A hibrid nem mûködik | Önámítás, ha csak az idõtõl várnak megoldást
Luis Enrique láthatóan még keresi kezdõcsapatát, errõl már írtunk is korábban, és nincs is ezzel semmi gond, hiszen csak négy hónapja irányítja a csapatot, ami alatt csupán két vereséget szenvedett el. Fontos azonban látni, hogy Messi, Neymar és Suárez egyidejû szerepeltetésével a középpályát át kell formálni, mert a hangsúlyok eltolódnak, és immáron nem a középpályások lesznek Messi elsõ számú játszótársai, hanem az uruguayi és a brazil támadó.
Azzal együtt, hogy Luis Enrique visszaadta a csapatnak az identitásának egy részét a letámadással, nem ugyanazt a játékot kéri fiaitól, mint tette azt korábban Pep Guardiola. Az idei gárda még így is jóval közvetlenebb, mint pár évvel ezelõtt, ami azonban nem csak elõnyt jelenthet, hiszen egy-egy labdavesztés után ez a közvetlenség igencsak visszaüthet.
Mit is jelent az, ha közvetlenebbül játszol? Azt, hogy a csapatrészek közötti távolságok megnõnek, több hosszú indítást vállal be az együttes, és nem feltétlenül a felépített támadásokban gondolkozik. Azt azonban látni kell, hogy ehhez a stílushoz sokat futó, ütközni legalább átlagosan képes és védekezésben is komolyan használható középpályások kellenek. Xavi és Iniesta nem ilyenek, õk szenvednek a labda nélkül, és Guardiola pontosan ezért törekedett a játék minél nagyobb dominálására.
Luis Enrique – látva a tavalyi sikertelen szezont – magabiztosan érkezett azt illetõen, hogy a visszatámadást vissza kell építeni a csapat repertoárjába, hiszen az ellenfél térfelén való labdaszerzés után sokkal könnyebb gólt szerezni, kevesebb passzal el lehet érni a ráadásul a labdavesztés után még rendezetlen védelmen keresztül az ellenfél kapujáig. Lucho azonban azt is hangsúlyozta, hogy nem akar kiszámítható lenni sem taktikailag, sem a játékszervezés terén, ami egyben azt jelenti, hogy nem veti el a pár passzal felépített támadásokat sem.
A két stílust lehet ötvözni, ám ehhez olyan komplex labdarúgók kellenek, akik mindkét stílusra tökéletesek. A nyáron érkezõ Ivan Rakitic ígéretesen kezdett Xavi szerepkörében, ám most eljutott egy holtpontra. Nem merném kijelenteni, hogy Rakitic nem alkalmas az irányító szerepkörre, mert a játékintelligenciája alapján igenis képes lehet erre, ám ehhez idõre lehet szüksége.
Azt viszont egyértelmûen látni kell, hogy ha közvetlenebb játékstílust akar Luis Enrique, és ezzel egyidejûleg Messi, Neymar és Suárez is a csapatban lesznek, akkor olyan középpályásokra van szükség, akik a csapatrészek közötti nagyobb távolságot munkabírással, védekezési képességekkel és okos ütközésekkel el tudják tüntetni egészen a következõ labdaszerzésig vagy addig, amíg a támadóhármasból ketten vissza nem érnek, és rendezik a sorokat.
Erre a szerepre Xavi és Iniesta nem alkalmasak, mert õk a labda nélkül félkarú óriások. Hogy mi a jó megoldás? Kijelenteni nem lehet semmit sem, de lehet fantázia például egy olyan középpályában, ahol Mascherano a védekezõ középpályás, Busquets veszi át Xavi szerepkörét, és Iniesta helyén pedig Rakitic szerepelne. Ez a hármas technikailag természetesen nincs Xavi és Iniesta szintjén, ugyanakkor az õ technikai képzettségük is vitathatatlan, és nagyon magas szintet képvisel. A horvát személyében ráadásul egy olyan támadó középpályást kaphatna a Barça, aki amellett, hogy zseniális labdákra, egyéni megmozdulásokra és kreatív megoldásokra képes, könnyedén vissza tud térni a nagy mezõnymunkájának köszönhetõen. Utóbbi téren egyértelmûen jobb Iniestával szemben. Itt kell egyébként megjegyezni, hogy erre a szerepre – a sokat futó, kreatív középpályás pozíciójára – jelenleg Madridban vannak a legalkalmasabb jelöltek Toni Kroos és Luka Modric személyében.
Luis Enrique keresi még a kezdõcsapatát, és amíg meg nem találja azt, de továbbra is a két stílust ötvözné, addig érdemes ezen a hármason is gondolkodni, mert a hibrid láthatóan nem mûködik, Xavi és Iniesta pedig egyrészt már nincsenek csúcsformában, másrészt a csapat közvetlenebb játékstílusa miatt már nem csak az erényeik domborodnak ki, de bizony sokszor a gyengeségeik is.
