A hétvégén kezdõdik a bajnokság | Pro és kontra a Tito-éra elõtt

A hétvégén az elsõ hivatalos mérkõzéssel kezdetét veszi a 2012-2013-as bajnoki szezon, mely jóval kiszámíthatatlanabbnak tûnik elõzetesen barcelonai szempontból, mint az utóbbi néhány év. Az elvárások nem változtak, a játékoskeret erõs, a játékstílus is hasonló lesz, mint volt az elmúlt években. Kérdés azonban akad így is: Eredményességben sikerülhet-e megközelíteni a Pep-éra mérlegét? Még nem lehet tudni, hogy milyen edzõ is valójában Tito Vilanova, és az is kérdés, mire megy az a játékoskeret, melynek gerince most sem cserélõdött ki, és tavaly elõször nem tudott bajnokságot nyerni.

Attól a naptól kezdve, hogy Pep Guardiola bejelentette távozását, mást sem lehetett hallani a vezetõk és a játékosok szájából, csak hogy az edzõváltás, tehát Tito Vilanova elõléptetése könnyen kezelhetõ, szinte észrevehetetlen fejlemény lesz, csupán folytatni kell azt, ami eddig történt.

Tény, hogy Vilanova Guardiola segédedzõjeként nem csak a napi munkában vett részt, és irányította az edzéseket, hanem részt vett a mély szakmai munkában, és az összes fontos döntéshozatalban is. Sokan mondták, hogy a stratéga valójában Tito volt, és nem a vezetõedzõ. Pep pedig általában azt szajkózta, hogy nem õ a fontos, hanem a játékosok annyira jók, hogy szinte edzõ nélkül is mûködne a gépezet. Nos, ez most biztosan ki fog derülni…

Mi hiányozhat?

Azaz mik szólnak legalább részben az ellen, hogy a Barcelona hasonlóan sikeres csapat legyen, mint volt az elmúlt években?

A motivátor hiánya. Guardiola egyik legnagyobb érdeme a csapat kiegyensúlyozottsága volt, mely az utolsó évi megingást leszámítva négy éven keresztül fennmaradt. A sikerek nem tették elbizakodottabbá és ezzel együtt sebezhetõbbé a csapatot, ám ez most hiányozhat. Pep intenzitása, a személyiségével járó plusz emóciós töltet, a „soha senkit le nem becsülünk” gondolkozás a korábbi tréner sajátja volt. Tito elõtt a feladat, hogy továbbra is lángoljon a tûz a játékosokban minden mérkõzés elõtt.

Magasan van a léc. A Pep-éra után följebb lépni szinte lehetetlen, már a korábbi eredményesség és játékkultúra fenntartása is bravúros teljesítmény lenne. Bármilyen eredményeket ér is el Vilanova, az õ Barçáját folyamatosan össze fogják hasonlítani a korábbi Barçával mind eredmények, mind játék terén.

Türelem most sem lett több. Guardiola az elmúlt években azt elérte, hogy ha jött is volna egy igazán rossz eredménysor, akkor sem kerül szóba azonnal az edzõváltás gondolata, mert az õ hitele és elfogadottsága olyan magasságokba ért, mint korábban senkinek. Ez a kivételezett helyzet eddig nem sok Barça-edzõnek adatott meg, és Tito sem úgy érkezik, hogy ezzel bírna.

Vérfrissítés. Valamilyen változásra kétségtelenül szüksége volt már a Barcelonának a sok szép eredmény után, hiába jöttek és mentek az elmúlt években kulcsjátékosok is a csapat keretébõl, keretébe. Egy edzõváltásra sor került, ami elég meghatározó kellene legyen alapjáraton, hogy érjék új impulzusok a játékosokat, ám ez azért nem biztos. A sikerekért tulajdonképpen ugyanazok fognak küzdeni idén is, mint tavaly.

Mi nem hiányozhat?

Azaz mi szól amellett, hogy a Barcelona továbbra is rettegett ellenfele lesz a világ bármelyik csapatának?

Minõség. A játékoskeret továbbra is elsõrangú, ha nem lesz túl sok sérülés, szinte folyamatosan olyan futballisták lesznek ott a gyepen, akik világklasszis szintet ütnek meg. Jordi Albával egy fiatal és lendületes szélsõ csatlakozott a csapathoz, talán lesz még utódja Seydou Keitának is. A keret elegendõen mély és tehetséges.

Lesz elég támadó. Tavaly a támadók állandó sérülései alaposan megtépázták az alakzat gólképességét, ez idén talán visszaáll egy egészségesebb mederbe. Mindenképpen abnormális, ha Lionel Messi 72 gólt lõ egy idény alatt, még akkor is, ha a világ legjobbjáról van szó. Alexis Sáncheztõl feltétlenül többet lehet elvárni, és bízni lehet abban is, hogy David Villa nem csak visszatér, de képes lesz jelentõsen hozzáadni az alakzat és a gárda produkciójához. Várható, hogy Cesc Fábregas hosszú távon is berendezkedik a támadó posztok egyikén, vagy legalábbis merõben más játékot vár majd el tõle Tito Vilanova, mint amit Xaviéktól. Pedro Rodríguez aligha fut még egy olyan rossz szezont, mint a tavalyi. A „Messifüggõség” tehát csökkenhet, ami csak elõnyére válhat a Barcelonának.  

Példás elõszezon. Nem az edzõmeccsek eredményei, hanem az elvégzett munka, a felkészülés ritmusa miatt. Lionel Messi 36 napos vakációt kapott, olyat, amiben évek óta nem részesült. Pihenhetett sokat még jó néhány alapember, és ahhoz képest, hogy Eb-t rendeztek a nyáron, a spanyol válogatott különítménye is négy hetet vakációzhatott. Hosszú évek után elõször nem kellett körbeutazni a világot, ami Tito Vilanova elsõ igazán nagy érdeme, hogy ezt el tudta érni a klubvezetésnél. Kevesebb repülés, idõeltolódás, szállodáról szállodára járás, kellemetlen idõjárási körülmények, fáradtság. Ehelyett jóval több hasznos idõ munkára, kipihentebb játékosok az egyébként kemény alapozásra, ami csak a javát szolgálhatja az együttesnek.

Egy szó, mint száz, vasárnaptól képet kaphatunk arról, jó irányt vett-e a Barcelona azt követõen, hogy a korszakos edzõje távozott, és megtudhatjuk azt is, mekkora szerepe volt Guardiolának abban, hogy még most is a Barcelona a világ egyik legjobb csapata.

„