Estiarte titkai az öltözõbõl | A közvetlen kolléga élményei
Pep Guardiola egyik legközvetlenebb kollégája volt, és az öltözõben is gyakorta megfordult Manel Estiarte, korábbi vízilabdázó, aki az elmúlt években egyfajta összekötõ szerepet töltött be a játékosok és az edzõ között. Estiarte Peppel együtt most elhagyta a Barcelonát, ám ezzel a lendülettel be is számolt az élményeirõl az ’El Periodico’ katalán lapnak.
Elmegy. Hogy érzi magát?
Most jól, talán azért is, mert sikerült megnyernünk a kupát, talán azért, mert minden egy kicsit megnyugodott. Büszkén távozom, tudom milyen a hûség érzése, amit érzek a klub iránt. Ugyanakkor el is szomorodom egy kicsit, mert tudom, hogy valami egészen elképesztõ dolog fejezõdik most be, ami soha többet nem fog visszatérni. Otthagyni a világ legjobb játékosát, a világ legjobb csapatát, a világ legjobb klubját. De egy jó pillanatban hagyom abba a munkát egy nagyon jó barátom mellett. Pep most így választotta meg a jövõjét, egy vitatható vagy nem vitatható döntés volt ez, de én maximálisan megértettem a hozzáállását. Nem láttam boldognak, ami nem volt senkinek sem a hibája, sem a játékosoknak, sem a klubnak.
Hogyan élte meg az utolsó napjait?
Kicsit egyedül éreztem magam azok alapján, amiket olvastam, vagy másoktól hallottam. De ezt úgy fogtam fel, hogy sokan nem értettek semmit abból, amit én csináltam, hogy hogyan csináltam, és nem is akarták tudni ezt. Olyan emberek beszéltek rólam, akik nem ismertek.
Lebecsülték?
A sport megtanított arra, hogy az életben végeredményben csak az igazi barátaidra számíthatsz, illetve azokra, akik szeretnek. Én vagyok az elsõ, aki tudja, hogy hibáztam. Az én rangsorom élén Pep és a csapat állt, én pedig közöttük voltam. Az pedig nagyon nehéz feladat, hogy a 22 játékos megbízzon benned, tudva, hogy te vagy az edzõ legjobb barátja, így akár azt is gondolhatják, hogy te valójában a kémje vagy. A legnagyobb érdemem az, hogy elfogadtak egymás között.
Azt mondta, hogy egyedül érezte magát.
Ez egy napig tartott. Tudja, hogy mi fájt a legjobban? Olyan mondatokat hallani újságíróktól, lapvezetõktõl, hogy „Amikor nem mennek jól a dolgok, ne panaszkodjatok.” Nem igazságos valakinek vagy valaminek az exkluzivitását visszareklamálni. Hallottam olyat, hogy én fintorgok, grimaszokat vágok a sajtótájékoztatókon. Ember, ha Xavinak olyan kérdéseket tesznek fel, hogy volt-e kapcsolat a doppingügy és Abidal rákbetegsége között… Egyértelmû, hogy nem vágok hozzá jó képet. Néha volt olyan érzésem néhány újságíróval kapcsolatban, hogy csak keresik a fogást Pepen, nem azért vannak ott, mert valós az érdeklõdésük, csupán csapdát próbálnak neki állítani a kérdéseikkel.
Hogyan magyarázná a végsõ feszültséget Tito kinevezése után?
Egy óráig tartott. Képzeld csak el: október óta két lehetõséget fontolgatsz. Ha erõsek vagyunk, együtt folytatjuk. Ha gyengék vagyunk, elmegyünk. És amikor egy harmadik lehetõség a nyerõ végül, meglepõdsz. Magamról beszélek. Ez egy lehetõség Titónak, és mindenkinek, aki közremûködik. És ez a legjobb a klubnak is. De nem minden ember képes arra, hogy egy pillanat alatt ugyanúgy reagáljon. Valakinek egy óra, másoknak egy nap kell. Megint mások soha nem értik meg a dolgot.
Annak ellenére, hogy ilyen jó barátok, Pep meglepte?
Elsõsorban az a képessége, hogy mindent irányítani tudott. Az egyik mondata különösen megérintett, amit megismételt a csapat és az egész stáb elõtt: „Segítsetek nekik, mert így magatoknak segítetek.” Még ha könyvbõl idéz is, teljesen mindegy, de ki kell mondanod, és át kell vinned a gyakorlatba nap mint nap. És akkor még olyanokat olvasok, hogy õ egoista és gõgös.
Nem mindenki nézte jó szemekkel.
Nézzék, lehet, hogy Pep ezért nem fog beszélni velem két hétig, de mivel utána is barátok maradunk, és már nem a fõnököm, elmondom. A legutóbbi szerzõdés hosszabbításakor volt egy vitánk. A fizetésének egy részét szét akarta osztani olyan emberek között, akik közremûködtek a munkában. Én ettõl elhatárolódtam. Volt már fizetésünk, eredményeink, díjaink, úgy éreztük, a munkánkért megkaptuk a megfelelõ kompenzációt. A listája nagyon hosszú volt: nem csak a teljes, csapat mellett dolgozó stáb volt ott, de tanácsadók, más alkalmazottak, a Barça B-bõl emberek… Aztán elosztotta a teljes összeget, amit a Banc Sabadell interjúért kapott. Aztán azt halljuk egy bírótól, hogy a pénz az pénz, felróva neki, hogy részt vett ezekben a hirdetésekben. Pepnek sok hibája van, nem tökéletes. Hibázott a kezdõ csapatok összeállításában, a felkészítésben, mindez érthetõ. De ilyen-olyan dolgok miatt megvádolni…
Ön inkább az élményeket õrzi meg az emlékezetében, semmint az elért sikereket?
Vannak titkok, amiket soha nem fogok elárulni. De elmesélem most azt a pillanatot, ami a leginkább megérintett az öltözõben. Pep talán meg fog haragudni ezért. Emlékszem egy megbeszélésre, egy olyan idõszakból, amikor éppen nehezebben mentek a dolgok, fáradtak voltunk, amikor bírói hibákról beszéltek és Pep mindannyiunkat összehívott. „Uraim, azt veszitek észre, hogy fáradtak vagytok, arra gondolunk, hogy nehéz az élet, hogy a csapattársatok 13 meccset játszott egy óriással, ami belülrõl fal fel benneteket? Világos, fáradtak vagyunk, vannak kifogások, de mindig vannak fontos és fontosabb dolgok: egészségesek vagyunk, Abi mindannyiunknak példát mutatott.” De ezernyi hasonló mondatra emlékezhetnék. Azt mondják, hogy Pep nagy motiváló, de az igazi motiváció az volt, hogy napról napra õszintén és profin dolgozott. Nekem azt mondta: „Manel, nem csaphatjuk be õket, mert megérzik, és akkor nekünk befellegzett.”
A fáradtság miatt távozik?
Összességében négy évrõl van szó. Pep nekem úgy indokolta: „Azon túl, hogy fáradtnak érzem magam, tudom, hogy sokat, nagyon sokat adhatnék a következõ évben is. Azonban nem mindent. Úgy érzem, hogy becsapnám õket, magamat, a klubot. Tudom, hogy valami különlegeset hagyok most itt, mert vissza fogunk térni, és nyerni fogunk.”
„
