Két gigász, két zseniális játékos | Gondolatcsokor, nem összehasonlítás
Az FC Barcelona és a Real Madrid igencsak intenzív versenyfutásával párhuzamosan Lionel Messi és Cristiano Ronaldo döntögetik a klubfutball rekordjait, és nem csupán góljaikkal, de kiváló cseleikkel, gólpasszaikkal és megmozdulásaikkal bizonyítják hétrõl hétre azt, hogy jelenleg õk a legjobbak. A legjobbak között sincs persze egyenlõség, nekünk azonban nincs szándékunk eldönteni, ki a jobb, s ugyan a szélmalomharc szép mûvészet, én inkább azt találom lényegesnek, hogy a két játékos és a környezetük hogyan éli meg ezt a szituációt.
Vitán felül áll, hogy a világ két legjobb játékosáról van szó. Az is vitán felül áll, hogy gyakorlatilag egyik labdarúgónak sincsen gyenge pontja, hiszen amikor arról van szó, hogy Cristiano Ronaldónak nem ment a játék, akkor éppen csak egy gólt lõtt, és ugyanez igaz Messire. Teljesen kiemelkednek a mezõnybõl, korszakos zsenik, a korszakoknak pedig alapeleme az, hogy van két ellenpólus a futball szerelmeseinek, akik közül valaki mellé odaállhatnak.
Sokkal érdekesebb azonban az, ahogy a két labdarúgó és a környezete megéli ezt a szituációt, itt ugyanis már intelligenciáról és emberi kvalitásokról van szó, nem pedig a tehetségrõl és a kitartó edzésmunkáról, ami révén elért oda a két úriember, ahol most van.
Cristiano Ronaldo ugyan már számtalan alkalommal beszélt elismerõen és pozitívan a Barçáról és Leo Messirõl, de számtalan alkalommal nyilatkozott már úgy is, hogy magát tartja a legjobb játékosnak. Ezzel még nem is lenne gond, ám az újságírók mindig kapnak az alkalmon, és ezt úgymond számon kérik a portugálon. Így volt ez a nyári, lengyel-ukrán közös rendezésû Európa-bajnokságon, ahol C. Ronaldo odaszúrt Messinek a dánok elleni, gyõztes találkozó után, melyen több nagy lehetõséget is kihagyott, és mely során Messit éltették a dán szurkolók. A portugál a sajtótájékoztatóján elõbb azzal utasította vissza a témát, hogy nem érdeklik a rigmusok, majd egy újabb kérdésre már válaszolt: „Tudod, hol volt Messi ilyenkor tavaly? Kiesett a Copa Americáról az argentin együttessel. Azt hiszem, ez rosszabb, nem?”
Leo Messi ezzel szemben nagyon egyszerûen kezeli a helyzetet. Azon kevés alkalmakkor, amikor nyilatkozik, mindig hangsúlyozza, hogy nem csatázik C. Ronaldóval, hanem a Barcelona sikereiért küzd. Többször felhozták neki azt a témát is, hogy az Aranylabda idei gyõztesérõl mi a véleménye, valamint mit gondol arról, hogy Madridban – Mourinho vezetõedzõ és Karanka másodedzõ is – már többször is kijelentették: igazságtalan lenne, ha Messi nyerné. A dél-amerikai csillag mindannyiszor elmondta, hogy valóban a címek befolyásolják a gyõztes kilétét, de ha õ nem nyerheti meg, akkor legszívesebben barcelonai kezekben látná azt, utalva Xavira és Iniestára.
Korántsem akarom azt a képet nyújtani, hogy Leo Messi egy szent, C. Ronaldo pedig a gonosz, ám a megnyilvánulásokkal mindenki saját magáról állít ki bizonyítványt. Ez az, ami, én úgy hiszem, a fentiek alapján egyértelmû, hogy Messi egészségesebben viseli a szituációt, míg C. Ronaldót nyilvánvalóan jobban megviseli a média által keltett és életben tartott ‘versenyfutás’.
Mint már azt leszögeztem, nem célunk, nem célom a meggyõzés, ki a jobb labdarúgó, sõt, azt sem célom, hogy a fentiekkel egyetértsen mindenki, ám érdekes megfigyelni a két együttes hozzáállását a kérdéshez. Az természetes, hogy a játékostársak és edzõk a sajátjukra voksolnak, ám amíg a Barcelonánál nem foglalkoznak Cristiano Ronaldóval, addig Madridban kijelentették, hogy Messi igazságtalanul nyerné meg az Aranylabdát az idei esztendõben.
Amit sokszor bizonygatnak, az általában nem igaz.
„
