Bemutatjuk Alexis Sánchez pályafutását | Portré
2011 nyarán az FC Barcelona hosszas tárgyalássorozatot követõen hivatalosan is bejelentette, hogy leigazolta az Udinese chilei klasszisát, Alexis Sánchezt. A mindössze 23 esztendõs villámléptû szélsõ megszerzésekor sokan kételkedtek a vezetõség döntésében, de úgy tûnik, az idõ Sáncheznek dolgozik, és a támadó szépen lassan bizonyítja: érdemes volt áldozni rá. A játékos jövõjét még nem ismerhetjük, de a múltjáról igyekeztünk minél többet megtudni, és a következõ, két részes portré cikkünkben igyekszünk részletesen bemutatni a pályafutását.
Alexis Alejandro Sánchez 1988. december 19-én látta meg a napvilágot a chilei Tocopilla városában. Az ország egyik legszegényebb városa földrajzilag az Atacama-sivatag közepén helyezkedett el, így azon szülõk, akik családjuk ellátását szerették volna biztosítani, kénytelenek voltak más városokban dolgozni magasabb fizetség reményében. Ennek okán édesapja, Martin Sánchez korán elszakadt családjától, ugyanis munkát kapott egy bányában. Döntésének hátterében az állt, hogy családfõként csak így tudta biztosítani négy gyermeke és felesége megélhetését. Édesanyja, Martina takarítónõként és haltisztítóként dolgozott teljes munkaidõben. Martina mindent megtett azért, hogy gondoskodjon négy gyermekérõl, Alexisrõl, Humbertóról, Tamaráról és Marjorieról.
A kis Sánchez kivételes fiú volt az iskolájában: temetõben mosott autókat, ezzel szerezve pénzt családjának. A legtöbb professzionális labdarúgóhoz hasonlóan a futball iránti rajongása már kiskorában látszódott rajta. Minden nap az utcákon futballozott barátaival, akik ráaggatták a ’Mókus’ becenevet, amely a gyorsaságát és fürgeségét hivatott szimbolizálni. A család napról-napra élt, így Alexis számára egy pár futballcipõ viselése álom volt csupán, kénytelen volt mezítláb futballozni a grundon. Minden álma az volt, hogy egy napon a világ legjobb csapatában játsszon. A pályafutását beindító személy nem más volt, mint nagybátyja, José Delaigue. Delaigue korábban amatõr szinten futballozott, s látva a ’Csodagyereket’ a pályán, egybõl hatalmas potenciált látott benne. Sánchez csatlakozott az amatõr Arauco csapatához, ahol részt vett néhány tornán, azonban ekkor még senki sem figyelt fel igazán a játékára.
Alexis testnevelõ tanára és egyben korábbi edzõje, John Segovia meg volt gyõzõdve arról, hogy a ’Csodagyereknek’ becézett srác futballra született: „Itt, Tocopillában, Alexis már ekkor hihetetlen képességekkel rendelkezett. Aki látta õt, az egyetértett ebben. Minden klub õt akarta! Hála Istennek, hogy édesanyja ennyire odafigyelt gyermekeire, ugyanis errefelé több ezer fiatal rákap a drogokra. Meggyõzõdésem, ha Alexis Tocopillában marad, akkor nagyon rosszul alakult volna az élete.”
15 éves korában a környéken játszott barátaival, amikor játékával lenyûgözte Tocopilla polgármesterét, aki elismerésül egy pár futballcipõvel lepte meg. Alexis életében elõször ekkor húzhatott csukát a lábára, amely hatalmas élmény volt számára. A város elsõ emberének biztatására Tocopilla színeiben pályára lépett egy területi versenyen, ahol bámulatosan játszva 8 gólt szerzett egy mérkõzésen.
Alexis játékára felfigyelt a helyi Cobreola, amely 2004-ben leigazolta õt. Mindössze 16 évesen, 2005. február 12-én hivatalosan debütálhatott az elsõ csapatban: a mérkõzés 71. percében váltotta Daniel Perezt a Deportes Temuco ellen aratott 5-4-es gyõzelem alkalmával. Az El Mercurio sportlap Alexis teljesítményre egy rendkívül pozitív, 6.0-s osztályzatot adott. Elsõ felnõtt góljára sem kellett sokat várni: 2005. március 18-án a Deportes Concepción hálóját zörgette meg a 2-1-es sikert hozó találkozó alkalmával. 2005. március 22-én rekordot állított be azzal, hogy õ volt a legfiatalabb játékos, aki Libertadores-kupa mérkõzésen pályára lépett (a találkozót a Cobreloa 1-0-ra elvesztette a címvédõ Once Caldas otthonában).
Az elsõ év egészen fantasztikusra sikeredett a chilei számára: 38 mérkõzésen jutott lehetõséghez, e mellett három találat fûzõdött a nevéhez. A Torneo de Aperture 2006 (Apertura-torna) hatalmas lehetõség volt a játékosok számára, ugyanis több, európai játékos megfigyelõ is figyelemmel kísérte a torna eseményeit. A ’Mókus’ becenévre hallgató villámléptû szélsõ nem izgult, nem remegett meg a lába, nem küszködött motiváció hiányában: Õ csak játszott, élvezte a futballt. A sokévi gyakorlás meghozta az eredményt: a tornán 12 mérkõzésen lépett pályára, amelyeken 9 gólt jegyzett. Az Udinese megfigyelõi csodálattal nézték játékát, így az ifjú titán lehetõséget kapott arra, hogy Dél-Amerikából Európa felé vehesse az irányt.
A bámulatos játékára nem csak az olaszok figyeltek fel, hanem a Chilei Labdarúgó Szövetség is: 2006 áprilisában beválogatták hazája korosztályos válogatottjába, s nem sokkal késõbb, április 27-én hivatalosan is bemutatkozhatott Új-Zéland legjobbjai ellen.
2006. július 21-én a Cobreloa hivatalosan is bejelentette, hogy 3 millió dollár ellenében eladta Alexis Sánchezt az akkoriban a Serie-A középmezõnyében tanyázó Udinese együttesének. Az olasz csapat ekkor még nem tudta, hogy az évtized egyik legnagyobb üzletét sikerült megkötniük, s Alexis személyében sikerült egy hatalmas kincsre lelniük.
Az Udinese vezetõi rendkívül jól ismerték fel a helyzetet azzal – mondván, Alexis-nek minél több tapasztalatra van szüksége –, hogy 2006 júliusában Chile egyik legnagyobb csapatának, a Colo-Colónak két évre kölcsönadták.
„Örülök, hogy a Colo-Colóban játszhatok, amely egy nagy csapat. Az új csapattársaimmal máris jóban vagyok, sokan közülük már ismertek engem. Azért jöttem, hogy megmutassam mit tudok, továbbá szeretnék bajnokságot nyerni a csapattal. Ami a legfontosabb, hogy minden alkalommal szeretnék a pályán lenni, s jól érezni magam. Örülök annak, hogy a mester (Claudio Borghi –a szerk.) szabad teret ad nekem a pályán. Egyelõre egy picit ideges vagyok, ugyanis nem szeretek a kamerák kereszttüzében lenni.” – nyilatkozta Alexis a megérkezésekor.
Debütálására nem kellett sokat várni, 2006. július 23-án az Antofagasta ellen léphetett elõször pályára. A beilleszkedéssel nem akadt problémája, elsõ gólját 2006. október 29-én, a Clausura-tornán szerezte meg. A Colo-Colo színeiben 48 találkozón lépett pályára, melyeken kilenc alkalommal zörgette meg az ellenfél hálóját.
Folytatjuk…
Írta: Németh Norbert
