A modernkori Di Stefano már tényleg a Barçáé

Messi a legtöbb gólt szerzõ argentinná lépett elõ | Történelmi kitekintés

Leo Messi kedd este a Celtic elleni 7-0-s siker alkalmával nem csak a Bajnokok Ligájában elért mesterhármasok képzeletbeli örökranglistáján lépett az elsõ helyre , hanem egyben minden idõk legtöbb gólt szerzõ argentin játékosává lépett elõ. Messi a Real Madrid legendájának, Alfredo Di Stefanónak a rekordját adta át a múltnak, a két klub rivalizálása valamint Di Stefano 50-es évekbeli klubváltásának a körülményei miatt pedig ez talán több, mint csupán egy új rekord felállítása. 

Di Stefano 1966-ban fejezte be a pályafutását, vagyis Leo Messi egy ötven esztendõs rekordot döntött meg, ami tökéletesen jelzi a teljesítmény korszakos mivoltát.  A Real Madrid legendája, aki 2014-ben hunyt el, 514 góllal fejezte be a pályafutását a katalán ’El Mundo Deportivo’ sportnapilap szerint, Messi pedig a keddi mesterhármasával már 515 gólnál tart a klub- és válogatottbeli tétmérkõzéseket figyelembe véve.

Ami a gólok megoszlását illeti, Messi 459-szer a gránátvörös-kék mezben talált be, 56 alkalommal pedig az ’Albiceleste’ színeiben ünnepelhetett a társakkal. Di Stefano 485 gólt szerzett a klubpályafutása során (River Plate, Huracan, Millionarios, Real Madrid, Espanyol), és 29-szer talált be a válogatott meccseken. A megfogalmazás furcsa lehet, de különös tény: Di Stefano nem csak az argentin nemzeti csapatban lépett pályára, hanem magára húzta a spanyol és néhány meccs erejéig még a kolumbiai válogatott mezét is. Utóbbit a FIFA egyébként nem ismeri el, így a fenti számok nem is tartalmazzák.

A katalán értelmezés: a sors visszaadja, amit elvett

Amint az ismeretes, Alfredo Di Stefano az 1950-es évek elején nagyon közel állt ahhoz, hogy a Barça játékosa legyen, sõt, 1953 nyarán néhány felkészülési meccsen pályára is lépett a gránátvörös-kék mezben.

Anélkül, hogy részleteznénk a különbözõ összeesküvés elméleteket vagy éppen Franco diktátor befolyását az esetre, a tények: Di Stefano pár évvel az ominózus nyár elõtt a River Plate-tõl eligazolt Kolumbiába, ám ezt az argentin csapat nem ismerte el, a csatár játékjoga pedig részben még mindig az argentin klubnál volt.

A katalán klub mindkét egyesülettel el is kezdett tárgyalni, ám a beszélgetések alatt segítséget kértek egy Kolumbiában élõ katalántól, Joan Busquetstõl. Nem kellett volna, ugyanis Busquets a Santa Fe igazgatója volt, mely a legnagyobb riválisa volt a Millonariosnak, annak a klubnak, mely részben birtokolta Di Stefano játékjogát. A Barcelona a Riverrel megegyezett, a Millonariosszal azonban nem tudott, mely a kezdeti ajánlatát elutasította, a Barcelona pedig ezek után valamiért kevésbé látta fontosnak a Millonariosszal való megegyezést, így a kolumbiaiak engedélye nélkül utaztatta Di Stefanót és családját Katalóniába.

Ezen a ponton lépett közbe a Spanyol Labdarúgó-szövetség (RFEF), mely nem engedélyezte a transzfer létrejöttét a kolumbiai klub követelései miatt. A Barcelona hiába érvelt azzal, hogy Di Stefano játékjoga valójában a River Plate tulajdona, a szövetség ezt elsõre nem ismerte el. Idõközben pedig Santiago Bernabeu, a Real Madrid elnöke gyorsan megegyezett a Millonariosszal, így Di Stefano már Madridban léphetett pályára.

Késõ bánat, hogy hónapokkal késõbb ugyan az RFEF arra a döntésre jutott, hogy a Barcelonának igaza volt, a játékos ekkor már viszont Madridban futballozott. Az RFEF azt ajánlotta fel, hogy négy idényen keresztül felváltva Madridban és Barcelonában is játszhat majd Di Stefano, ám ezt a Barcelona értelemszerûen elutasította, Marti Carreto elnök lemondott, az ideiglenes elnökség pedig semmissé tette a szerzõdését a River Plate-tel Di Stefano klubváltása kapcsán azzal a feltétellel, hogy a Madrid visszafizeti a klubnak az argentinoknak már kifizetett vételárat.

Természetesen több kérdés is felmerül az eset kapcsán. Miért avatkozott közbe az RFEF, ha a FIFA már engedélyezte Di Stefano Barcelonába szerzõdését? Miért nem egyezett meg a Barcelona gyorsan a Millonariosszal is, ha annyira akarta Di Stefanót? Amikor pedig az RFEF arra jutott, hogy a klubnak igaza volt, miért tette semmissé a szerzõdést a katalán egyesület, ahelyett, hogy a papírra mutatva ragaszkodtak volna Di Stefanóhoz?

Ezen a ponton merül fel számtalanszor Franco diktátor és a Real Madid elnöke, Santiago Bernabeu közötti kiváló kapcsolat, ám ebbe most nem szeretnénk belemenni. Ami a lényeg, hogy a történelem talán egy kissé már visszaadta a sebzett katalán lelkeknek azt, amit akkor a sok kérdõjel közepette egy klasszis játékos elvesztése jelentett.

Leo Messi ugyanis Barcelonában rúgja a bõrt, és immáron a legtöbb gólt szerzett argentin játékos a tétmeccseket figyelembe véve. Ráadásul nem akárkit utasított maga mögé, hanem minden idõk egyik legjobbját, Alfredo Di Stefanót, akit maga Pelé is a „legkomplettebb játékos” szavakkal jellemzett.

Ez pedig szimbolikus is, a katalán lelkeknek legalábbis biztosan. Most õk mondhatják azt, hogy a modernkori Di Stefano már tényleg Barcelonában futballozik.

A cikk ihletét és Di Stefano klubváltásának a hátterét a BBC anyaga, míg a két zseni statisztikáját a CBSSports szolgáltatta.