Nem biztos, hogy az igazolás gyógyír | Számos tényezõt kell mérlegelni
Neymar esetében már írtunk arról, hogy neki a Barçára, a Barçának rá van szüksége, így a klubvezetés a nyári teendõk közül egyet már megoldott. Legalább ilyen kardinális jelentõségû feladat a védelem megerõsítése is, ahol amellett, hogy a probléma gyökere túlmutat egy-egy játékoson, a financiális oldalról sem szabad elfeledkezni. Egy átfogó probléma teljes körû elemzése következõ anyagunk témája.
Az utóbbi évek átigazolási idõszakainak visszatérõ témája egy középsõ védõ leigazolása. Pep Guardiola a mexikói Rafa Márquez és az uruguayi Martín Cáceres távozását Javier Mascherano védelembe való beépítésével oldotta meg, ami kiváló megoldásnak is tûnt, amikor Gerard Piqué hibátlanul futballozott, valamint amikor még Puyol nem sérült meg kéthavonta.
A problémát már Tito Vilanova is próbálta orvosolni, ám tavaly nyáron a régóta csábított Thiago Silva nem Katalóniába, hanem Párizsba igazolt, így a katalán tréner Alex Songra voksolt, mert pénzszûkében és Keita távozásával egy játékosnak kellett lefednie két pozíciót. Song az idény elején bizonytalan volt, azóta nem kapott a védelem tengelyében lehetõséget, Bartrában pedig nem bízik valamilyen oknál fogva Vilanova. Thiago Silva, aki egyértelmûen vezéregyénisége lehetne a katalán védelemnek, valószínûleg idén nyáron sem fog a Barçába igazolni, más jelöltekkel pedig óvatosan kell bánni.
Annál is inkább, mert egyelõre még az sem biztos, hogy szükség van egy középsõ védõ igazolására. Két okból kifolyólag gondolom így. Az egyiket Marc Bartrának hívják, aki jelenleg a korosztályos Európa-bajnokságon csillogtatja tehetségét, s üzeni a szakmai vezetésnek, hogy többet érdemel. Magas, jól fejel, hozzáállása kifogástalan és ha Puyol egy viszonylag sérülésmentes idényt tudna futni a következõ idényben, úgy Bartra foglalkoztatásával ez a pozíció meg lenne oldva. A bizalom nagy kockázati tényezõ, de ha beválik, nem csak egy középsõ védõt nyer a Barça, hanem egy újabb saját nevelésû alapembert, amire szüksége is van a kiemelt hangsúlyt kapó utánpótlásnevelés következtében.
A másik ok, amiért nem feltétlenül kell kapkodni egy védõért az átigazolási piacon, az a probléma gyökerének a holléte. Thiago Silva és a kiszemeltek mindannyian kiváló hátvédek, de az a csapat, amelyik bajnokként 40 gólt kap és a Bayern München hét góllal üti ki a Bajnokok Ligája elõdöntõjébõl, ott rendszerszintû a probléma forrása, nem egyénfüggõ. Nyilvánvaló, hogy Tito Vilanova változtatott, és a Pep Team koncentrált csapatjátékát lazítva gyorsabb, valamivel kevesebb passzból álló támadásokra szavazott, mely azonban magával hozta azt, hogy a letámadás kisebb hangsúlyt kapjon. Ha ugyanis gyorsabb akciókat vezet a Barça, és közvetlenebb a játéka, akkor többet kell futnia a játékosoknak, amibõl következik, hogy nem marad annyi erõ a letámadásra. Márpedig a Barça két esetben egyértelmûen gyengébb ellenfeleinél: a rögzített szituációknál és a védekezésnél.
Ezzel azonban olyan képességeket követel meg a védelemtõl Vilanova, amiben a játékosok gyengébbek. A Barça hosszabb periódusban nem tud megfelelõ fegyelmezettséggel védekezni, a fejpárbajok többségét elveszíti, az Iniesta-Xavi-Cesc hármasból pedig egyiknek sem erénye a védekezés. Ez meg is látszik, sosem kapott még ennyi találkozón gólt az együttes, mint a mögöttünk hagyott idényben – az elmúlt évekbõl kiindulva, amit egyébként nem szabadna, pedig maga a dráma a hazai pályán a Bajnokok Ligája elõdöntõjében kapott négy gól.
A rendszerbe tehát hiába illesztünk be egy klasszis védõt, ha maga a rendszer hibás. Attól az még ugyanolyan rosszul fog mûködni, maximum lesznek olyan szituációk, amikor az adott klasszis hátvéd megmenti a csapatot egy-egy helyzetben. Thiago Silva az egyedüli, aki erõsítést jelent Bartrához képest, ám õ rendkívül drága, a többi jelölt pedig egy szemernyivel sem érdemel több bizalmat, mint Bartra.
A klubvezetés megszavazta Tito Vilanovának a bizalmat, márpedig a tréner vélhetõen nem fog kifordulni magából, és az eddig elindult úton akar továbbmenni. Ebben az esetben azonban jóval bölcsebb döntés lenne bizalmat szavazni Bartrának, és egy elsõ számú középsõ védõ megszerzése helyett, amit 25 millió euró alatt nehezen úszna meg az egyesület, inkább a kapusposztra fókuszálni, mely Valdés jövõbeli távozásával kulcskérdés. A kapus vélhetõen marad még egy évet, bár nagy kérdés, ebbe a vezetõk hogy mehettek bele, hiszen aki mentális fáradtsággal indokolja a távozását, az már vélhetõen most fáradt fejben, nem csak 2014 nyarán lesz az.
A kulcs az lesz, hogy Tito Vilanova tanult-e az elsõ, vezetõedzõként lefutott idényében elkövetett hibákból. A rendszer tökéletesítése mellett pedig észben kell tartani, hogy Thiago Silván kívül nincs olyan játékos, akire vakon azt lehetne mondani, hogy erõsítést fog jelenteni, és aki a jövõben a védelem vezére lehet. Puyol közelgõ visszavonulásával márpedig erre is gondolnia kell a katalán klubnak.
