Busquets-interjú | A pályafutása, szakmai és személyes profil

A válogatott szünet alkalmából Sergio Busquets-cel a válogatott egyik szponzora készített interjút, melyben a középpályás most elsõsorban olyan dolgokról beszélt, amik kevésbé szakmaiak, sokkal közelebb állnak az emberi oldalához. Sok kérdés érint természetesen sportszakmai témákat, így kiderül, hogy Busi játszott sokáig támadó poszton, Figo volt az elsõ példaképe, ha pedig egy edzõt kell kiemelnie, akkor az Pep Guardiola.

Az elsõ példaképe

„Az elsõ autogramomat Figótól kértem. Õ volt a példaképem egészen addig, amíg nem váltott csapatot. Ezt követõen már inkább olyan játékosok fogtak meg, akik az én posztomon játszottak. Mint például Xavi vagy Vieira.”

Az elsõ hetek az elsõ csapatnál

„Meg voltam õrülve, megfordult velem a világ. De nagyon jól bántak velem, gyorsan befogadtak. Azt viszont mesélték, hogy régebben azért ez nem ment ilyen könnyen. Nagyobb volt a távolságtartás az újak és a sztárok között, de nagyon hálás vagyok, hogy velem így alakult. Xavit csodáltam a leginkább, mert ugyanazon a területen játszottunk a pályán, de nagyon figyeltem az olyanokra is, mint Messi, Henry vagy Eto’o. Fantasztikusak voltak.”

A legkeményebb ellenfél?

„Válogatott szinten Messit volt a legnehezebb fogni, klubszinten viszont Pirés volt talán a legnagyobb kihívás, amikor a Villarrealban játszott. Nagyon nehéz feladat volt, mert mindkét lábával remek volt, nagyon jól mozgott azokon a területeken, ahol én is voltam. Kemény volt fogni.”

A pályafutása eleje

„Támadóként kezdtem, és az évek múlásával szorultam egyre inkább hátra egészen odáig, ahol most is vagyok. Az ifi csapatok óta ezt a szerepkört töltöm be. Korábban sokáig voltam támadó. De kapus soha.”

Mikor kezdett futballozni?

„Négy éves voltam, amikor már csapattal játszottam. Elõtte utcán persze már fociztam, de csapattal négy évesen.”

Hogyan játszott otthon gyerekként?

„Voltak asztalok, székek az étkezõben, de tulajdonképpen bárhol elfociztunk”

Sokat játszott az utcán?

„Igen, ez jellemzõ volt, mert a szülõvárosomban jó széles utcák voltak. Ezért mind az utcán, mind az iskolában sokszor játszottunk a szabadban.”

Ha nem ment jól játék elment a labdával együtt?

„Nem-nem, ilyen nem volt. Amíg a szüleim engedték, mindig játszottam. Akár négy-öt órán keresztül is.”

Milyen ajándék nem hiányzott a karácsonyi listájáról?

„Labda és focimez mindig volt. Persze akadt bicikli, egyéb játék is, de valamilyen sporttal kapcsolatos mindig akadt.”

Voltak poszterek a hálószobájában?

„Nem volt jellemzõ. Sokkal inkább sálak vagy labdák, amiket kitettem.”

Gyûjtött képeket?

„Természetesen igen. Ma talán már a technológia miatt ez nem annyira jellemzõ, de akkor játékosok vagy csapatok képét rendre gyûjtöttem. És természetesen leginkább a legnagyobb sztárokét, amiket a legnehezebb volt megszerezni.”

Tart magánál mezt emlékbe?

„Igen, egyet minden évbõl, és valamilyen különlegeset, amihez valamilyen kötõdésem van. Sokat mezcserék után. Szerencsém volt, mert nagyon nagy játékosokkal szemben szerepelhettem mind a válogatottban, mind a Barcelonában. Így sokszor olyan játékosok mezeit is õrzöm, akik szerintem sokat tettek a futballért, nekem szimpatikusak voltak.”

Villámkérdések:

Egy hely a világon?

New York

Egy hobbi

Lábtengó

Egy sport

NBA

Kedvenc sorozat

Prison brake – A szökés

Egy szakma

Ha nem lennék futballista, valószínûleg akkor is a sporttal lennék kapcsolatban.

Babona?

Nem vagyok babonás, nincsenek ilyen szokásaim sem, hogy hogyan lépek be a pályára. Semmi furcsa.

Egy barát

A testvérem.

Egy családtag

A nagypapám.

Egy csapattárs a válogatottban

Xavi

A legszórakoztatóbb csapattárs

Pepe Reina

Egy edzõ

Guardiola

Egy gól

Amikor a Barcelonával a Bázel ellen idegenben játszottunk a BL-ben.

Egy vágy

Legyek egészséges, kerüljenek el a sérülések, és minden menjen úgy, ahogy eddig.

Egy álom a válogatottal

Nyerjük meg ismét a világbajnokságot.