Vilanova karakteres tréner | Villa, Alves és a védelem helyzete

Tito Vilanova remekül rajtolt, a Ligában és a Bajnokok Ligájában még veretlen, egyedül a Spanyol Szuperkupa madridi felvonásán kapitulált, és alapvetõen az együttes összképe, harmóniája is megfelelõnek látszik abból a szemszögbõl, amibõl a közvélemény követheti a Barça életét. A katalán tréner szakmai mérlege is inkább pozitív; ami viszont mindennél fontosabb: saját személyiségével irányítja a játékosait.

A hitelesség, a bizalom megteremtése érdekében pedig kulcsfontosságú az utóbbi megállapítás. Már korábban is kifejtettem, hogy úgy vélem, ez alapvetõen határozza meg majd a tréner sikerességét, most pedig azt látom, Tito Vilanova nem csak papíron a vezetõedzõ, hanem ténylegesen is elfoglalta a helyét a csapat hierarchiájának a tetején.

Amiben ez leginkább testet ölt, a sajtóban való megnyilvánulás. Ha csupán ezt a területet nézzük, megállapítható az, ami a sportszakmai oldalra is érvényes: Vilanova az FC Barcelona és Josep Guardiola filozófiáját vallja a futballról, de Vilanova ehhez az alapeszméhez hozzáadja a saját prioritásait, eszmerendszerét és gondolkodásmódját.

A nyilatkozataiban ez tetten érhetõ.  Guardiolához hasonlóan õ sem akar többet beszélni a Real Madridról és José Mourinhóról, mint amennyi idõt a csapattal foglalkozhat, ám Peptõl eltérõen nem hallgat, ha az együttest kritikák érik. Válaszolt Pepe kijelentésére, válaszolt Mourinho kijelentésére, ezen esetekben markáns véleményeket fogalmazott meg, ugyanakkor tisztelettel beszélt az ellenfelekrõl.

Hogy melyik a jó módszer, az kérdõjeles, ám jelen anyagunkban ez irreleváns; ami valójában számít, az Tito karakteressége. Ez elengedhetetlen feltétele a sikeres edzõi munkásságnak.

A szakmai mérleg

A MARCA madridi sportnapilap internetes kiadása a hétfõi napon egy írást közölt a Barcelona szezonkezdetérõl, melyben a hangsúlyt a Vilanova elõtt álló feladatokra helyezte. Ezek között elsõként szerepel a védelem tengelyének a problémája, mely valós, létezik és megoldásra vár.

Úgy vélem, az alapkoncepció igenis védhetõ volt, Puyol, Piqué és Mascherano mellett az elsõ keret ajtaján kopogtató Bartrával és a poszton bevethetõ Songgal nekivágni az idénynek abszolút nem fatális tévedés. A problémát én személy szerint ott látom, hogy Bartra nem kapta meg a bizalmat még a Granada ellen, hogy nagy vonalakban láthassa Tito, mire lehet képes egy Real Madrid ellen. Mindezek ellenére a katalán tréner jól orvosolta a problémát, Adriano több mint elfogadható teljesítményt nyújtott a védelem közepén is, a védekezés nem volt szellõs és szervezetlen, a Real Madrid ellen még a Camp Nouban is lehet kettõt kapni mindenféle szégyenkezni való nélkül.

További vitapont a MARCA írásában Villa helyzete, illetve Dani Alves teljesítményének visszaesése. A két játékost illetõen nem fogalmaznék egyelõre szélsõségesen; elõbbi hosszú sérülésbõl tért vissza, és habár már vélhetõen többet is bírna, az eddigiekben csupán a Madrid elleni kihagyásának a jogossága kérdéses. Alvest illetõen meg kell jegyezni, hogy nála a visszaesés nagyon relatív, ugyanis magához képest esett csak vissza, egyébként még mindig õ a legjobb megoldás a Barcelona számára a jobbszárny teljes bejátszására.

Tito elõtt álló feladat még a madridi sportlap szerint Busquets pótlása a Bajnokok Ligájában és az, hogy végre megtalálja az ideális kezdõcsapatát. Elõbbi kapcsán a Song elõtt álló bizonyítási lehetõségre gondol a szerzõ, míg utóbbinál arra, hogy még egyszer sem futott ki ugyanaz a csapat a pályára az eddig lejátszott 11 tétmérkõzésen, ami persze nem is meglepõ a sérülések láttán.