Abidal helyzete is különös | Érthetetlen döntések a láthatáron
Az FC Barcelona szakmai stábjának az idei nyáron számos kardinális döntést kell meghoznia a jövõt illetõen. Az egyik ilyen volt, hogy szüksége van-e az együttesnek Neymarra, és a tárgyalásokból kiindulva úgy tûnik, hogy Vilanova vezetõedzõ szerint a brazil támadó segíthet a Barçának megújulni. Lesznek azonban távozók is, akikrõl szintén dönteni kell: a legfrissebb értesüléseink szerint Abidal nem folytathatja az elsõ csapatban, míg a legfrissebb hírek alapján Thiago sorsa is kérdéses.
Kezdjük a desszerttel: abszolút helyes iránynak tûnik Neymar megszerzése. Nem azért, mert a brazil csatársztár egészen biztosan be fog válni, nem azért, mert a brazil csapatok védekezése szervezettebb és fegyelmezettebb, mint az európai együtteseké, és nem azért, mert õ tíz esztendõ alatt a 102. új Ronaldinho, hanem azért, mert benne van a legnagyobb potenciál. A játékán látszik, hogy azonnal új színt tudna vinni a katalánok játékába, ám az is látszik, hogy van még hova fejlõdnie és ami ennél is fontosabb: tud is még hova fejlõdni a képességei, a potenciálja alapján.
Abidal és Thiago?
A desszert után azonban nem a kellemes ízek garmadája vár ránk… Eric Abidal távozik? Miért? Abidal egy korszakos együttes korszakos alakja, aki nem csak leküzdötte a betegségét, hanem visszatért a futballpályára, és úgy tûnik, mindezt a legjobb állapotban. Az orvosok egészségesnek találták a professzionális játékra, Abidal elkötelezett a folytatás mellett, a szakmai vezetés azonban nagy valószínûséggel nem számít rá a nyártól.
Nem értem a döntést. Ha Abidal már nagyságrendekkel kisebb mértékû terhelést sem bírna, mint korábban, akkor nem hiszem, hogy a tavasszal visszatért volna a futballpályára. Ha azonban nem is a legjobb, de megfelelõ állapotban van a francia játékos, akkor miért nem lehet a számára egy új szerzõdést kínálni. Látható volt a bajnoki találkozókon, hogy az eleganciájából és a gondolkodásbeli gyorsaságából mit sem veszített, ami alapján igenis számolni lehetne vele. Ha a kulcsfontosságú mérkõzéseken már nem is, ám harmadik vagy negyedik számú védõként egészen biztosan. Ennyit megérdemelt volna a lojalitása, a kvalitása és a pályán kívüli hozzáállása miatt.
Annak ellenére, hogy Thiago esetét egyelõre óvatosan kell kezelnünk, borzasztó döntés lenne, ha a szakmai vezetés hajlandó lenne lemondani róla. Az elmúlt héten a katalán ‘El Mundo Deportivo’ szellõztette meg, hogy a klubvezetés esetlegesen elgondolkodna egy olyan ajánlaton, mely jelentõsen növelné az átigazolásokra fordítható keretösszeget, szerdán pedig a ‘Marca’ számolt be arról, hogy tudomása szerint a Bayern München és a Manchester United is élénk figyelemmel követi a labdarúgó sorsát. Sõt, a ‘Marca’ úgy tudja, Thiago kivásárlási ára a szerzõdésben rögzített 90 millió euróról mindössze 18 millió euróra csökkent, mert nem lépett pályára a találkozók bizonyos százalékán ebben a szezonban.
Kétségtelen, hogy nem ez volt Thiago legjobb idénye, ám az még egyértelmûbb, hogy Mazinho nagyobbik fia színtiszta tehetség, aki ha kibontakoztatja a képességeit, vezéregyéniség lehet a Barçában, ami azért kevesekrõl mondható el. Thiago ugyanis nem csak a tanult képességekben mutatkozik kiválónak, hanem abban is, amit nem lehet tanulni: a kreativitásban, a helyzetfelismerésben és az egy-egy elleni szituációkban.
Nem is az lenne a probléma, hogy Thiago nélkül megállna az élet, hiszen ilyen játékos nincs, a klub mindig is nagyobb lesz, mint egyetlen játékosa, másrészt a fiatal középpályás még nem tart ott, hogy ennek a státusznak a közelében lehessen, ám kevés olyan potenciállal rendelkezõ játékos szaladgál a pályákon, mint õ. Olyanból pedig még kevesebb van, akit a Barça a pénzügyi lehetõségeihez mérten meg is tudna szerezni.
Neymar leigazolása még nem dõlt el, Abidal jövõjérõl a jövõ héten derül fény, Thiago esetében egyelõre szigorúan csak sajtóértesülésekrõl van szó, azaz ezek nem kész tények. Amennyiben viszont a fent említett események bekövetkeznek a fent említett okok, bizonyos szakmai elképzelések illetve a kétségtelenül hiányzó pszichológiai érzék miatt, akkor sötét jövõ várhat a katalán egyesületre.
Nem is a döntések, hanem azok mozgatórugói láttán.
