékszik az este hõse arra a napra, és hogy mi a véleménye a szombati döntõrõl. Az interjút a MARCA készítette a korábbi védõvel.

Számolta, hogy hányszor látta azt a gólt?

Nem, de nagyon sokszor. Még most is igen gyakran levetítik a holland televíziókban.

És sok ezer ismétlés után milyennek találja?

Még most is azon gondolkozom, hogyan juthatott át a labda a sorfalon három védõ között. A lövés meglepte a kapust, így bement. Mert erõ volt benne, jól meglõttem.

A népszerûsége esett azáltal, hogy a Barça megnyerte a második és a harmadik BL-címét is?

Nem igazán. Lehet, hogy kicsit kevésbé vagyok fõszereplõ, mert a csapat már nagyon sok címet nyert, ráadásul nem akármilyen focit játszik, de az emberek továbbra is emlékeznek erre a pillanatra. Ez volt az elsõ, és az elsõt az ember soha nem felejti el.

Egy gól meghatározott egy életet.

Ez a gól meghatároz. Jó példa erre, hogy a gól elõtt Hollandiában nagyon sok kritika ért a válogatottban mutatott játékstílusom miatt, de a döntõ után mindenki azt mondta, hogy Koeman a legjobb. Azt nem is tudtam megérteni, hogy pusztán egy szabadrúgásgól miatt hogyan változhat meg minden.

Cruyff azt mondta: „Menjetek ki és élvezzétek”. Mit gondolt errõl?

Jó-jó… A mondat nagyon szépen hangzik. Élvezni kell a meccseket, de vannak olyan fontos mérkõzések, ahol óriási a nyomás. Ez a mondat annak szólt, hogy levegye rólunk a nyomást. De ami a fölszabadultság érzését illeti, nem jutottam el oda egészen addig, amíg le nem fújták a meccset. Még a gólnál sem lélegeztem föl, hiszen hátra volt még 13-14 perc.

Ekkora volt a nyomás?

A Steaua ellen elveszített BEK-döntõ után a Barça egész családját gyötörte egyfajta frusztráció. Ezért a döntõ elõtt érezni lehetett némi félelmet az általános hangulaton, hogy ismét veszíthetünk. Az világos volt, hogy szükségünk volt a szerencsére is, hogy eljussunk odáig, de a csapat bízott magában és nyugodt volt. Jól, rendezetten játszottunk, és jobbak voltunk, mint a Sampdoria. A szurkolók öröme elmondhatatlan volt, emlékszem, sokan csak ismételgették számtalanszor, hogy „Végre!” Ezt mondogatták nekem is, elsõsorban az idõsebbek.

Tudott aludni azon az éjszakán?

Lehetetlen volt. Óránként felébredtem, hogy megkérdezzem magamtól; fölfogtam-e, hogy mit tettem valójában.

Mivel bírt a Dream Team?

Nagyon sok tehetséggel. Tökös, erõs jellemû futballistákból állt, egy olyan csapat volt, melyben bõven voltak vezéregyéniségek: Alexanco, Zubi, Bakero, Txiki… Olyan emberek, akik mindig tiszteletteljesek és sportszerûek voltak, ugyanakkor mindig egyenesek is, amikor valamit mondaniuk kellett, és õk nagyon sokat vártak el a többiektõl is mind az edzéseken, mind a meccseken. Ezen felül pedig mindig nagyon összetartóak voltunk. A pályán kívül is barátok voltunk, sõt, a feleségeink között is nagyon jó volt a kapcsolat.

Lehet értelmezni a jelenlegi csapatot a Dream Team nélkül?

A mi csapatunk tette meg az elsõ lépéseket egy labdabirtokláson alapuló, látványos támadófocival. Cruyffal a Barça kezdett megváltozni, és késõbb hasonló filozófiát valló edzõk jöttek. Most pedig Guardiolával még inkább összeállt a kép.

És abban a csapatban feltûnt már Pep Guardiola…

Igen, még nagyon fiatal volt. Ennek ellenére már akkor is határozott személyisége volt, és taktikailag is érett volt.

Igaz, hogy Ön volt az egyik megbízott, hogy erõsítse, támogassa Pepet eleinte?

Nekem kellett eljátszanom azt a szerepet, mintha a bátyja lennék. Cruyffnak volt az az ötlete, hogy egy szobába helyezett minket az összetartások alkalmával. Tipikusan holland ötlet volt. A fiatal, aki éppen csak felkerült a nagyok közé, legyen együtt egy tapasztalt játékossal, aki védi, tanítja, és így a fiatal tanul is. És az is igaz, hogy Pep nagyon jól tanult. Pep mindig is nagy rajongója volt a holland focinak, az Ajaxnak, a 4-3-3-nak. Nagyon sokat beszélgettünk ezekrõl.

Hogyan látja a szombati döntõt?

Nagyon szép lesz. A Barcelona az esélyes, de nem bízhatja el magát. A Manchester egy nagyon tapasztalt tizenegy, és azt sem szabad elfelejteni, hogy lehetnek olyan mozzanatok, amik egy pillanat alatt mindent megváltoztatnak, mint lehet például egy piros lap.

Milyen szájízzel zárta magában a Barça és a Madrid közötti elõdöntõt?

A két csapat között nagy rivalizálás van, és ez jó dolog. De ez esetben ezen egy kicsit túlléptek. A Real Madrid egy olyan klub, melynek minden a javára szól. Ott vannak a keretében a világ legjobb játékosai, az egyik legjobb edzõ, olyan pénzügyi háttér, amivel bármit és bárkit meg lehet szerezni… És mindezzel a birtokukban csak a bírókra fogni az egészet?  Ez nekem eltúlzottnak tûnik.

Koeman gólja eredeti kommentárral: