Radikális változtatások kellenek | Futás nélkül nincs jó taktika
Az FC Barcelona együttese a Valladolid otthonában nem pofonba szaladt bele, hanem egyszerûen úgy kapott ki 1-0-ra, hogy mindenki számára egyértelmûvé váljon: a triplázás csakis elméleti síkon volt elérhetõ. Puyol szezon végi távozása egy korszak lezárása, arról azonban már a vezetõségnek kellene megtenni a lépéseket, hogy a váltás ténylegesen megtörténjen.
Korábbi véleményemet továbbra is fenntartom, azaz a City ellen mutatott koncentrált játékkal a Bajnokok Ligája esélyesei közé kell sorolni a gárdát. Félreértés ne essék: nem a legfõbb esélyes, a Bayern München ellen például kifejezetten kevés sansza lenne a Barcelonának a továbbjutásra vagy a gyõzelemre, de a manchesteri teljesítmény némi szerencsével sok mindenre elég lehet.
A Valladolid ellen mutatott játék viszont azt is megmutatta, hogy ez a csapat már rendkívül kétarcú, õszintébben fogalmazva pedig már nem elég az igazán nagy dolgok eléréséhez, a több frontos küzdelemhez. A játékosok alig futottak, állófocival pedig még a kiesõjelölt ellen sem lehet nyerni. A katalánok egy bénult csapat benyomását keltették, akik annyira elvesztek már a stílus finomhangolásában, hogy elfelejtették a legfontosabbat: futni kell. Mert ha futnak, egy védõ elõbb-utóbb le fog maradni egy támadóról. A foci alapjai önmagában nem bonyolultak.
A nyáron válaszút elé érkezik a vezetõség. Két eset lehetséges: Puyol távozását egy szimbólumnak tekintik, és radikális változtatásokat eszközölnek a keretben, feltöltve azt olyan fiatal kulcsjátékosokkal, akik éhesek a sikerre. A másik út az, hogy a kezdõcsapat gerincéhez nem nyúl hozzá a vezetés, ám akkor minden marad a régiben.
Mozgalmas hónapok elé néz a klub, hiszen nem csak a vezetõség szintjén, de a sportszakmai téren sem áll biztos lábakon.
