Dicséret is, meg nem is

A milánói meccs után – a szezon döntõ szakasza elõtt

Az FC Barcelona a szezon hajráját remek formában közelíti meg, ami láttán a szurkolók reménykedhetnek egy sikeres befejezésben. A Pep Team az elmúlt 10 meccsébõl 9-et megnyert, s csupán az AC Milan otthonában ikszelt, érte el ezt ráadásul több mint jó teljesítménnyel. Mégsem lehet teljesen elégedett Pep Guardiola vezetõedzõ, avagy összegzés a csapat jelenlegi állapotáról.

Hogyhogy nem nyert a Barça szerda este, hiszen összesen 19-szer próbálkozott a hazaiak 6 lövésével szemben? Ugyanakkor Ibrahimovicsé volt a mérkõzés legnagyobb helyzete, amikor a svéd támadó már csak Valdésszel állt szemben, ám a spanyol portás fogta a rosszul helyezett lövést. Ennek ellenére a Barça – Xavi és Messi irányításával – több olyan lehetõséget is elhibázott, amiket máskor könnyedén kihasznál. Magyarul vegyes érzéseink vannak a szerda esti Milan – Barçáról.

Az idegenben lõtt gól hiánya a továbbjutásba kerülhet

A Barça nem használta ki a lehetõségeit, ez a legnagyobb hibája. Annak ellenére, hogy a borzalmas talajú gyepszõnyeg, mely nyilvánvalóan és egészen véletlenül csak a Barcelona ellen ilyen állapotú, valamint a milánóiak stabil védekezése nagyon megnehezítették Messiék dolgát, ekkora lehetõséget ki kell használni. Szándékosan nem írok ziccereket, mert azok nem voltak, hiszen a saját tizenhatosán belül mindig legalább 5 olasz védõ tartózkodott, ám óriási lehetõségei így is voltak a címvédõnek.

Ezek kimaradtak, és érezhetõ volt, hogy az ehhez társuló minõsíthetetlen talaj egy kissé kedvét szegte a Barcelonának. Egy tíz emberes élõfal ellen nagyon nehéz futballozni, és még nehezebb mindezt 90 percen keresztül akarni, de több mozgás kellett volna. Vagy amennyiben nem látták értelmét a játékosok befutni a négy védõ által figyelt résekbe, úgy legalább a labdaszerzések után kellett volna koncentráltabban és gyorsabban ellentámadást indítani. Ezekben az esetekben azonban rendre rossz döntéseket hoztak Messiék, aminek az eredménye lett a gólnélküli döntetlen.

Pazar stabilitás és fegyelem

Itt el is érkezünk a dicséretet érdemelõ aspektusokhoz, hiszen melyik az a mérkõzés, ahol a gólnélküli döntetlen annak a függvénye, hogy az egyik csapat gólt lõ-e? Hát, ez a szerda esti. Az AC Milan ugyanis nem tudott támadni, nem tudott kibontakozni, és amennyire sikerült megfojtani, megnehezítenie a Barcelona dolgát a milánóiaknak, annyira stabilan, fegyelmezetten és koncentráltan tartotta kezében a találkozót a Pep Team.

Robinho meccs eleji ziccerén, illetve Ibrahimovics nagy helyzetén kívül ugyanis nem volt helyzete a Milannak a saját pályáján. Hiába mondják sokan, hogy ez elvárható a Barçától, nem az, és ezt fenntartani 90 percig a San Siróban óriási dolog. Mi több, a fenti két helyzet mindegyike eladott labdából adódott, tehát nem az olasz bajnok dolgozta azokat ki.

A Pep Team tehát futott, akart és a szezon egyik legkoncentráltabb teljesítményét tette le az asztalra, ám valami hiányzott. Guardiola talán túlságosan óvatos volt Keita beállításával, és hiányzott még egy támadóbb szellemû labdarúgó a támadósorból, ugyanakkor a számtalan kihagyott helyzet és az olaszok támadóképtelensége a katalán trénert igazolják. Kettõsség – egyértelmûen ez jellemzi a szerdai Milan – Barçát.

A visszavágó szörnyen nehéz lesz, és egy apró hiba is végzetes lehet, de az élõfal ellenére kialakított helyzetek, valamint a védelem – ezalatt hosszú idõ után ismét Piquét is érthetjük – összeszedett és koncentrált játéka optimista üzenetet tartogathat a továbbjutásról döntõ barcelonai felvonásra.